Te, Jim! - Mi van, Mo? - Keressük meg Istent!

Aki nem szeretné végigolvasni: két fickóról szól, akik elindulnak, hogy megtalálják Istent. Találkoznak emberekkel, történnek velük érdekességek.

Hónapok óta egy koszos kis sivatagi motel tornácán töltötte a napjait Jim és Mo. Ingyen lakhattak ott, de cserébe az arra járók ott maradt szemetét kellett összegyűjteniük és minden hónap legutolsó napján leadni az arra járó szemeteskocsinak.
Ez a nap is olyan volt, mint a többi. Ültek a tornácon és bámultak ki a fejükből.
- Te, Jim!
- Mi van, Mo?
- Keressük meg Istent!
A döbbent Jim vonakodva válaszolt a cimborájának.
- Jól van, Mo! Még meggondolom.
Ezután a nap hátralévő részében csendben voltak és várták az arra járó vendégeket és a szemétgyűjtést. A két fiú napok óta tespedett a folyosón lévő mocskos és szakadozott díványon.
Időközben a motel tulajdonosa is rájuk szólt, hogy szedjék össze a temérdek mennyiségű szemetet, amit az arra járók felhalmoztak.
Épp a motel udvarán mászkáltak, a kezükben egy nagy fekete zsákkal, amikor Jim megszólalt.
- Mo, gondolkodtam. Tudod, mit? Keressük meg!
- Ez a beszéd, Jim!
A két férfi ledobta a kezükben lévő zsákokat és elindultak előre a hosszú sivatagi úton. Már órák óta gyalogoltak és a tűző napon és a homokon kívül semmivel sem találkoztak.
- Te, Mo!
- Mi van, Jim?
- Biztos, hogy ötlet volt eljönni a motelből és megkeresni Istent, Mo? Eddig még nem találtuk meg és különben is elfáradtam.
- Bírd ki, Jim! Estére megtaláljuk Istent!
- Megígéred, Mo?
- Meg én, Jim!
Ezután nem szóltak egy szót sem, csak sétáltak tovább. Esteledett és Jim egyre biztosabb volt abban, hogy nem találják meg estére Istent és ott maradnak a sivatagban, ami egyet jelent a halállal. Eljött az este, fáradtak voltak és szomjasak is. Leültek egy bokor alá és nézték a csillagos eget. Illetve nézték volna, mert időközben összegyűltek felettük a felhők és némi szemerkélés után esni kezdett.
- Na, ez is ritka a sivatagaban, hogy essen az eső, Jim!
- Igen, és amilyen szerencsételen vagyunk jól el is ázunk, Mo.
Olyan 10 óratájt ébredtek, csuron vizesek voltak és porosak, a sivatagban a szokásonál is jobban tűzött a nap. Mentek tovább és Jim egy kicsit elcsigázott volt, hogy Mo ígérete ellenére éjszaka nem találták meg Istent. Olyan dél körül járhatott az idő, a távolban valami csillogó dolgot véltek felfedezni. Egy kamion jött velük szembe. A sofőr rá sem hederített a két koszos fickóra. Elment mellettük. Nézték a kamiont egy darabig. Az megállt és visszatolatott. A szinesbőrű, életvidám sofőr lekiabált a magas fülkéből:
- Hé, ember! Ti meg hova mentek?
- Mi? Mi keressük Istent és épp abba az irányba tartunk, ahonnan te is jöttél. Ottvan Isten?
- Áh, ott nincsen!
- Biztos?
- Egészen biztos! Ha ott lenne, nem jönnék erre!
A két fiú egymásra nézett és tanakodni kezdtek, hátat fordítva a kamionosnak:
- Te, mi van ha átráz minket és nem akarja, hogy megtaláljuk, Mo?
- Az lehetséges, Jim! Az lehetséges!
- Ugye? Én mondtam, Mo!
- Igen, mondtad. De ha ott lenne az Isten, akkor nem jött volna erre, nem gondolod, Jim?
- Mit dumáltok már annyit, fiúk! Jöttök velem, vagy sem?
- Megyünk!
Beültek a kamionba és folytatták az útjukat a legújabb útitársukkal. Beszélgettek. Elmesélték, hogy nemsokára elhaladnak majd amellett a motel mellett, ahol a legutóbbi pár hónapjukat tengették szemetet gyűjtve. A távolban már látszott is a motel. Amikor elhaladtak a mellette, sokkolta őket a látvány. Az teljesen porig égett. Hosszas csend után mind a ketten hangosan egyszerre felnevettek. A két fekete szemeteszsák ugyanúgy hevert a földön, ahogy egy nappal korábban ők otthagyták. A néger sofőr nem szólt semmit, csak velük együtt mosolygott. Estére egy városba érkeztek. A helyi focipálya mellett tette ki őket, ahol valamilyen mulatság zajlott éppen, majd tovább hajtott. Éhesek voltak és ez jókör jött. Reggel már korán fel voltak és izgatottan indultak elébe a napnak, vajon ebbe a kedves kis városban megtalálják e Istent.
- Mit gondolsz, szerinted itt megtaláljuk az Istent, Mo?
- Nincs kétségem, itt egészen biztos, Jim!
- Megigéred, Mo?
- Meg én, Jim!
Sétáltak a városka utcáin és nézegették a kirakotokat, éttermeket. Az emberek észre sem vették őket, kivéve a helyi sheriff, aki megkérte őket, hogy távozzanak, mert itt az idegeneket nem látják szívesen, estére szeretné ha elmennének a városból. Illedelmesen elköszöntek, majd sétáltak tovább a főúton. Közel jártak már a város határához, amikor egy taxis állt meg mellettük:
- Hová mennek Urak?
- Megyünk és megkeressük Istent!
- Bolondok!
- Óhajt még valamit közölni? - kérdezte Mo.
- Jól van na, nem kell felkapni a vizet. Ha akarjátok, akkor elviszlek titeket egy darabon, épp hazafelé tartok egy fuvarból.
- Rendben van. Köszönjük!
A három férfi nem szólt semmit sem az utazás alatt. Már elég hosszú ideje utaztak, több falun és pár házas településen is átkeltek, amikor éjszakára elérkeztek abba a kisvárosba, ahol a taxi állomás is volt.
- Rendben, urak, megérkeztünk!
- Köszönjük a fuvart.
- Nincs mit, de fizetni ki fog?
- Fizetni? Ezt nem mondta!
- De mondtam! Határozottan emlékszem, hogy mondtam. És különben is ki hallott már olyanról, hogy órákat utaznak egy taxiban és nem is fizetnek!
A környéken járőröző rendőröknek feltűnt, hogy a taxisofőr és két férfi szóváltásba keveredtek:
- Valami gond van?
- Igen, Biztos úr! Csak az van! Ez a két szerencsétlen nem akar fizetni a fuvarért!
- Ez igaz?
- Nem, mert nem mondta, hogy kell. Csak megállt mellettünk és megkérezte, hogy jövünk e.
- Igen, de ahogy beültek a taximba, az óra ketyegett és a pénz meg pénz, Biztos úr!
- Tudja, mit? Beviszem ezt a két fikót a fogdába. Holnap reggel jöjjön be és felvesszük a jegyzőkönyvet és, ha akar, akkor tehet feljelentést is! - mondta a taxisnak az öreg rendőr.
- Rendben, Biztos úr, úgy lesz!
A rendőrök beültették Jim-et és Mo-t a kocsiba és elindultak a velük a fogdába. Becsukták őket, majd a fiatalabb rendőr közölte velük, hogy a taxis jelentésétől függően akár már holnap elmehetnek, de az is lehet, hogy pár napot itt kell tölteniük. Bezárva! Az éjszaka további része forgalmas volt. Részeg, randalírozó fiatalokat hoztak be. Éjszaka 2 óra körül járhatott az idő, amikor a rendőrök a központól egy hívást kaptak, hogy baleset történt egy vasúti átjáróban. Amikor visszaértek, pár percig csendben ültek majd beszélgettek. Jim félálomban hallotta az öreg rendőr hangját, aki éppen azt ecsetelte a fiatal kollégájának, hogy reggel az sem jön már be vallomást tenni. Amikor felkeltek az öreg rendőr kiengedte őket a fogdából és aláíratott velük egy papírt. Közölte velük, hogy a taxisofőr egy vonatbaleset áldozata lett, így nincs feljenetés, tehát szabadok. A fiatal rendőr épp járőrözni indult és felaljánlotta nekik, hogy elviszi őket egy darabon. A város szélén tette ki őket, majd egy kis zsacskóban odaadta nekik a hidegélemüket, amit az őrsön kaptak volna reggelire. Hosszú percekig nem szóltak egymáshoz, csak a tájban gyönyörködtek. Gyaloglásuk közben több autó is elhaladt mellettük, de egyik sem állt meg. Jim a távolban észrevett valamit majd így szólt:
- Te, Mo!
- Mi van, Jim?
- Látod, ott egy üres vasúti kocsi, Mo!
- Látom, Jim! Nézzük meg!
Alaposan szemügyre vették az elhagyatott, piros vasútikocsit, ami egymagában álldogált a síneken. Találtak benne pár babkonvzervet, némi forgácsot és egy doboz gyufát. Éjszaka a tűz fényénél jóízüen elfogyasztották a konzervet és az útravalót, amit a rendőrtőltől kaptak. Elálmosodtak. Felmásztak a kocsiba, majd magukra húzták az ajtót.
Reggel kellemes ringatózásra és kattogó zajokra ébredtek. Mozgásban volt a vasúti kocsi. Jim kinézett a kocsi oldalát borító deszkák közötti résen és látta, hogy egy mozdony húzza őket. Nagyon megijedtek.
- Én félek, Mo!
- Én is. Nem lesz semmi baj, Jim!
- Megígéred, Mo?
- Meg én, Jim!
A vonat megállt, arra következtettek, hogy elérkeztek az állomásra. Óvatosan kinyitották az ajtókat és kimásztak a kocsiból. Senkinek sem tűntek fel az állomáson, talán a mozdonyvezető fintorgott egy kicsit, amikor meglátta őket kijönni a vagonból.
Némi bolyongás után kijutottak a főútra és hosszas gyaloglásukat siker koronázta. Egy kamionos pihenőbe tértek be, ahol kaptak rendes szállást és meleg ételt is. Reggel, miközben a pihenő tornácán ültek a kényelmes és tiszta fotelben, Jim teát ivott és Mo pedig kávét, egy ismerős arcot véltek felfedezni. A néger kamionsofőr volt az, épp a kamionjából mászott ki.
- Szia Kamionsofőr!
- Áh, a két fura fickó! Szevasztok! Mi szél hozott erre felé titeket?
- Hát, nem tudjuk, de most itt vagyunk.
- Megtaláltátok már Istent?
- Nem, pedig az egyik kisvárosban azt hittük, hogy megleljük. Nem úgy lett!
- Ha akartok jöhettek velem, épp arra felé tartok - mutatott a karjával a sofőr.
- Jól van! Megyünk! - válaszolta Jim!
Olyan fél óra múlva már az úton voltak és szelték a kilométereket. Nem beszélgettek, csak élvezték a táj szépségét. Felüdülés volt számukra, hogy voltak fák, virágok és ezen a vidéken a végeláthatalan homok tenger helyett zöld fű borította a talajt. A távolban egy hidat pillantottak meg, ahol egy egy hintó állt.
- Én még sosem mentem át hídon, Mo! - újjongott Jim! Mo nem tudott ilyen kitörő örömmel lenni az új élmény iránt. A kamionos megállt, majd ennyit mondott:
- Itt az út vége, fiúk!
- Ha ezen a hídon átkelünk, akkor megtaláljuk Istent? - kérdezte gyermeki ártalansággal Jim a kamionsofőrtől! A fekete férfi nem szólt semmit, csak mosolygott és megvonta a vállát. Jim, izgatott volt a híd miatt és most Mo-hoz fordult és neki is feltette a kérdést:
- Szerinted ott megtaláljuk Istent, Mo?
A kamionos eközben megfordult és elment. Látták a kamiont távolodni és a hangja is egyre halkabb lett. A hintóról egy fekete ruhás férfi szált le, miközben Jim újra feltette a kérdést:
- Megtaláljuk Isten, ha átkelünk a hídon, Mo?
- Egészen biztosan, Jim!
- Megígéred, Mo?
- Nem, Jim!
- Miért nem? Nem vagy benne biztos, Mo?
- Jim, az vagyok!
- Honnan?
Egy torokköszörüléssel törte meg a beszélgetést a hintó mellett álló feketeruhás férfi, majd válaszolt Jim kérdésére:
- Onnan, hogy ez az út vége, Jim!
- Mo! Hogy érti ezt, hogy ez az út vége? Akkor már nem is keressük tovább Istent?
- Jim! Attól tartok, hogy nem!
- Mo! De, hisz még meg sem találtuk!
Ekkor a feketeruhás férfi vette át újra a szót:
- Igazad van! Nem találtátok meg! Olyat kerestetek, ami mindvégig ott volt a veletek! Azzal, hogy belemertél vágni a rád váró ismeretlenbe, rá mertél lépni a rád váró útra, ezáltal mertél áramolni az élettel, mondhatni megtaláltad Istent!
Jim sok dolgot nem értett még. Többek között azt sem, hogy a kamionsofőr honnan tudta, hogy ide hozza őket és mire volt jó ez az egész utazás.
- Elmagyarázod neki, Mo?
- Igen, Kapitány!
- Kapitány? Mo! Te ismered ezt az embert?
- Jim! Nyugi! Minden kérdésedre választ kapsz! A kamionsofőrnek ez volt a feladata, hogy elhozzon ide minket.
- Feladata?
- Igen! Tudod, mindannyian valamilyen feladattal vagyunk itt. Nekem az volt a célom, hogy útitársad legyek és így kéztesselek, hogy rá merj lépni a rád váró útra. Az utazásnak az volt a célja, hogy élményeket szerezz és megtanulj hinni az Istenben! Bízni benne, hogy jó kezekben vagy és vigyáz Rád! Ami rossz dolog történik Veled az nem feltétlenül rossz, csak gondolj vissza a leégett motelra. Ha ott maradunk, akkor ott lett volna vége a történetnek és nem tapsztaltad volna meg az Isteni gondviselést! Ha nem megyünk rossz irányba, akkor valószínűleg kiszáradtunk volna a sivatagban, mert valószínűleg nem lett volna az eső és a kamionossal sem találkoztunk volna és így tovább, csak gondold újra a velünk történt eseményeket és felfedezed benne te is magadtól az Isteni gondviselést! És az utolsó kérdésedre is válaszoljak, igen ismerem a Kapitányt, ő visz át minket a hídon.
- Hová visz minket, Mo?
- Haza visz minket, Jim!
A Kapitány kinyitotta a hintó ajtaját nekik, majd miután beültek, rájuk zárta azt. Jim-nek földöntúli mosoly ült ki az arcára, amikor arra gondolt, hogy haza megy. Elindult a hintó, a híd közepén már Mo-nak is kiült a földöntúli mosoly az arcára és nevetni kezdtek. A szívből jövő, egyre hangosabb nevetéstől visszhangzott az egész híd majd mind a hárman eltűntek a túlparton lévő ködben...

Címkék:

Hozzászólások



Jó írás!!!

Gratulálok!:)



Én köszi a címlapot! Láttam,

Én köszi a címlapot! Láttam, hogy kitetted és ez árválkodott magának kép nélkül, aztán a Google, segített! :)



szabox, nagyon jó lett így a

szabox, nagyon jó lett így a képpel :) köszi!



Örülök, hogy tetszett

Örülök, hogy tetszett Neked... Kitalált, szóval nem igaz történet. Viszont, a mondanivaló az már inkább "valós"!



megható és igaz történet,

megható és igaz történet, megérintett. köszönöm, hogy olvashattam.