"Lehetőségek"

Két-három hónapja, egy gondolat motoszkált a fejembe.

Alapja az volt, hogy a fiatalabb gyermekem az ebben az évben érettségizett, és felvételizett a felsőoktatásba.
Az elmúlt éveket hármasban töltöttük, hol jól, hol kevésbé, de mi így hármasban nagy összetartásban éltünk. A két gyermekem és én.
Mindig "az" kapott "segítséget", akinek legnagyobb szüksége volt rá.

Mindegy, hogy milyen segítségről beszélünk.
Anyagi, lelki, vagy éppen az egészség-betegség miatti támasz.
Folyamatosan működött a dolog köztünk. Jól voltunk, vagyunk, de az élet néha átírja a dolgokat.

Haladni kell. Az életünknek is van egy sodrása, hol gyorsabb, hol lassabb.
Amikor a gyerekem túl volt az érettségin, nyilvánvalóvá vált a továbbtanulása, hiszen jól érettségizett. Örültem , illetve örültünk neki, de....és innen volt bennem egy fokozatosan erősödő érzés.

A fiam elmegy az egyetemre, ami persze öröm, a lányom életében is nagy változás lesz, és vagy a fiam előtt vagy utána rövidesen ő is elköltözik.

Ez nem volt nyilvánvaló, mint a fiam esetében, hiszen a ponthatár megállapítás után, a felvételi eljárás halad a maga szokott medrében.
Azt viszont nem tudhattam, hogy a lányom életében mi hozza a változást, viszont biztos voltam benne.
Készültem rá. Nem mondtam egyiküknek sem akkoriban, de biztos voltam benne.
A napokban beszéltem erről egy nagyon jó ismerőssel, és pár órával később csörgött a telefon.
Kísérteties nem?

Egy távolabbi rokon, akivel szoros, jó viszony alakult ki, segítségre szorul. Őt kérte meg, - a lányomat - amennyiben teheti költözzön a közelében, és legyen a segítségére, mert egyre nehezebben boldogul egyedül.

Amikor ez felmerült, azt mondtam neki, - "Ha Te biztos vagy benne, hogy ezt kell tenned menj!
Ebben az országban nincsenek távolságok, amennyiben nekem szükségem lenne a segítségedre, 2-3 órán belül itthon lehetsz, ugyanúgy az öcséd is."
Az élet nem sűrűn kínál fel lehetőséget a boldogulásra. Lehet élni, és lehet vissza élni vele."

Amikor hasonló lehetősége volt évekkel ezelőtt, nem tudott vele élni. A Sors, vagy az Univerzum másodszor is felkínált egy lehetőséget, ahhoz, hogy az álmait elérje. Egész eddig túl messzinek tűntek azok az álmok, de így karnyújtásra kerültek. Hosszú idő óta dédelgetett álmok.

Az út talán kicsit rögös, egy időre itt kell hagyjon dolgokat, de mi attól, még szerető család maradunk.
Ahogy a fiam érdeke, lehetősége is az, hogy továbbtanuljon a választott szakon. Elérje majd az álmait.

A lányomnak másképpen rendezte az Univerzum, vagy a Sors. Ő így kapott egy második lehetőséget az álmai eléréséhez. Tudom, hogy tud vele élni. Más környezet, más, érdekesebb munka. Jobb lehetőségek sok téren.

Én meg?.... Hát, az meg én lehetőségem, hogy ezután amikor már "szabad" leszek, "egyedül" maradok, meg találom-e a magam lehetőségét, amit talán mindig is nekem szánt az Univerzum, vagy a Sors.
Szinte biztos vagyok benne; IGEN! Hiszen nincs olyan , hogy valamihez "késő" neki kezdeni.

Ezek a változások bennem is elindítanak valamit. Nekem is vissza kell térnem az álmaimhoz. Hiszen voltak, csak egy időre feledésbe merültek.

Hogyan lehetett bennem ennyire erős, ezeknek az változásoknak a bizonyossága? Még nem tudom, vagy tudom csak félek kimondani?
Nincs mitől félni!
Tulajdonképpen én voltam aki "előidézte" ezeket a változásokat.

Olyan erősen akartam, vágytam rá, láttam magam előtt, hogy végül beteljesedett.
Mindig türelmetlen voltam, túl gyorsan szerettem volna mindent.

Most nem.
Sokkal nagyobb volt a vágyam, a vízióm, mint a sürgető akarat.
Ugyanakkor mindennap hálás szívvel mondtam köszönetet mindazért ami körül vesz, és ezek után a HÁLA érzése fokozottan jelen lesz az életemben.

Hozzászólások



Kedves Zsuzsanna:)!

Mindannyian ebben érlelődünk életünkben, amiről írsz.
Kételyek, bizonytalanságok ölelnek körül bennünket.... keressük a visszaigazolásainkat, hogy jók vagyunk, hogy helyünkön vagyunk, hogy kellünk még valahova.... és ha a nagy keresés közben gondot fordítunk az Önmagunkba figyelésre is, hisz jelet mindig kapunk, akkor a fejlődés elhozza a változást, Lehetőség képében. Csak kérdezd meg tőle, ez az amire neked a fejlődésedhez szükséged van?

Szolgálod e vele az Emberiséget?
Magadat építed e?
Szeretetet tudsz-e ezzel adni? És még sok más kérdést feltehetsz:)
Szeretettel: Anikó