Egy hétköznapi "HŐS"

- Helló Anya, jöttem –köszönt a lány mosolyogva.
- Rendben, de minek örülsz?
- Lejárt a szerződésem, és már csak egy napot dolgozom.- válaszolta.
- És ennek örülsz? – kérdezte az anyja.
- Persze, ez úgysem nekem való, de a kedvedért végig csináltam. Már tudom, hogy nem nekem való.
- Jól van, és akkor tovább…?
- Ne aggódj, legalább tudom csinálni azt amit mindig is szerettem volna.. – Mondta, majd mosolyogva ment a dolgára.

Az anya elgondolkodott, látva lánya örömét. Talán így van ez jól. Jó pár év telt el azóta, hogy lány úgy döntött itthon marad, így is segítséget nyújtva bánatos kis családjának.
Már öt éve, hogy az édesapja meghalt váratlanul. Neki sem volt könnyű, egy nagyon nehéz év állt mögötte. Ideje volt kicsit rendet tenni maga körül.
Tíz hónappal azelőtt, egy komolynak vélt kapcsolatának lett vége.
Fiatalon meghalt, a szeretett keresztanyja. Szinte teljesen belebetegedett a veszteségekbe, rengeteget fogyott. Szülei aggódva figyelték lányukat. – Istenem mi lesz vele. – kérdezték egymástól, de nem volt válasz.
Teltek a hetek-hónapok, lassan oldódott a feszültség, de a gyász még maradt, majd egy júniusi estén az édesapja is búcsút intett ennek a világnak.
Újabb csapás érte a családot. Immáron hárman maradtak. Az édesanyja, az öccse, és ő.
Mindenki más távolról figyelte, mi lesz velük. Nem igazán volt támaszuk. Nem is igényelték.

- Anya nem kell nekünk senki, rajtunk ne sajnálkozzanak. Itthon maradok, megleszünk, rendben?
Az anya beleegyezően bólintott. Mit is tehetett volna.
Így hármasban kezdtek új életet. Az anya, a lánya, és a 15 éves öccse.
Különösebben nem volt anyagi gondjuk amikor magukra maradtak, de később adódtak nehézségek.
Jöttek betegségek, hol az édesanyját ápolták kórházban, hol neki kellett egy nagyon komoly betegséggel megküzdeni. A betegséget szerencsére túl élte, majd gyógyszeres kezeléssel, - ami tart talán amíg él – most jól van.
Jó munkahelye volt, de a betegség miatt fel kellett adnia. Kb. majdnem két évig nem vállalhatott megterheléssel járó munkát. Így a tartalékok elfogytak, és bizony voltak nagyon nehéz időszakok, de ők hárman mindig összetartottak.

Nehezen, de kezdtek a nehézségek megoldódni. Amíg betegeskedett, egy régi vágya éledt újra.
A laptoppal az ölében heteket töltött ágyban. A kényszerű pihenés alatt nagyszerű tervet dolgozott ki.

Évekkel korábban is meg volt valami hasonló, de kiforratlan, így hagyta. Most viszont újra gondolva az eddigi életét, lehetőségeit, döntött. Valami újba, valami nagyszabásúba kezd. Nincs veszíteni való.
Elkezdte gyűjteni az adatokat, egy kigondolt projekthez. Az akaratán kívül, semmije sem volt.
Kapcsolatokat keresett, és talált. Támogatókat az ötletéhez, és talált. Anyagi forrásokat, azt is talált. Szakembereket akik a terv beteljesülését segítik, szintén talált.
Ez a munkahely amit az anyja kedvéért csinált végig, arra jó volt, hogy tudja, mit nem akar. Mellette tovább folytatta a tervezgetést. Több sikeres tárgyalást lefolytatott már az ügyben.
Most lesz több ideje. Végre.

Sokáig nem hitt benne senki.
Csendes gyerek volt, az édesapjának szemefénye volt ugyan, de furcsán mutatta ki. Nagyon szigorúan nevelte a lányát, ha kért segítséget megkapta, de különösebben nem biztatta. Ha sikere volt, akkor nagyon büszke volt rá.
A főiskola előtt dolgozott egy szállodában, volt ott az apjának egy ismerőse, így került oda. „Az öreg” – ez volt a bece neve.
Akkor ő azt mondta az apja érdeklődésére, hogy a 30 év alatt sok tanulója volt, de ilyen, aki ennyire a szakmára való nagyon kevés, vagy nem is igazán.
Azóta ez szállóigévé vált, ha valami jól sikerült. „ Hiába az öreg megmondta.” De különösebben eddig nem volt érdekes.
Most mindennél eltökéltebb. Talán az anyja sem volt mindig biztos benne, hogy a lánya végig tudja vinni a terveit, de ő a biztatást megadta. Még akkor is ha a kétely benne volt.
Most viszont látta a terveket, ismeri az elképzeléseket, és leesett az álla. Az én gyerekem ilyet is tud.
Gőzerővel bekapcsolódott a munkába. Akár a neten talál valamit, ami a témához való, vagy a tv-be lát valamit ami használható ötletet ad, máris szól. A lány pedig utána néz, kell-e neki az az információ, használható-e a számára.
Egy meleg nyári napon a lány meghívta az anyját egy kis kirándulásra.
Ugyanis megtalálta a helyszínt a terveihez.
- Anya jössz? – kérdezte.
Hát persze, anya ment. Az anyja is megmászta a romokat, mert a helyszín olyan volt, de már látta a terveket milyen lesz az eredeti állapotában visszaállítva.
Mese szép.
Sok munka, és pénz, de a végeredmény számít.

A saját tervei mellett sokat besegített az öccse nevelésében is, illetve kénytelen folytatni mert a fiú kicsit nehézkesen vette az akadályt az egyetemen. Időnkénti kiborulásai vannak, ilyenkor kicsit elbeszéget vele, majd minden rendben megy tovább.

Tehát így alakul az élete . Még egy nap, és minden idejét a projektnek szentelheti.
Illetve két hónap múlva a régi cégével, és kollégáival mennek Romániába dolgozni.

Mondjon mindenki amit akar, az Ő élete egyre inkább sínen van.
Van terve, van szerető családja akikkel számíthatnak egymásra, a többi,…? Nem számít.

Különben is viccesen azt szokta mondani; - Én ezt megérdemlem Anya, mert egy hős vagyok, azok után ami végig csináltam…