Indulj már

- „Indulj már!” – üvöltenek rám. Megpróbálom mozdítani a jobb lábam, nem megy. Aztán a balt, de az se sikerül. Lepillantok a lábamra, hát látom, hogy térdig be van betonozva.

- „Szeress, ölelj meg!” - kérik kedvesen. Mozdítanám a kezem, de ólmos súlyok húzzák lefelé.

- „Nyugodj meg!” – mosolyognak rám.
- „Jó.” – egyezem bele, eközben kalapáló szívem majd kiugrik a helyéből.

- „Nem is hallod, mit mondunk!” – szűrődik a szemrehányás valahonnan a távolból.
- „Dehogynem!” – kiabálom, hogy túlharsogjam szívem zakatolását, de senki nem figyel rám.

- „Nézd, süt a nap és nyílnak a virágok.”- lelkesítenek. Ezalatt azzal küszködöm, hogy lecsukódó szemhéjamat nyitva tartsam.

- „Legyél boldog!” – kiabálják. Én bólogatok. Azt hiszem.
- „Igen, igazatok van, boldognak kell lennem.”- gondolom. Közben minden erőmet és figyelmemet arra kell fordítanom, hogy egyáltalán állva maradjak. Lábam remeg, szemem lecsukódik, vállaim kiszakadnak a helyükből. Aztán vége. Nem bírom tovább, összerogyok.

- „Te csinálod magadnak. Direkt!” – mutogatnak rám.

- „Biztos?” – kérdezem elhaló hangon….. Inkább csak magamtól.

(folytatás: http://www.thesecret.hu/blogok/szildiko/indulj-mar-folytatas)

Címkék:

Hozzászólások



"Indulj már"

No, ezt most megfogadom és megyek a dolgomra!



...

az embernek szüksége van a magányra, hogy végiggondolhassa a történteket
azután jöhetnek a felszólítások... amik közül válogathatunk, melyiknek érdemes szót fogadni...

végül úgyis magunk döntjük el, mi a jó nekünk. csak félfüllel odafigyelni, elvonulni, vagy teljes erőbedobással koncentrálni.

a kifelé figyelésnek nem mindig jön el olyan hamar az ideje. befelé figyelve hamarabb nyugszik meg az ember, szerintem.