A mesék ereje

Varázslónő. Sárkányok és várak. Tündér-királykisasszony. gonosz boszorkány. A Nagy Gonosz Farkas.
Nem is tudunk gyermekkort mesék és sokdimenziós szereplőik nélkül elképzelni, azok nélkül a szereplők nélkül, akik hőseinkként, hősnőinkként, rémálmaink és álmaink alakjaiként kelnek életre. Ezek a figurák vezetnek el bennünket oda, hogy felfedezzük a saját lelkünkben rejlő kincseket.

Amikor kisgyerekek vagyunk, akkor a képzelet tölti ki az egész életünket. Manókkal és gnómokkal, törpékkel és harcosokkal, angyalokkal és szörnyetegekkel ismerkedünk meg. Megtanuljuk, hogy a hittől ragyog a lélek, hogy a tisztaság a legnagyobb örömünk, hogy a szenvedés és az önfeláldozás csiszolatlan gyémántjai annak a kincsnek, amelyre még várnunk kell. Az újra és újra elmondott tündérmesék szívünk legmélyét gazdagítják, ahol a reményeink és az eszményeink születnek. Nincs több olyan irodalmi mű, amelyik akkora hatással lenne ránk, mint a tündérmese.
A folklór hagyományosan szájhagyomány útján terjedt, mester mondta a tanítványnak, és ily módon világosodott meg a köznép. Ebben az értelemben a mesemondó, a szülő, a tanár vagy bárki, aki mesét mond, misztikussá válik. A mítosz által való tanulás olyan, mint a magvetés, amely gyümölcsözően megalapozza a belső erőnket, biztonságunkat és önmagunk megvalósítását. Egy mítosz belső átélése elősegíti a fejlődés négy szakaszát, a fizikait, az érzelmit, az értelmit és a szellemit.
A gyermekkor meséi eszközül szolgálnak, amelyen keresztül felfedezzük és tiszteljük a varázslót. Milyen is az, amikor el vagyunk "varázsolva"? Miért van az, hogy a tündér-mítoszokban rabul ejtő, borzalmas tragédiákon vergődünk keresztül, és egy szempillantás alatt kővé, állattá, boszorkánnyá vagy békává változunk? Ezen átformáló események során elveszítjük a kapcsolatot a mindennapi valósággal, és egy bizonyos értelemben az emlékezetünket is annak érdekében, hogy újjászülethessünk. amikor a varázslat megtörik, akkor nagyobb, személyes mítosz születik meg.
A hajdani korok történeteiben megoldások rejlenek. A történetek sohasem akarnak felelettel szolgálni, ítélkezni, megbüntetni vagy leértékelni azt a valóságot, hogy miközben halandók vagyunk, aközben nagyon is hasonlítunk a gyermekkori mesékben megismert nagyszerű tündérekre, angyalokra és varázslókra. A gyermekmondókák, találós kérdések és versek korai, bennünk hagyott lenyomatai lépcsőfokok, amelyeken eljuthatunk az érettségig és a képzelőerőig.
A gyermek elméje tele van kreatív képekkel. Ezek a képek próbára teszik a lelket, feltárják a fény és az árnyék hatalmát, és felszabadítják azt a törekvésünket, hogy megértsük a vágyat, a szeretetet és konfliktust. A mese archetípusainak mély érzékeléséből tudatalatti erők ébrednek fel, amelyek majd idővel meggyógyítják a szellemet. Az élet feladványait és bonyodalmait nem a szavak oldják meg, hanem az előrelátás, a tiszta látomás és a tapasztalás. ez a belső tudás megújítja a lélek életét. Mi mindannyian fiatalosabbnak és élet telibbnek érezzük magunkat, miközben kiteljesedik képzeletünk világa. Mivel az embereknek az életbe a gyermekkor kapuján kell belépniük, ezért mindig lesznek tündérmesék. Termékeny találkozási pontként szolgálnak az egyszerű és fiatal elme, illetve a hosszú kort megélt bölcsesség számára.
A mi kultúránkban elveszett a kapcsolat a hajdani korok mesemondóival. Habár sok gyermek hallgat mesét és érti meg annak alapüzenetét, ritka az a gyermek, aki valóban varázslatos, életét kiteljesítő tudatváltozáson megy át akkor, amikor egy történetet hallgat. A közelmúltban kialakult és napjainkban egyre inkább előtérbe került belső gyermek "munka" a bennünk rejtőző sebzett gyermeket próbálja meggyógyítani és kötelékeiből kioldozni azáltal, hogy visszavezeti az egyéneket egyfajta gyermeki állapotba, amelyből kiindulva - legyen az örömteli vagy szomorú - az élet újfajta elfogadása és a beavatás elkerülhetetlen. A folyamatban az egyes ember megteszi útját visszafelé a sebzett múltba, s végezetül a fénybe vezető utat is megleli. Ami a leginkább ösztönző mindebben az az a felismerés, hogy a belső gyógyulás az emberiség közös sebére is hatással van. Egyéni munkánkon keresztül vezetjük a tömegeket előre, nem szavak által, hanem a sejtjeinkben rejlő lendület révén - amelynek segítségével végrehajthatjuk a kvantum ugrást az Univerzum szolgálatába.

Címkék: