A létezés törvénye...

... a szeretet.
Ám a létezés sokszínűsége ezt a törvényt ezer színűre bontja. A következőkben az emberi létezés és együttélés néhány alapelvét vesszük szemügyre.. ezek talán esélyt adhatnak az együttélés konfliktusainak megoldásában.

1. Életünk minden történése, eseménye lehetőséget nyújt a bennünk folyamatosan jelenlévő teljesség felismerésére, megélésére.

2. Ha nem jön létre a felismerés, akkor is előbbre visz. Tanít. Ha nem okultunk, MEGISMÉTLŐDIK. Minden, ami körülöttünk történik egy-egy lépés önmagunk, a teljesség felé.

3. Az emberi találkozások kiemelt fontosságú üzenetek az életünkben.

4. Minden ember, akivel találkozom, tükör, amelyben megpillanthatom addig nem ismert arcomat.

5. A számomra ismeretlen VONÁSAIM azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a MÁSIK emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiségjelzőm. Vakok vagyunk önmagunk „rossz” tulajdonságaira.

6. Ha bármiért is elítélek másokat, magamat ítélem meg. Az, amiért elítélem őket, bennem is jelenlévő, és intenzíven, tudattalanul ható erő.

7. Amikor a másik számomra elviselhetetlen tulajdonságait elfogadom, akkor fogadtam el magamban az eddig fel nem ismert és elutasított tulajdonságaimat. Ettől kezdve már nem az irányít engem, hanem én irányítom azt.

8. Egy kapcsolatban csak az tekinti tulajdonának a másikat, aki nem adta oda magát a másiknak. Az alapállása nem az „én tied vagyok”, hanem a „te az enyém vagy”. Másképpen kifejezve: nem szereti a másikat.

9. Egy kapcsolatban aki dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja őt, az a saját gyengeségéről, mélyen rejlő önbizalomhiányáról tesz tanúságot. Aki valóban erős, az nem törekszik irányításra, mert úgyis ő irányít, ami annyit jelent, hogy őrködi mindkettejük szabadságát.

10. A párkapcsolatban olyan nincs, hogy „megengedem” a másiknak, hogy ezt és ezt csinálja. Ahogy engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelő viszony, hanem úr és szolga viszonyt, amiben lehet élni, de nem érdemes.

11. Életünkben minden kényszer látszólagos. Nekünk embereknek soha sem kell semmit sem megtennünk. Szabadságunk lehetővé teszi, hogy akár az életünk árán is ellenálljunk a kényszernek.

12. A szabadság felé megtett első lépés, hogy nem tesszük meg azt, amit nem akarunk megtenni.

A párkapcsolati együttélés sorsfeladat.
Önkéntes, szabad vállalásból fakadó kölcsönös odaadottság, az emberi kiteljesedés lehetőségének egyik fóruma.
A találkozás, az egymásra találás, az egész személyiséget átható megindulás, a kölcsönös szándék arra, hogy összekössék az életüket, az egész létezés-univerzumot láthatatlanul átszövő szeretetháló gyengéd érintése, ahol a tudatosság csak az ennek a létajándéknak az elfogadását illető döntésben nyilvánul meg.

Nem véletlen, hogy kivel kötöttük össze az életünket. Mindig arra az emberre találtunk rá,

...aki a legteljesebb boldogság megélésének lehetőségét nyújtja számunka,

...aki tükörként napról napra, pillanatról pillanatra megmutatja ismert és ismeretlen arcomat,

...aki szabad, és ezáltal megtanít szabadnak lennem, és megtanít tisztelni a másik szabadságát,

...akiben a létezés egészét láthatom, a létezés gyönyörűségét és számomra gyötrő mozzanatait,

...akinek elfogadásával az engem gyötrő létmozzanatok mögött megláthatom ezeket.

Címkék: