"Ne gondolkodj, ártalmas az egészségedre!"

Exemtől ezt rengetegszer hallottam. És bizonyos szermszőgből igaza is volt. Amíg a belső hangomat hüségesen némítottam, el is tudtam hitetni, hogy minden rendben van, hogy úgy vannak jól a dolgok, ahogy vannak, Amikor azonban beindult a gépezet, jöttek a felismerések, hogy valami nincs rendben, nem azt az életet élem, amit kellene, nem ott vagyok, ahol kellene. Ekkor jött a kiborulás, amivel a kedves nem tudott mit kezdeni, és nem is értette. Maradt a zokogás, egyedül, a fürdőszobában, vagy az ágyban, párom mély álomba merült, nyugodt lélegzését hallgatva.
Már vége, nem érzem a szorongást, nem érzem a büntudatot a gondolataim miatt. Hagyom őket áramolni, lehetőleg jó irányba.
Megpróbálok valamilyen módon tudatosan élni, levonni a következtetéseket, tapasztalatokat gyüjteni, mert hosszú az élet (remélem:), és bármi jól jöhet menet közben.

Ismét ráébredtem valamire. Egy sms indította el a gondolatmenetet, ami a szívemig hatolt, és napokig serkentette a fájdalmat bennem. Eszerint én nem tudom, hogyan kell szeretni. Persze egyből elkezdtem agyalni, hogy mi van, ha tényleg? Létezik, hogy egy ember képtelen a szeretetre? Hisz én annyira szerettem, annyi bizonyítékát adtam ennek, és akkor képes ilyet írni nekem?
Felháborodtam, majd elszomorodtam, aztán elgondolkodtam.
Lehet, hogy igaza van. Eddig mindössze két alkalommal jött össze, hogy teljes bizonyossággal kimondható, szerelmes voltam. (Nem mellesleg mindkettőt most próbálom lezárni, parhuzamosan, ez talán kicsit furán hangzik, de tényleg.) És most, hogy múlik, már látom, hogy mi lehetett a gond. nem az embert szerettem, elfogadva, ahogy van, hanem (elvarázsolva a szerelem rózsaszín ködétől), valakit, akit bele képzeltem az illetőbe. Innen eredtek a problémák. Elképzeltem helyzeteket, mondatotak, tetteket, amik engem boldoggá tennének. És persze ezeket én meg is csináltam, azt remélve, hogy ő is boldog lesz ettől. És amikor kiderült, hogy neki nem az a fontos mint nekem, hiába teszek meg mindent, ő mégsem viszonozza, jött a csalódás, a kiábrándulás, a felismerés, hogy ő talán mégsem az az ember, akinek megismertem. Már tudom, mindezért nem ő a hibás. Innen indult az egész. Belőlem. Aztán persze, felismerve, hogy nem tudja az én igényeimet kielégíteni, ő is feladta, hibát hibára halmozott, de minden belőlem indult, be kell látnom.
Most, hogy ezt felismertem, ELVILEG, könnyebb szembenéznem a jövővel, de nem így van. Mi van, ha ugyanezt a hibát ismét elkövetem? Vagy, ha tudom mire kell figyelnem menni fog? Mi lesz, ha ismét feladom önmagam valaki kedvéért? Vagy egyszerüen kerüljem a mindent elsőprő, szenvedélyes szerelmet? Azt nem tehetem. De megvalósítható a nagy szerelem ésszerüséggel kombinálva? Vagy csak hagyjam, hogya alkuljanak a dolgok, aztán majd lesz valahogy?
Nem tudom a válaszokat, de talán nem is kell. Mert ha már felismertem a hibát, akkor azt is tudom, hol kell korrigálni, a gyakorlat majd bebizonyítja, hogy tudom-e hasznosítnai a tanultakat, vagy még el kell követnem a hibát néhányszor, hogy tovább tudjak lépni.
Lehet, hogy tényleg árt a gondolkodás? Nem bánom, akkor sem fogom fékezni magam, egyszerüen mert tudnom kell a válaszokat a saját kérdéseimre!

Hozzászólások



) Olvaslak titeket és....

Feljöttek gondolatok .........
Ez most nem a szerelem, hanem a család és a szeretet témája, amit én beírok. Most beszélgettem két felnőtt, 30 éves és 27 éves lányommal, akik vádoltak minket szüleit, hogy.... és rengeteg dolgot leírva elmondtak, amiért MI, Miattunk, el van egész életük rontva.

Mert nem neveltük így, úgy, amúgy őket. És az újjal mutogatás, szándékos az Ú betű, tudom rövid az ujj szó! Na az megy. És bekorlátozzák magukat sáncaik mögé, ahová a szeretet és a szív szava nem nagyon ér fel, el, és begubóznak e mögé a sérelmük mögé. 56 éves elmúltam, és most húzogatom ki életem tüskéit- életem fájdalmasan megélt, és ma már remélem tanulsággal teli részeiből :) Hogy, és mit mondhatok, mert a megbántás szavai az van szájukban, én meg csak nyeljem? Ti mit gondoltok erről, ha állítólag a szülő elrontja gyereke életét azzal, hogy, nem erőlteti rá az akkor nem szeretem dolgokat, pl. Én pl. ahonnan jöttem, és tudom, olyan családból, ahol azok az értékek nem voltak szem előtt, amit meg én már különösen gonddal figyelek....



Nyucika kedves!

Valószínűnek tűnik, hogy te azt az embert szeretted/szereted kedvesedben aki nem az, akinek hitted, megismerted. Többet láttál bele kettőtök dolgába, mint amennyit képes volt visszaigazolni az élet. Magad részéről hittel-, és igaz, őszinte szívszereremmel szerettél egy férfit, aki mindezt nem bírta méltányolni, viszonozni pedig csak részben. Amikor szeretted volna magasabb szintre emelni kettőtök kapcsolatát, kedvesed megfutamodott. Nyíltan kijelentvén, nem bírja, illetve nem óhajtja teljesíteni kérésed. Nyilván azért, mert nem érzett magában erre kellő erőt, indíttatást. Ha így áll a helyzet (én minden erre utal), akkor fájó szívvel bár, de mielőbb el kell tudnod szakadni tőle. Méghozzá szeretettel, megbocsátással. Ne maradjon benned neheztelés iránta!

Következő kapcsolatodban feltétlenül törekedned kell egyenrangúságra, amit intenzív, mélyen átélt kommunikáció révén elérhetsz. Időben kell kíméletlenül őszintének lenni. Legapróbb jeleket is komolyan venni, átbeszélni, feldolgozni. Legyen tanulság-, és alap, elmúlt kapcsolatod története. Leendő párodnál új lehetőséged nyílik egy hozzád méltó, téged megillető kapcsolat részesévé válni. Régi kapcsolatodban ezt lehetetlen teljesíteni.

Nincs okod bizalmatlankodni az emberekben. Inkább azt mondanám, hogy ismerd ki őket, mielőtt megbíznál bennük! Az első ellenpéldáig lehetsz bizalommal. Aki bízik, abban megbíznak. Aki jó barátot szeretne, annak előbb magának kell jó baráttá lennie.

Nincs okod elkeseredésre sem. Egyszerű, jól megfontolt célok, jó megvalósítás. Az egész élet előtted áll. Rajtad, a gondolataidon múlik a sikeres megvalósítás.

Sok sikert az életedhez!



Köszönök Nektek minden

Köszönök Nektek minden bíztató mondatot .
Tudom , hogy van tovább hiszen nekem sem az első , hogy talpra kell állnom. Én is átéltem már hasonlót.
Hihetetlen , vannak pillanatok amikor már csak mosolygok az egészen. A naivitásomat egy 3 éves is megirigyelhetné.
Gondolatokgondolata jól látod , igen egy nagyon összetartó családból származom. Külön élek a szüleimtől , de többnyire hetente találkozunk .Talán ezért is vágyódtam én is családra. Nem erre számítottam , csalódtam . Nem csak ŐT veszítettem el , hanem az emberekbe vetett bizalmamat. A nagy szavak , az ölelések mind -mind hazugság volt ????
Hol van a kitartás ? tudom rosszkor születtem . A mai ember ha valami nem tökéletes akkor feladja . Megfutamodás az van .
Nincs kommunikáció, nincs alkalmazkodás. Jobb esetben szakítás van , rosszabb esetben szerelmi sokszög ,ahol mindenki szenved.
Eddig is zákózott voltam , nehezen ismerkedem , na ezekután mi lesz ?
Nem vágyom új kapcsolatra , mégis irígykedve nézem a párocskákat ... Hiszen ez az élet rendje , az ember társas lény .
és majd egyszer engem is megtalál valaki ......



Kaotikus apostolok

meg a gondolkozás, meg a logika, meg a szeretet????:-)

Egyikhez sincs és nem is volt sohasem köze.



Örülj neki, hogy nem keresett

Örülj neki, hogy nem keresett és légy büszke magadra, hogy kibírtad, hogy ne keresd. Ez hatalmas dolog, azt jelenti van benned erő, nem is kevés. Hogy párocskákat látsz mindenütt, az természetes, de nyugi, vagyunk még jópáran pár nélkül. Szép vagy, fiatal, okos és erős, eszerint alakítsd a dolgaid. Egyelőre szerintem nem kéne új kapcsolatba kezdened. Elemezd ki a réginek a hibáit, és tanulj belőlük. Hihetetlen, de túl lehet élni, nem is egyszer a dolgot. Kitartás!



Nekrológ, vagy amit szeretnél:)

Helyreállítani vágyott kapcsolatod semmi jót nem hozna számodra. Korábban kialakult és bebetonozódott köztetek az alá/fölérendeltség állapota. Párod ezt egy ideig élvezte, aztán megunta. Ugyanis az egyenlőtlenség miatt az ő személyiségfejlődése rövidre zárult a veled való együttlétekben. Hiszen te mindent megengedtél, mindent eltűrtél, mindent elviseltél. Azaz: SOSEM KÉPVISELTED VELE SZEMBEN A SAJÁT ÉRDEKEIDET. És midőn ezt végre megpróbáltad, azonnal el lettél utasítva. Úgy tűnik, végleg. Ez roppant kínos, fájdalmas lehet. Egyben kijózanító is kell legyen! Azaz, korábbi hozzáállásod, ténykedésed a kapcsolatban, életképtelennek bizonyult.

Lényeg, hogy a kapcsolat fenntartásának korábbi formája nélkülözhető kedvesed számára. Valószínűleg talált volna okot a szakításra akkor is, ha nem kérsz más minőségű, magasabb szintű (gyűrű, gyerek...) folytatást.

Önemésztés, bánkódás helyett kérlek vond le a tanulságot: soha többé nem mész bele efféle, egyenlőtlen kapcsolatba! Előnyös a külsőd, kifejezetten szép vagy. Nyilván ezt mások is megerősítik, de téged csak Ő érdekel.
Biztos jó okod lehet rá, hogy ez így van. De a mostanra fixálódott helyzeteben csak leértékeled magadat. Fiatalságod, szépséged egy arra minden tekintetben méltatlannak bizonyuló férfira pazarlod. Megéri?

Feltehetően szoros szülőkapcsolatban élhetsz. Talán önállóan, de erős lelki kötelékben rokonaiddal. Effajta lelki szimbiózis következménye a mostani, végzetszerűnek tűnő állapotod. Nem lázítalak senki ellen, ezt világosan látnod kell!!! Nem természetem ilyesmit tenni és úgysem lenne foganatja.

Kérlek, gondolkodj elfogulatlanul, az eddigi tények, történések alapján! Volt egy nagyszerű fiú, akibe nagyon beleszerettél, ez rendben van. Viszont szerelmedben nem voltál kellően érett-, és okos ahhoz, hogy az állapot folytatása kedvező irányt vehessen.

Általad eddig közreadottak alapján azt javaslom, lásd, be, hogy vége! Sirasd el, gyászold el! Keserűen szerzett tapasztalataid birtokában, azokat leendő kapcsolatodban alkalmazva, kezdhetsz új életet. Hozzád méltó, megfelelő férfi mellett. Hiszem, hogy képes vagy erre. Csakis a Te gondolkodásodon múlik minden. Ne hagyd, hogy elméd (múltad, emlékeid, hiú vágyaid) használjon téged! Használt te az elmédet! :)

Sok erőt, sok sikert a folytatáshoz!



Nem volt beszélgetés. Nem

Nem volt beszélgetés. Nem jelentkezett és pedig nem kerestem. Talán jobb is így. Időt kaptam , hogy felkészüljek és erőt gyűjtsek. Félek, hogy a találkozás után visszacsúszom a gödör legaljára.
Nehezen telnek a napok nélküle. Nem tudom eldönteni, hogy Ő hiányzik vagy a tudat hogy valakihez tartozom. Akárhova is megyek mindenhol párokat látok. Úgy tűnik hogy az egész világ párban él , csak én vagyok egyedül. :)



Az a legrosszabb. Nekem is

Az a legrosszabb. Nekem is volt, mikor csak nézni bírtam az üres papírt, néhány gondolat után már az írásnak sem láttam értelmét. Hogy hol a gödör alja, nem tudnám megmondani, én eljutottam oda, hogy nem láttam a kiutat. Aztán muszáj volt erőt vennem magamon, dolgoznom kellett (rosszullét környékezett végig), nem bírtam enni, aludni, a legrosszabb pedig, hogy nem ment a sírás. Mikor az összejött (kellett vagy 2 nap míg sikerült), de utána, szép lassan, napok alatt sikerült megnyugodnom. Nem tudom, hol a gödör alja, de én még mindig úgy érzem, hogy a szélén egyensúlyozom és elég gyakran belenézek. Félek, hogy megszédülök és ismét az alján kötök ki. Néhány hónapja olyan érzésem van, mintha egy vékony jégréteg fölött egyensúlyoznék, ami bármikor beszakadhat alattam. Ez most megtörtént, és nagyon nehezen tudtam kimászni, félek, hogy ismét megörténik. Szóval tele vagyok félelemmel, de megyek, előre, továbbra is, mert nincs más választásom. És valahogy mindig megtalálnak a kapszkodók, ez jó érzéssel tölt el.
Te hogy érzed magad? Megvolt a nagy beszélgetés?



Kedves Nyucika! A kérdésed

Kedves Nyucika!

A kérdésed inspirált egy válaszra. Ne fogadd el feltételek nélkül! Csak gondold át.

Onnan tudod majd, hogy kifele mászol, mikor ráébredsz arra, hogy nem is létezik gödör, mindez csak egy elmeállapot, egy elmeszülemény volt. A gödörállapot csak illúzió. :)
Szerintem minden gödör (mélypont) alján tovább fogsz azon agyalni, vajon van még lentebb is? Ijedséged ellenállást fog szülni, amivel teremtesz egy újabb szintet, persze lefele. Így a kérdésedre (milyen mély egy gödör?) a reális válasz az, hogy végtelen mély. És soha nincs vége.
Minden aminek ellenállsz, megteremti azt, aminek ellenállsz.
Amint feloldod az ellenállásod, megszűnik a gödörállapot és a szintek megteremtése.

Így csak két szó: Semmi ellenállás!

Szeretettel!



Kedves Eni, Írtam , ahogy

Kedves Eni,

Írtam , ahogy javasoltad . Fura , de nem jutok messzire . 5-6 mondat ennyi amit produkálni tudok.
Terápiás céllal már használtam ezt a módszeret régebben is , akkor oldalakat írtam és valóban segített.
Holnap újra megpróbálom. :)
Ma az jutott eszembe , hogy milyen mély lehet egy gödör ? Lehet , hogy még csak lefelé visz az utam ?
Te honnan tudtad , hogy már kifele mászol ? vagy ez csak utólag derűl ki ?

Szép estét !



txt

Nyucika! A Mi lett volna ha ... - val foglalkozni nagyon hálátlan dolog, tudom milyen kellemetlen mikor az ember nakig benne van. Állandóan csak a mult ban elkövetet hibáinkért, igasságtalanságokért sajnáltatjuk magunkat miközben az életünk múlik és nem teszünk mást mint állanóan a múlton rágódunk. Ha igy folytatod egyszer majd el jön az a pillanat mikor azon fogysz mérgelődni mért paazaroltad időd arra h a multal a kelleténél többet foglalkoztál. Tudom könnyű okosnak lenni. de a mi megtörtént az megtörtént. senki nem születik úgy a világra h mindent tudna, az ember pedig a hibáiból tanul. Mi lett volna ha ugy gondolkodtál volna h Mi lenne ha??? Mi lenne ha ... legyen ez mától a fel nem tett kérdésed amire várod reggeltől - estig egész nap a választ. ezen sokkal érdemesebb agyalni ugyanis a hatása a jelenbe van kivetitve amit majd egyszer ugyis átélsz és remélhetőleg úgy ahogyan te szeretnéd. minden jót



Nyucika, azt ajánlom neked

Nyucika, azt ajánlom neked írj és írj és írj, az oldalra, naplóba, fecnire, mindenre, mindent, ami eszedbe jut. Nekem sokat segít. Neki is írhatsz levelet, amit soha nem kell oda adni, csak a te érzéseidet tisztázd le velük. Ha pedig magad alatt vagy nagyon, írj az oldalra, sok segítséget kaptam én is a sok kedves ismerős-ismeretlentől!
Neked is sikerül, biztos vagyok benne!
A gondolatokat pedig ne fogd vissza, ez a folyamat része, ugyanúgy mint a fájdalom, a düh, a sírás. Felfelé csak a gödör aljából lehet indulni!
Szorítok neked!



Köszönöm!

Köszönöm!



Sziasztok ! Ellavás előtti

Sziasztok !

Ellavás előtti hangzavar ??? hát tudnék mesélni . :(
Viszont én reggel is úgy ébredek , hogy gondolkozom . Sőt egész nap cikáznak a kéretlen gondolatok .
Válaszokat szeretnék kapni a fel sem tett kérdéseimre. Mi lett volna ha ...
Tudom butaság ilyet játszani , de ezen is átkell esnem .

Kedves Eni , érezhető , hogy Nálad már szépen tisztul a kép . Én úgy látom nagyon jól haladsz . Ügyes vagy ! Gratulálok ! Remélem egyszer én is eljutok a Te szintedre.
Szeretem az írásaidat , most is nagyon magaménak érztem minden sorodat.

köszönöm



Akitől ered a szeretetre va

Akitől ered a szeretetre va képtelenségem, az nagy valószínüséggel exem mostani barátnője, már nem izgat mit mond. Magának kövezi ki az utat, rajtam keresztül. Fájt, de elmúlt. Tudom, hogy képes vagyok szeretni, csak, szerencsére v szerentcsétlenségemre, nehezen történik mege vleme, hogy valakit megszeressek, de akkor már képez vagyok bármire a szerelemért. Már csak le kell szoknom az idealizálásról, és ekkor minden ok lesz. Kételkedem, de már kevesebbet mint eddig, már nagyrészt megszabadultam a kisebbségi komplexusaimtól, mert abból is akadt rendesen, ez már csak az utóhatás.



Pál apostol következőket mondta

Pál apostol következőket mondta: '...változzatok a ti elméteknek megújulása által!' Pál apostol sokat tudott a börtönökről, és nem csak a fizikai, hanem a mentális börtönökről is. Ha elmédet megújítod, megváltozik életed. De elméd csak akkor újul meg, ha TE változtatsz a gondolkodásodon."



...

A gondolkodás jó dolog, lassan fogsz összefüggésekre bukkanni.
Először az ember megijed, hogy mi van, ha ez még egyszer előfordul. Nos velem, sajnos többször megesett, mert nem voltam hajlandó elgondolkodni, hanem másokra hallgattam. Megfeleltem...soha többet!
Egyáltalán nem is tudom, ki mondhatott ilyet, hogy te nem tudsz szeretni.
Szerintem egyáltalán ne foglalkozzál vele. Olyan érzésem van, hogy nagyon is látja, hogy szenvedsz, és rárak egy lapáttal neked. Eni! Ne hagyd magad! Ahányan vagyunk annyira különböző az a szeretet amit adni tudunk.
Ésszerűséggel kombinálva...ez teljesen jó gondolat, ez csak így működik a legjobban.
Sokat kételkedsz magadba. Vannak jó gondolatok, majd előkerülnek, amikor lazítasz, kikapcsolsz.
"valakit, akit bele képzeltem az illetőbe" - ilyen nekem is volt. Leszoktam róla...hozzá szoktam, hogy én döntöm el, hogy nekem ki tetszik, az alapján, amit mond vagy tesz.



Hányszor megfordult már a

Hányszor megfordult már a fejemben, hogy milyen jó lenne egy RESET gomb, amivel engem, vagy akár az egész életet újra lehet indítani. Mivel ez nem lehetséges marad a SW fejlesztése, folyamatosan, és persze az optimális egyensúly keresése a szív és az ész között.



Ha már információfeldolgozó egység

Ha már információfeldolgozó egység, akkor jobban oda kéne figyelni az inputra:) Mi az, ami onnan jött, jön? Miként kell, lehet, érdemes, lehetséges dekódolni az inputot?

Megéri-e saját reményeid, vágyaid kivetítésével pótolni az input gyengéit? Miért vezetne az jóra? Legtöbb hibát az input hiányosságaira lehet visszavezetni. Ilyenek például: szinkron eltolódás, érzés/gondolat-inkompatibilitás, jelfolyam egyenetlen-, hullázó, vagy gyenge.

Minden ember IT-egységként (is) kezelhető: hw+sw:) Hw többnyire adott, nehezen fejleszthető, ámde a Sw legtöbbször pillanatok alatt korrigálható. Mindenki a legutóbbi verziója szerint működik. Addig kell fejleszteni a
Sw-t, amíg annak megfelelő verziója elő nem áll. Vagyis mindig naprakész frissítésről kell gondoskodni, hogy az inputokról jövő jelek, megfelelő outputokká lehessenek:)

Bármilyen probléma megoldását lehet szomorúsággal, sírással, gyógyszerrel, kesergéssel helyettesíteni, ám az emocionális komponenseket a Sw nem képes interpretálni. Program ilyenkor holtponti állapotba kerül, végtelen ciklusba fut.:((( Ilyen esetekben célszerű megnyomni a RESET gombot:)))

Előbbi mondat a gondolkodás fontosságát hivatott alátámasztani, példázni. Tehát nem a gondolkodás árt az egészségnek, hanem a gondolkodás hiányában kialakult sejtelmek, remények, félelmek, aggodalmak viszik tévútra az ember boldogulását.

Kérlek, továbbra is figyelj erősen benső hangodra, hallgass a szívedre, de az eszedet ne kapcsold ki!

Kellemes, hasznos-, és eredményes informatikai aktivitást kívánok! :))))



"Oda fogok figyelni belső

"Oda fogok figyelni belső információfeldolgozó egységemre."
Ez jó, nagyon jó! Le kell vetkőzni "idomított személyiségem"........IIGEN!.
Ismerős az elalvás előtti hangzavar, szó szerint zavar, mert eddig folyamatosan próbáltam elhallgattatni, de már nem fogom! Kellenek a gondolatok, de kizárólag a saját, senki által nem befolyásoltak!
Köszi!
Szép napot!



txt

jó cikk! és jókor jött! tegnap este nem jött álom a szememre "gondolkodtam" vagyis azt hittem h gondolkodom, de nem "belső hangok érthetetlen, szünni nem akaró hangzavarában figyeltem" talán ez a pontosabb megfogalmazás! Éreztem h valami nem okés, valami amit nem tudok megmagyarázni de az ÉRZÉS ott volt. És akkor egy pillanat alatt egy GONDOLAT villant át a tudatomban. és akkor csend let egy pillanatra. Mi volt ez? addan a pillanatban ami szerintem a másodperc tört része sem volt, akkor mit csináltam, vagy mi történt velem? egy üzenet talán, leforditom, ezt üzente : nem a hangok nem a te gondolataid, valójában nem is hangokban gondolkodsz, a hangok a gondolat után nár csak a gondolatot elemző kulturálisan idomitott személyiséged szünni nem akaró gondolatalemző "robothang" fűszerezve az egóddal! MI??? - Változtatnod lellene, hogyan dolgozod fel a gondolataidat(vagy talán ötletek?), mert igazán azozok adnak irányt az életedben. Jobban odakellene figyelni rájuk mert azok a tiéid 100% ban. És mától tudatosan fogok ezzel a témával foglalkozni. Oda fogok figyelni belső információfeldolgozó egységemre mert esetek töbségében ő v az keseriti meg az életem....... Remélem át tudtam adni valamit abból ami most a fejemben zajlik, egyenlőre még kicsit zavaros, de majd kialakul. üdv :D