Sehol máshol nem alkalmasabb, mint itt és most!

Milyen sokan menekülnek, keresik önmagukat. Keresik azt a helyet, ahol sokkal szebb és jobb minden. Változtatják a környezetüket és lakhelyüket, a jobb munka és megélhetés reményében. Egyet nem vesznek figyelembe: "Mindenhol egyetlen dolog ugyanaz és az saját maguk" Mindenhová, viszik saját magukat. Ha viszik az érzelmeiket és gondolataikat is, mindig minden ugyanaz lesz, máshol is. Mi formáljuk az életünket és nem az élet formál minket.

Mi vagyunk a saját életünk rendezője és főszereplője is. Lehet, hogy a színfalak változnak, a szerep az semmit nem fog változni. Ha lenne egy olyan hely, ahol mindenki boldog és sikeres lenne, mindenki ott tartózkodna.

Ugyanazon tevékenységet, egy helyen és időben végző emberek között is vannak elégedettek és elégedetlenek. Ugyanazt azt a pénzt viszik haza, ugyanazt az időt dolgozzák le és ugyanazt az elismerést kapják, viszont másképpen élik meg. Más az érzelmi háttér, mert van aki élvezi és van aki mindig mást akar, mint ami éppen van.

-Aki mást szeretne, annak mindegy, hogy éppen hol van. Soha nem lesz elégedett, bárhová is megy. Ezek azok a törtető emberek, akik feljebb és feljebb lépednek a ranglistán és úgy élik le az életüket, hogy semmi soha nem elég. -Aki viszont élvezi a tevékenységét, tudja magáról, hogy minden azért működik, mert Ő működteti. Ezek azok a törtető emberek, akik feljebb és feljebb lépkednek a ranglistán, és úgy élik le az életüket, hogy minden értük van. Élveznek minden történést, nem vágynak csak egyszerűen utaznak és boldogok, itt és most.

Éld az életedet igazi színészként és tudd Te hozod létre a színfalakat az érzelmeiddel és a rendezői képzeleteddel. Minden azért történik, hogy informálódj és tanulj. Hiába elégedetlenkedsz, a reményeid megvalósulnak, ha abbahagyod a reménykedést és elfogadod az életedben való részvételedet. A részvétel, akkor valósul meg ha beismered magadnak, senki rajtad kívül nem felelős érted és a körülményeidért. Ha változást szeretnél, először kezd a hozzáállásoddal, ezek után a változás elengedhetetlen lesz.

www.tudatosan.hu

CsatolmányMéret
Tudatos élet mód klub.pdf111.11 KB

Hozzászólások



Kedves Csaba!

Nagyon jó irás,gratula:) Én is gondolom ahogy te....Minden úgy van jól ahogy van:) Én jó helyen vagyok,és elégedett vagyok,a sorstòl ezt kaptam elfogadom,elfogadtam bàr néha még jól nyakon huzznám a dràga sorsot...középen vagyok...és ez jó Itt a meg tapasztalàs a lényeg ki hogyn éli meg hogyan éli àt a dolgokat...Az irásod a kedvenceimnél landolt! Szép napot neked!



Köszönöm..

..jó volt olvasni ezen sorokat,és nagyon igaz is amiket itt összefoglaltál!:)))Csodás napokat!



Szia! Válasz:))))))))))

Szió! Tetszik az irásod,érdekes,és nagyon igaz:)))))))))))))))))))))) Üdv:Sünike



:)

Kedves Roland!

Nagyon érdekes amit írtál, van benne sok igazság is, csak nem értem, miért nem tetted ki önálló blog bejegyzésként:)

www.tudatosan.hu



Élvezni az életet

Amikor megállsz egy pillanatra az életedben, felteheted a kérdést, merre felé tartok, merre tart a világ?Mi az amit érdemes megtenni és melyek azok az értékek, amikért érdemes dolgozni és élni?

A helyzet az, hogy az életünket motiváló értékek ma nagyon gyorsan változnak. Bizony furcsa megélni, ami elkerülhetetlenül minden ember életében bekövetkezik valamikor, hogy amiért eddig minden nap felkeltél és dolgoztál, lassan vagy hirtelen eltűnik, megfakul.

Ez egy elég nagy trauma lehet az ember életében, hiszen ha magunkba nézünk, mind célokkal rendelkezünk, mind úgymond találtunk magunknak valamit, amiért érdemes élni. Ezekért a célokért érdemes megcsinálni olyan dolgokat is, amit nem igazán élvezünk, amiket nem az életünk kellemes eseményei közé sorolnánk.

Ezek a célok segítenek minket át sokszor hosszú, nehéz időszakokon. Talán nem túlzás kimondani értelmet adnak az életünknek, értük élünk, ezek a magunk elé kihelyezett értelmek vagy célok jelenthetnek oly sokat.

Egy olyan időszakban élünk, mikor minden viszonylag gyorsan változik. Ez a változás pedig nem kíméli ezeket a célokat sem, és ha nem is vagy éppen ilyen helyzetben biztosan el tudod képzelni mit élhet át az az ember, akitől „az élet” úgymond elveszi ezeket a célokat.

Sok depressziós óra és éjszaka okozója egy ilyen helyzet.

Hogy érthetőbb legyek, milyen nagyszerű dolgozni éveken át egy pénzügyi eredményért, egy vállalkozás sikeréért, más emberekért megsegítéséért vagy valaminek a megalkotásáért. Ezek a célok olyan erőt adhatnak, amitől az ember belő motivációt érez.

De beleesünk abba a hibába, hogy ezek a célok túlnőnek minket, egyszerűen beleragadunk a megvalósításukba és elfelejtünk egy nagyon fontos dolgot, élvezni az életet.

Minden olyan jellegű változás, ami a céljainkat negatívan érinti, olyan érzéssel jár, mint amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt. Mint amikor egy tollvonással elintézik évek munkáját.

Vajon miért történnek velünk ilyen események?

Ezeknek nagy jelentőségük van, és mint ahogy semmi, ezek sem véletlenül történnek. Az életünkben, életvitelünkben nagyon sok rosszul megválasztott céllal rendelkezünk. A rossz nem negatívat jelent, talán senkinek nem „káros” a célunk, annyiban választottunk rosszul, hogy ezek a célok túlnőnek rajtunk és olyanná válnak, mint az orrunk elé lógatott csalétek. Mint a mesében a csacsi, akit egy madzagra kötött répával kilómértetek megtevésére lehet bírni, anélkül, hogy tudná, hová is tart.

Ki ne képzelt el volna magának egy-egy ilyen nemes vagy fényes célt, a legszentebb és legmagasztosabb célnak is megvan ez az aspektusa, egyszerűen csalétekké válik. Az ember ilyenkor elfelejti a legfontosabbat, hogy önmagáért éljen, az életért éljen, az örömért éljen. A menetelés közben jelképesen vakká és süketté válunk, beragadunk egy ritmusba és kis sem akarunk jönni onnan.

Olyan ez mint egy nagyon erős hipnózis, csak itt mi magunk hipnotizáljuk magunkat. Nagyon sok olyan dolgot vállalunk, ami nem rólunk szól, ami nehéz, ami lényegében tönkretesz minket egészségügyileg vagy máshogy. Amiért megtesszük, mert mindenben a magasztos célt látjuk.

Az egész énünknek egy kis része kezdi el irányítani az embert, a többi háttérbe szorul és ezt észre sem vesszük. Ahhoz, hogy felnyíljon a szemünk, szükség van valamire, ami egyszerűen kilök ebből az illúzióból.

Azért illúzió, mert a cél sokszor elérhetetlen, mindig is az orrunk előtt marad és soha nem fogjuk elérni. Inkább vágyak, képek maradnak, minthogy közelebb kerülnének a valósághoz. Sokszor történik meg, hogy fizikailag eléri az ember a célt, és amikor végre megvan, éppen az hiányzik belőle, amiért eddig vágytunk rá. Fizikailag ott van, de nem találjuk benne azt az érzést amit kerestünk, ami a lényeg lenne.

Egy olyan eseményt, ami kilök ebből az állapotból, sokszor a sors csapásának könyvelünk el, nehéznek éljük meg, és sok fájdalommal jár. Ezeket az eseményeket is egy bizonyos szinten mi magunk idézzük elő, mi vonzzuk, akarjuk őket, nem tudatos szinten, mert a lényünk érzi és tudja, amit mi nem látunk, beleragadtunk valamibe, ami nem szolgál minket.

Annyira megszoktuk a céljainak hajhászását és megvalósítását, hogy kihívás csak úgy élni, kihívás magának az életnek örülni, abban ami van, örömet találni. Egy kicsit beleragadtunk az életnek nevezett játékba és túl komolyra fordult a dolog.

Ennek a mostani írásnak az az értelme, hogy megmutassa neked, hogy milyen mély is lehet ez a hipnózis. Dőlj hátra egy kicsit és vegyél egy pár mély lélegzetet.

Csak tedd meg, lélegezz egy kicsit és nyugodtan engedd el magad.

Mosolyogj.

Bártan engedj el mindent, ami az életeddel kapcsolatos célokat, kihívásokat, feladatokat, csak lélegezz egy kicsit, szabadítsd fel magad legalább egy pár perc erejéig.

Úgyis vissza fogsz térni a megszokott életviteledhez, de most engedd meg magadnak pár percre, hogy az életért élj, az örömért élj.

Milyen könnyeden lehet ezt csinálni, csak veszel pár mély lélegzetet és megünnepled az életet. Engedd meg magadnak.

….

Ó mennyire bele tudunk ragadni a játszmáinkba, mennyi képzeletbeli „cukorkát” követünk, melyek az orrunk elé vannak lógatva, ami annyi energiát elvesz tőlünk, szinte ezeknek élünk egész nap, ki sem látunk belőlük.

Most nézz körül egy kicsit, nézd meg a környezeted ahogy van, célok nélkül, lásd végre a valóságot és lélegezz.

Élj egy pár percig magáért az életért, mindenféle nehézség nélkül.

Meg tudod ezt tenni? Meg mered engedni magadnak, hogy elengedj mindent ami most nyomaszt vagy hajt?

Ehhez jogod van!

Szeretjük azt gondolni az élet nehézségekből áll, és sok fájdalom van körülöttünk, sokat a testünkben érzünk. Ezekről bűn nem tudomást venni, ez a hiedelem annyira belénk ivódott, hogy mást sem látunk az életben, mint kihívást, feladatokat és szenvedést.

Most ezeket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod, magára hagyhatod a gondokat és fájdalmakat egy pár perce nyugodtan engedd el őket.

Meg fogod látni mennyire beleragadtál és mennyi mindent csupán már csak te tartasz ott az aggódásoddal. Mennyi aggódás és félelem, ami azért van ott, mert te tartod.

Lélegezd át magad ezen a pár percen, hogy egy kicsit könnyíts.

Merj örülni, merd élvezni az életet és az öröm visszaköltözik a valóságodba.

Mit gondolsz, lehet célok nélkül élni?

Szerintem igen.

Mit gondolsz, mi történne, ha nem aggódnál örökké azon, vajon teljesülnek-e a vágyaid, vajon hogyan lesz megoldva a temérdek kérdéses ügy körülötted?

Ha megtanulsz önmagadért élni, az életért élni nagyon sok kérdés ezek közül magától megoldódik. A nagy része, 90%-a megoldja önmagát és ráérsz a maradék tíz százalék miatt lerágni a körmöd. J

De legalább könnyebb lesz.

Amikor az „élet elvesz tőled valamit”, ami nagyon fontos volt, vagy célod volt, kérdezd meg magadtól, valójában mit jelentett neked. Nem ragadtál bele egy kicsit, nem lett túl nagy a jelentősége? Nem felejtetted el menet közben élvezni, amit csinálsz, élvezni az életed?

Sok dologban megtesszük ezt, belefeledkezünk, beleragadunk, egy kicsit vakká válunk. A legfontosabb te magad vagy, akkor is, ha szeretsz másokért élni, akkor is, ha ezt a legnehezebb pillanatokban nehéz felismerni.

Te vagy a legfontosabb és hogy élvezd az életet! Ez pedig ennyire egyszerű.

Tudom, hogy talán azt gondolod, felelőtlenség nem törődi fontos kérdésekkel. De gondolj csak bele mit tesz veled az állandó aggódás, feszültség?

Hát nem könnyebb, ha megengeded magadnak, hogy lazíts, hogy töltekezz?

Az öröm, a könnyedség segít abban, hogy jó döntéseket hozz, hogy ne ragadj be és sok illúzió helyett azokat a valódi lépéseket meg tudd hozni, amik tényleg fontosak, amik rólad szólnak.

Szép napot kívánok, és ne felejts el néha lélegezni egy kicsit, hátradőlni a székedben, elengedni mindent, és „csak” élni, mert ez a lényeg!

Üdvözlettel:

Encz Roland, aki vagyok!

http://www.tudatoseletlegzessel.eoldal.hu



Szia Csaba. Nagyon tetszik ez

Szia Csaba. Nagyon tetszik ez a szintu megkozelites,lenyegeben ahogy olvastam azon topregtem ,hogy ugyan ezt akartam mar reg megfogalmazni magamnak...de ugy erzem te sokkal szebben megfogtad ezt a temat.Koszi



:-)

Tetszett ... tökéletes gondolatvilág



Még egy gondolat:

A múlt, a fájdalmat és a haragot, a jövő a félelmet hordozza magában. Bármelyikben is élsz, tévúton jársz. Élj a jelenben, hozd ki belőle a maximumot, s élvezz minden pillanatot, mintha csak az lenne az utolsó.
Már nem emlékszem, hogy hol hallottam, de bölcs gondolat!



Köszönet

szia!

Ismét szolnék. Első olvasatra a HU-HA érzése ütött meg. Hogy igen erről olvastam már, de ugy látszik nem tisztázódott le. Most, hogy többször átolvastam az írásodat, már világosabb. Olvasgattam itt benneteket, témákhoz még hozzá is szóltam, de én kerestem valamit. Ugy éreztem megrekedtem, nem értettem dolgokat. Most azt gondolom meg is találtam a kérdésemre a választ.
"A jelenben szeretettel élni, és a jövedet is tudod majd szeretni"
Nagyon köszönöm :-))))



:)

Üdvözlet közöttünk. Nagyon jó helyen vagy:)

www.tudatosan.hu



:)

Nagyon jó tapasztalat. Gratulálok hozzá, Te tényleg a jelenben élsz és mindenből kihozod a maximumot. Remélem jól is érzed benne magad.
Bármire képesek lehetünk, ha nem a kifogásokkal, hanem a lehetőségekkel foglalkozunk. Te ezt csináltad, csináltad a dolgod és ennyi. Se több se kevesebb. H. Ford szavait úgy érzem megfogadtad.

www.tudatosan.hu



Ez Igen!

Szia!

Ez igen! Regeltem közétek, mert még többet szerettem vona tapasztani a törvényből. Szerettem volna látni, mások hogy viszonyúlnak hozzá, hogyan alkalmazzák.
Ez a naplóbejegyzés, ez jó, sőt ! Köszönöm. :DDDD



Saját tapasztalat!

Felcseperedő koromban az a típus voltam, akinek: "a kutya sem jó helyen fekszik". A titok-ról, vagy bármi másról semmit sem tudtam. Mégis a mentalitásom, gondolkodásom, valahogy elindult egy magasabb szint felé. Eljutottam huszonévesen arra a szintre, hogy bárhová mentem dolgozni, mindenféle munkakörbe (ebbe beletartozik az abszolút szakképzettséget igénylők is), képesítés hiányában is vezető státuszba kerültem. Pl. raktárosnak jelentkeztem és 2 hónap múlva már közel 40 ember teljes irányítását, munkaszervezést, fizetés kiszámítást, stb végeztem. Vagy elmentem egy világméretű céghez kétkezi munkásnak, majd egy év elteltével erőművek beindításának a teendőit akarták rám bízni (erre akkor még nem voltam kész, így nemet mondtam), s persze mindezeket mindenféle szakmai előképzettség nélkül. Sorolhatnám még a hasonló eseteket, de nem ez a lényeg. Amit a mostani tudásommal felismertem, az két alapvető dolog:
1: Soha nem féltem azoktól a kihívásoktól, melyek az "utamba kerültek", így képessé váltam arra, hogy az adott dologból kihozzam a maximumot, még akkor is, ha az adott dolgot még a hátam közepére sem kívántam. Magyarul, ha sz.rt is kell lapátolni, akkor azt fogok, de ha már csinálom, akkor csináljam úgy, hogy az a lehető legjobb legyen.
2: Semmiféle akadálya nincs annak, hogy az ember valamiben is sikeres legyen, vagy legalábbis sikereket érjen el. Nem a képzettségtől függ, nem az iskoláktól, tanfolyamoktól, mentoroktól, stb., hogy mit érünk el, hanem csak és kizárólag önmagunktól!
H. Ford szavait idézve: "Akár azt hiszed valamiről, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképpen IGAZAD VAN!"
Köszönöm, hogy elolvashattam a bejegyzésed. Minden szava igaz és ha valaki elgondolkodik rajta, az máris tett egy lépést önmaga felé.