Beszélgetések Istennel

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. "Én vagyok a fény -mondogatta- Én vagyok a fény." Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az Én fenséges fényemmel ragyogott.

Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyafény a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez, ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki, és Ami Valójában.

Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:

-Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?

-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! -kiáltotta a kicsi lélek.

-El kell választanod magad tőlünk, többiektől -válaszoltam. -Fordulj a sötétséghez.

-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? -kérdezte a kicsi lélek.

-Az, ami te NEM vagy -válaszoltam, és a lélek megértette.

Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.

Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem." Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és MINDIG készen állok rá, hogy hazahívjalak.

Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget.

És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami NEM vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.

És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy - és Aki Lenni Akarsz.

- Isten bármely töredéke lehetsz. Amelyik csak akarsz - mondtam a Kis Léleknek. - Te vagy az Abszolút, mely ta-pasztalja önmagát. Isten melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni ?

- Tehát van választásom ? - kérdezte a Kis Lélek.

- Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.

- Rendben. - felelte a Kis Lélek. - Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megta-pasztalni önnön lényemet.

Képzelheted, mekkora kihívás volt ez !

- Senkinek sem kellett megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem.

- Senkinek sem kell megbocsátani ? - kérdezte némiképp hitetlenkedve a Kis Lélek.

- Senkinek. - ismételtem - Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket ? - Erre körbe-fordult, s meglepetten látta, hogy köré gyűlt a mennyország valamennyi lelke. Jöttek a Királyság legtávolabbi zu-gaiból is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.

- Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam ! - kiáltott fel a Kis Lélek. -Akkor hát kinek bocsássak meg ?

Erre egy lélek kilépett a tömegből. - Nekem megbocsáthatsz. -mondta ez a Barátságos Lélek.

- Miért ? - kérdezte a Kis Lélek.

- A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz - válaszolta a Barátságos Lélek.

- De miért ? Mit tudsz tenni ellenem, Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom ?

- Ó - mosolyodott el a Barátságos Lélek -, biztosan kitalálunk majd valamit.

- De miért ? - A Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges "gonoszság"-ot tudjon tenni.

- Egyszerű - magyarázta amaz -, megtenném, mert szeretlek. Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni, nem ? Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.

- Én ? ! - ámuldozott a Kis Lélek.

- Persze. Nem emlékszel ? Teljesek voltunk, te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb. Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten Legfőbb Részeit. Mert megértettük, hogy....

- Amikor az Vagy, ami Nem Vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy.

- Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a "gonosz" nélkül nem ismerheted meg a "jó"-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világodban ennek a valaminek, vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, bármi legyen is, létrejöhessen.

A Barátságos Lélek ez után elmagyarázta, hogy azok az emberek Isten Különleges Angyalai és az az állapot, Isten Ajándéka.

- Egyetlen dolgot kérek cserébe - jelentette ki a Barátságos Lélek.

- Akármit kérhetsz ! - kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyil-vánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten Tervét.

- Abban a pillanatban, amikor ütlek, verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni... emlékezz, hogy ki is vagyok valójában.

- Ó, nem fogom elfelejteni ! - ígérte meg a Kis Lélek. - Találkozunk a tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig !

Neale Donald Walsch