LILITH. Istennő, vagy Démon?

"Faust: Kicsoda vagy tehát?
Mefisztó: Az erő része, mely örökké rosszra tör, de jót mível."
Goethe:Faust

Mindannyiunk lelke szentély. A szent tér és szent idő bennünk lakozik.
Nem könnyű azonban rátalálni a bejáratra és belépvén rálelnünk belső békénkre, mert a kaput félelmeink és fájdalmaink sárkányai őrzik.
Csak akkor léphetünk be, ha felvállaljuk a szembenézést és a küzdelmet, ami nem egyszerű folyamat.
Ezért hajlamosak vagyunk magunkon kívül keresni a megoldást életünk problémáira.
Azt reméljük, hogy ily módon elkerülhetjük a szenvedést és könnyebben juthatunk hozzá a harmóniához.
Sajnos nem így történik.
Akár tetszik, akár nem, sorsunk mi magunk vagyunk, és csakis az "önismereten" keresztül juthatunk el.
A valódi önismeret fájdalmas mélységeihez hosszú és fáradtságos út vezet, amelynek során számtalan kísértés ér bennünket, hogy hagyjunk fel lelkünk rejtett , sötét zugainak a feltárásával, és elégedjünk meg a felszínesebb és harmonikusabbnak önmagunkról gondolt képpel, ami nem zavarja a "szépérzékünket", sőt, megelégedettséggel is szolgálhat. Aztán jön egy viharos érzelmi válság, vagy egy súlyos betegség, ami fenekestől felforgatja "szépen berendezett" életünket és mi értetlenül állunk előtte.
A fájdalom, amit olyan ügyesen "kikerültünk", amikor megelégedtünk a felszínes kedvező önértékeléssel, az most lelkünk legmélyéről tör föl, és valósággal elborít minket.

Van-e hát értelme annak, hogy bajainkért a külvilágot okoljuk?

Ezzel jelentősen megnehezítjük a dolgunkat, mert anélkül, hogy megértenénk valódi indítékainkat és ezzel tudatosan, vagyis nyitott szemmel élnénk életünket, továbbra is vakon szédelgünk a világban és fogalmunk sincs mi miért történik velünk.
Bajaink másokra vetítése a legnagyobb bűn, amit elkövethetünk!!!
Bűn magunkkal szemben, mert mesterségesen hátráltatjuk a fejlődésünket, s bűn másokkal szemben, akiket megbélyegzünk, miközben ők csak sorsunk beteljesítői-amolyan végrehajtók az életünkben.
A Fekete Hold, Lilith, a Hold keringési pályájának árnyékaként, lelkünk legrejtettebb zugának jelképes megtestesítője. Bár ellentmondásnak tűnik, Lilith úgy tesz jót velünk, hogy rosszra ösztönöz minket.
Azáltal segít, hogy előhozza belőlünk legsötétebb oldalunkat, a legmagasabb motivációnkat, és ezért nem hazudhatjuk tisztának magunkat. Azzal szorít sarokba minket, hogy felerősíti bennünk kétes eredetű vágyainkat, amelyek hosszú távon képtelen élethelyzetekbe sodornak minket. Amikor pedig már nem tudjuk tovább folytatni oly módon életünket, ahogy eddig, akkor jön el a megváltás lehetősége számunkra.
Akkor tudjuk elengedni romboló késztetéseinket és tudunk újjászületni egy magasabb rendű létezés számára.

A bejegyzés B. Eszter:
LILITH
Istennő, vagy Démon?
című könyvének bevezetőjéből idézeT.

Mindenkinek jó utat és sok sikert hozzá :))

Címkék:

Hozzászólások



Nem vagyok én Micimackó (bár

Nem vagyok én Micimackó (bár neki a feneke feslett ki..). :D Lehet te nem, én szeretem a krumplicukrot, nem /csakazértis/, hanem mert. :)
És ne akarj megsütni, eleget sültem nyáron és most békében szeretném élvezni a szép őszi időt. Na! (˘-˘)
És bocsánatod kérem, kérésed guru származás hiányában nem teljesíthetem. Jelenleg. :) Aztán maj' kituggya. :)



:[

Nekem is van ám setét oldalam. :[ Muhahaha! És szereti a Mercit is és a krumplicukrot is. :) Csatlakozom Kilához: gyakran futok össze emberekkel, akik: -Sötétség? Ugyan, drágám! Az nem létezik, csak rugaszkodj el és dobj el mindent messze, hogy ne maradjon belőled semmi csak egy megvilágosodott zombi.

Ugyanakkor nagy ritkán előfordul olyan is, aki elismeri létezését csak nem beszél róla, mert lehurrogják.. Szólásszabadságot a Spirituális tanokba is! :D:D

http://www.youtube.com/watch?v=i7GPDSiUFGw ^^



,

articsóka