Pánik"betegség" nem csak betegekről!

Ilyen betegség nincs! Milyen jól hangzó gyűjtő fogalom azoknak, akik nem tudják mi történik velük. Mindenki önmaga akar lenni, a célokat megvalósítani és az álmait szeretné élni. De mi van akkor, ha valakinek nincsenek álmai? "Mert olyan jól elvagyok". Mi van azokkal, akiknek fogalma sincs arról mit szeretne, mert amikor elindul a "vak" világba, elkezd szédülni, remegni, izzadni és menekülni. Valamilyen félelemmel vegyített érzés kergeti őket, amitől nem tudnak szabadulni, mert lépten nyomon beleütköznek.

A pánik egy olyan állapot, amikor labilissá válik minden és nincs megoldás. Meg se jelennek az álmok, már nem mernek reménykedni se. Javítok, álmok vannak, csak éppen nem tudják mi az. Mivel minden pozitívnak van negatív párja is, ezért az álomnak olyan ellentétes oldala van, ami csakugyan rejtve marad és ez az a félelem, amiről nem tud semmit. A pánikbetegek szorongásai egy olyan félelemből fakadnak, amikhez az álmokon, vágyakon juthat el megoldásként.

Amikor megszületnek a célok minden stabillá válik és miden értelmet kap, mert a mostani állapotban, a pánik a legbiztosabb pont. Felmerül ugyancsak egy kérdés: Ebből a mély passzivitásból, hogy lesz érdeklődő és nem belenyugvó? A pánikbetegek menekülnek és csak olyan megszokott dolgot akarnak csinálni, amiben biztonságban érzik magukat. Keresik a kiskapukat és hasonlítgatnak, minden helyzetet a régivel, keresik a biztonságot, de soha nem azt találják ami megadná. Ezeket a múlt alapján berögzült mintákat kell összetörni. Ne csak reagáljanak és a közömbösségükkel meneküljenek egy biztosnak vélt ponthoz.

A múlt itt is útban van, mert ha jelen lennének tudnák, a legbiztosabb nem az ami megtörtént, hanem ami történik. A múltról gondolhatunk bármit, a jelen pedig adott tények elé állít. A tény az álom megvalósítása, még ha nem is tudsz arról, mi is az, valamikor megálmodtad a jelenedet.

A legnagyobb félelmed az álom megvalósítása és beteljesülése. A beteljesüléssel a mai nappal kezdődik és eltűnik a félelem, megjelenik az érdeklődés és a motiváció valami új felé. Jó úton vagy és ne a pánikroham legjobb helyét időpontját keresd, hanem azt ahol és abban az időben a lehető legjobban érezd magad.

www.tudatosan.hu

CsatolmányMéret
Tudatos élet mód klub.pdf111.11 KB

Hozzászólások



Valahogyan át kell írnom a bennem futó "programot"!

Picikét pánikhangulatom van, mert egyre gyakrabban fordulok meg a pánikroham "előszobájában". Honnan tudom? Mert ugyanígy kezdődött évekkel ezelőtt is: beteges, irreális aggodalommal, aggódással.

Valahogyan át kell írnom a bennem futó "programot"!



:)

Kedves Szelene!

Így van, minden "betegség" mögött, valamilyen program áll, mint egy számítógépben. Valamilyen céllal használjuk a "betegségeket" is. Érdekes, kaptam több levelet is arról, hogy a pánik "betegség" létezik mint betegség és csak is olyanoktól akik szenvedik. Igazatok van, számotokra létezik és valamiért be is bizonyítjátok. Aki nem szenvedő alany, annak eszébe sem jut bebizonyítani, számára nem létezik.

Most itt van a létra, nyújtom feléd. Felmászhatsz és bebizonyíthatjuk azt, hogy létezik az egészség és lehet pánik nélkül élni. Keress meg telefonon, (a +3670-59-20-775) és jelentkezz be egy egyéni konzultációra. Kíváncsi vagyok, lebeszéled-e magad különböző kifogásokkal élve és ragaszkodsz továbbra is a "betegséghez" vagy teszel valamit.

Szeretettel Csaba



Sziasztok! Nagyon sok

Sziasztok!

Nagyon sok mindennel egyetért az elhangzottakban, egyedül a végkicsengéssel nem tudok azonosulni. (ami a hozzászólásokat illeti) Valóban nem lehet „segíteni” annak, aki nem akarja. És valóban az nem segítség, ha lemászok mellé a gödörbe. De az se, ha elviszem a létrát. Segítség az, hogy ha tudatom vele, hogy amikor eljött az ideje, és hajlandó kimászni (ahogy ti írtátok) a trutyiból, akkor odafenn a gödör/trutyi mellet várom. Ennél többet valóban nem lehet tenni, de tiszta szívvel kevesebbet sem. Ha valamit félre étetettem elnézést kérek!
(én is érintett vagyok a pánikrohammal kapcsolatban, csak épp a gödör felől ;) )

Arról, hogy betegség e szintén vitatkoznék. Minden betegség lelki alapú. Így ha ez nem tekintjük betegségnek, akkor az influenzát vagy a rákot sem. Ha azokat "betegségnek" hívjuk, akkor ez is az, mert fizikai elváltozások kísérik. De ez már csak fogalmi kérdés. A lényeg nagyon jól el van találva!



:)

Félelmetesen jól leírtad. Tényleg annak lehet csak segíteni, aki kéri és megfogadja. Erőltetni a "jót" lehetetlen, mert az a tiéd és neki megint más a "jó". Szenvedni, kikészülni azért, mert látod mi történik vele megint nincs értelme. Két síró ember, nem mosolyog. Ha legalább Te jól érzed magad, az lehet ragályos, kéri a létrádat és felmászik.



Sziasztok!

Ehhez az egész trutyi dologhoz első kézből tudok infót adni. A párom kemény alkoholista, nincs egy józan napja. 15 éve élek vele, eközben volt jobb is és volt rosszabb is. Az elmúlt fél évben teljesen le állt a piálással. Csodálatos időszakot éltünk meg. Két héttel ezelőtt meglátogatta a barátnőjét, s ott kemény kétnapos intenzív "szesz kurzuson" vett részt. Azóta ki sem józanodott. Az elmúlt években minden lehetőséget (ami csak eszembe jutott) kipróbáltam, eredménytelenül. Most úgy döntöttem, hogy nem teszek semmit. Jeleztem felé, hogy ha nem áll le, akkor elhagyom, de ennél többet nem tettem. Ösztönösen megéreztem, hogy itt már nem nekem kell a dolgokért felelősséget vállalni. Az ő élete, az ő problémája. Ha nem tesz semmit a változásért, akkor én a magam részéről lezártnak tekintem a dolgot. Érdekes volt ez a felismerés számomra. Ugyanis nyugalmat hozott. Régebben "rettegve" jöttem haza, hogy mi fogad, s így még ha nem is lett volna balhé, mindig lett, mert mire hazaértem, jól feltuningoltam magam. Most pedig csak mosolygok, vagy egyszerűen csak kívülről szemlélem a helyzetet. Ráeszméltem, hogy amit én eddig segítségnyújtásnak hittem az nem volt más, minthogy belefolytam az ő kisded játékába. Az ő játékszabályai szerint éltem az ő életét. Nem segítettem, hanem épp ellenkezőleg! Hozzájárultam ahhoz, hogy ez az állapot fennmaradjon.
A tanulság(om) a következő:
Segíteni csak azon lehet, aki azért fordul felém, hogy valóban segítsek. Azzal, hogy megpróbálok valakinek könnyíteni a pillanatnyi helyzetén (még ha a párom is az), még nem kell részévé válnom a problémának. Bármilyen hihetetlen, de még párkapcsolaton belül is lehet a dolgokat kívülről szemlélni, s a gödör szélről óvni a másikat. A létra itt van a kezemben, de ha neki nem kell, akkor én tuti nem fogom lenyújtani neki. Minek? Vagy észre sem veszi, hogy ott van, vagy félrelöki. A rosszabb az, hogy esetleg a létránál fogva engem is lehúz a gödör aljára. Na ebből köszi nem kérek.

Ezt a dolgot azért írtam le ide, hogy mások okuljanak. Értsék meg végre, hogy a segítség az egy nem létező dolog. Meg lehet mutatni valakinek egy másik utat, de arra neki kell rálépnie. Rásegíteni nem lehet. A döntés mindig az övé, s nem a miénk. Ha azt látom, hogy valaki kétségbeesve keres kiutat a jelenlegi helyzetéből, akkor felajánlom, hogy lenyújtom azt a bizonyos létrát. Aztán majd ő eldönti, hogy használja e vagy nem, és az is az ő dolga, hogy megáll e útközben, vagy kimászik a fénybe!



szia Emlékező,

Ennél jobban meg sem lehetett volna fogalmazni, egyetértek vele, én ezt mind meg is tapasztaltam a segitő oldalról. Az a probléma a "trutyiban" lévő embereknél, hogy szivesen panaszkodnak másoknak, de még csak gondolatilag sem jutnak el sajnos arra a szintre, hogy a számukra megfelelő megoldásokon gondolkodjanak.



:)

Sokan csak beszélnek, elmélkednek és körbeírják az orgazmust, megélni és kipróbálni, annál kevesebben. A kielégülésnek pont a csúcs a lényege. Ott ahol nem az elméletek a dominánsak, hanem az élmények.
Sokan összekeverik az élményeket és a vele járó érzelmeket. Ha valaki vagy egy helyzet rádöbbenti erre, megoldódik, mert megéli.

www.tudatosan.hu



Amit sokan nem látnak, hogy

Amit sokan nem látnak, hogy ahhoz is meg kell érni, hogy merje a kezébe venni a kormány.
Magyarán, sokan sokkal jobban érzik a trutyiban magukat, és eszük ágában sincs onnan kijönni, mivel most legalább azt látja, hogy figyelnek rá és törődnek vele. Amikor ez a minőségű energia nem elégíti ki őt, akkor majd nagy valószínűséggel felfedezi, hogy nem mehet így tovább.

Ugyan ez vonatkozik arra, aki mindenáron be akarja bizonyítani a másiknak, hogy trutyiban van és hogy az nem jó. Éppen ezért szoktam azt mondani erre, hogy a segítő mindig megteremti a segítségre szorulót, mert ezzel ő is eléri az energiaharcban a célját. A segítségre szoruló figyel rá.
És itt van a csapda.
Mivel ez fegyverként szolgál annak aki figyelemre vágyik, behálózza a jó szándékú segíteni akarót azzal, hogy bizonygatja neki milyen rossz helyzetben van. Ezzel a segítő figyelmet ad és ha nem tudatos, és elhiszi neki, akkor máris energiát ad neki. Ezzel még jobban megerősítve azt, hogy jó fegyvert használ. Persze mindezt tudatlanul.

Szóval a segítséggel is tudni kell bánni, mert sokszor csak fent tartja az illető állapotát azzal, hogy megerősíti, igaza van. Valahol igaz is, hiszen megteremtette. De majd ha igazán érzi, hogy nem éri el vele a valódi célját, akkor változtat.
Ezért mondom azt, hogy sokszor jobb ha hagyjuk főni a saját levében, hogy maga jöjjön rá arra, hogy nem ott van ahol lenni akar. Mert hiába ismerem az infót, ha nem tapasztaltam még. A tapasztalat az élet lényege. És ezt meg kell neki tapasztalni. Nem véletlenül választotta. Ha nem is tudatosan, de bölcs szándékkal.



:)

Nagyon jó, köszönöm a hozzászólásodat!

Mindenki saját életének a teremtője, saját maga dönti el, a kötél melyik végén áll.
Van amikor az érzelmek, félelmek döntenek,azaz átengedi az irányítást maga fölött. Egy "pici" tudatossággal, bárkit rá lehet vezetni bármire, arra is, hogy vegye kezébe a "kormányt".



Egy emberi lény csakis addig

Egy emberi lény csakis addig marad a saját trutyijában, amíg saját maga nem dönt úgy, hogy most már itt az ideje kimászni belőle.
Elmondani neki a sötétség kellős közepén, hogy mindezt csak képzeled, nem a valóság, csak más szemszögből kell vizsgálni, csak mégjobban megerősíti őt a jelenében, merthogy neki az amiben van, az a jelen.
Ha pedig mégis elfogadja, hogy saját maga felelős a helyzetért, akkor csak csöbörből vödörbe esik, mert itt akkor nem mást, hanem magát fogja hibáztatni.

Szerintem a legtökéletesebb megoldás, ha hagyjuk, hogy saját maga döntsön benne, hogy kimászik, vagy sem. És azt közölni is fogja.

Köszi az írást, mert megerősített benne, hogy mindenre képes vagyok.