Előttem egy hegy, de mi van mögötte?

Időnként – mint éppen most is- úgy érzem, hogy a nehézségek hegyként tornyosulnak előttem.
Kényelmetlen érzés, és társa a kíváncsiság, mi van mögötte?
Ami mögötte van, ahhoz milyen úton, jussak el?

Másszak hegyet, vagy kerüljek? Nem tudok én hegyet mászni, gondolom gyorsan, én alföldi gyerek vagyok.
- Akkor mi legyen? - kérdezi egy hang bennem.
Jön a válasz; – Küzdd le, ahogy tudod, talál ki, oldd meg!
- Jól van, ez parancs? – kérdezném, de nem teszem.
- Fogd fel kihívásnak, akkor könnyebb lesz. – válaszol a hang.

Feleselnék, már annyi kihívás volt az életemben miért tesz ismét, sokadjára próbára az élet.
Mégsem teszem, mert már tudom, hogy mindennek meg van az oka.
Ha kaptam egy feladatot az biztos nem a véletlen műve.

A sors követ engem.
Valamit tettem, vagy nem és ezért kaptam újabb feladatot.
Nem foghatom fel teherként, mert akkor ott maradok a hegy lábánál, és soha nem tudom, meg mi van a hegy mögött.
Tehát neki látok a feladatnak, mert kíváncsi vagyok, és tudni akarom, mit találok, amikor legyőztem a „hegyet”, megoldottam a feladatot.
Választ egy még meg sem fogalmazódott kérdésemre, ami ismét előrébb visz az utamon.
Nagy a feladat, sokat töröm rajta a fejem, mit, hogyan, miként?

Előbb-utóbb jön a válasz. Mivel hegyet mászni nem tudok, talán kerülnöm kell? Lehet, de akkor hosszabb az út, vagy tanuljak meg hegyet mászni? Miért is ne?
Sok-sok gyakorlás, és egyszer csak sikerül.
Edzeni kell magam, folyamatosan.
Hozzá szokhattam volna, hiszen gyakorlom évek óta miért is torpantam most meg? Talán félek attól, amit a túloldalon találok? Hiszen már azt is tudom, csak jobb lehet.
Tisztább, világosabb, mint amikor a sötét erdőből kiérünk egy tisztásra, a tündöklő napsütésre.

Hát ezért akarom én legyőzni a hegyet, hogy újra lássam a tiszta, fénylő, vidám valóságot.

Hozzászólások



Kedves Pipacsvirág...

én is örülök, hogy beszélgethetünk.

A gépen lévő tartalmakkal kapcsolatban, azt hiszem mindenkinek lehetnek félelmei.
Nem feltétel nélkül hiszek bizonyos összeesküvés-elméletekben, de tudom, hogy a mai fejlett informatikai tudással már semmi nincs teljesen biztonságban.
Ezalatt a teljes életünket, mindent kis "kütyünket" értem. Akinek érdekében áll bármit megtudhat rólunk, de bízom benne hogy személy személy szerint én nem vagyok olyan fontos, hogy azokkal bárki visszaéljen.

Elég csak a nagy lehallgatási botrányokra gondolni.

Igazad van abban nem mindenki jó szándékkal viseltetik - akár munkatárssal - ahogy írtad is, de én bízom abban, hogy a "jó" is a "rossz" is elnyeri a végső "jutalmát" az igazság utolsó órájánál, amit senki nem kerülhet el.
Tehát, ha én jót nem tudok tenni, rosszat miért?

Szép napot! Szia!



Kedves Szilvácska!

Kedves, amikor ilyeneket olvasok, hogy "örülök, hogy itt vagy".
Szeretek itt lenni, mindennap "benézek legalább "átfutom" a napi történéseket.

A géppel kapcsolatban, nekem is kínos volt "idegen" kézre adni, de nem tudtam elkerülni, Ő a számítógépekkel kapcsolatos segítőnk, szakértőnk, közben jó ismerőse a gyerekeimnek. Legalább ő képes volt a használhatatlan gépről mindent menteni a már új gépre.
Így "lenyeltem a békát", ahogy mondani szokták, de nem örömmel.

Köszi a jó kívánságokat, hasonlókat kívánok: Szia!



Kedves Szilvácska!

Bocs., azért, hogy eddig nem válaszoltam, de egy nagy vihar tönkre tette végérvényesen a gépem.
Közben pár nap kórház, - semmi komoly - és csak ma jöttem haza.

Ma már egy újabb gépen tudok írni, tehát egy probléma ismét megoldódott!

Új nap, új feladat, de szépen sorban minden megoldódik. Vagy előbb, vagy utóbb, de megoldódik,ez biztos!A következő napok is tartogatnak feladatokat, de szépen sorban, majd intézem.

Örülök, hogy olvastalak.

Üdv. - Boldog vagyok, hogy ismét itt lehetek az oldalon!



kedvses Szilvácska,

én azt gondolom, hogy amikor felérünk a hegyre, lenézhetünk a problémára, megoldhatjuk, mert jobban rálátunk.
Ugyanakkor, már látjuk, még távol, vagy nagyon is közel, a következő hegyet, nehézséget.

Bízom benne, hogy eljön az idő, amikor már nem problémákat, hanem csak megoldandó kisebb feladatokat látok.



aha!

szóval zsebkendőbe kéne tenni a hegyet. Így mindjárt más. :))