Bölcsek köve vagy...

Néha elgondolkodom rajta, milyen lenne az életem, ha nálam lenne a bölcsek köve, … de sajnos nincs.
Tehát meg kell oldanom az életem nélküle.
Mást kell, kellett találnom helyette, mert a nehézségek nem nagyon akartak megoldódni, sőt…
Két éve lesz, amikor elkezdtem gyökeresen megváltoztatni az életem, nem gondoltam, hogy találok bármi megoldást, de nem adtam fel.
Találtam, és most már mondhatom jó az út. Sikeres! Még nem az, amire vágyom, de alakul.
Sokaknak köszönhetem.

Ahogy Albert Einstein is mondta, „óriások” vállán álltam.
Persze én sem Einstein nem vagyok, sem óriás, mégis van kulcs a kezemben.
Amikor ezeket, a sorokat írom, hallgatom a kedvenc zenéim egyikét.

Két pillanata néztem meg a tv-műsort és hamarosan lesz az egyik kedvenc könyvem, filmre vitt változata „A mennyei próféciák”.
Ugyan mit kívánhatnék még mára, igazából be sem akartam kapcsolni a tv-t.
Nem voltam ráhangolódva, egy hirtelen ötlet, megérzés volt, és most már van egy felfokozott várakozás.

Az életem fordulatait juttatta eszemben a délutáni zenehallgatás, és amikor az íróasztalon rápillantottam az én féltve őrzött kis kövemre mosolyogva nyugtáztam, milyen jó dolgom van.

Akkor ötlött fel bennem, hogy igaz nekem nincs meg a „bölcsek köve”, de meg van a „szeretet és hála köve” a kis kavics képében.
Ezt a kis kavicsot, vagy követ akkor vettem magamhoz, amikor először láttam a „titkot”, de elég sokáig „csak” volt, de nem töltötte be a funkcióját. Ennek nagyon sok éve. Csak egy tárgy volt.

Két évvel ezelőtt ruháztam fel, a kövemet a szeretet, és hála érzésével úgy, hogy most már valóban beteljesíti küldetését.

Mindig velem van, bárhová megyek, és amikor csak megpillantom, emlékeztet rá, hogy mennyi mindenért lehetek hálás, és milyen sok dologért kell nap-mint nap köszönetet mondanom a sorsnak, az Univerzumnak, a jó szerencsémnek, vagy bárminek is nevezem.

Nincs meg a bölcsek köve, viszont meg van a szeretet és hála kavicsa, ami nekem pillanatnyilag fontosabb.

Lehet, hogy sokak számára megmosolyogtató, nekem napi rutin, hogy kezemben a kis kaviccsal hajtom álomra a fejem, és úgy alszom el, hogy közben köszönetet mondok, és hálát érzek minden jó történésért, amiben a nap folyamán részem volt.
Mindig van valami, mert a legapróbb dologért is lehetek, és vagyok is hálás.