Az útitársakról

Vasúton vagy hajófedélzeten az emberek úgy érzik, kiléptek életük megszokott törvényei közül, fecsegni kezdenek, közlékenyebbek és bizalmasabbak, a csodát várják, bátorítóan és reménykedően pislognak útitársaikra. Vigyázz, hogy ne sértsd meg őket. Közeledésükre - mikor bárgyún és esetlenül, de mindenestül mégis megható emberi reménykedéssel hozzád is fordulnak kérdéseikkel, mint például: "Mit tetszik gondolni, lesz hordár éjfélkor Váradon?" - felelj mosollyal és kevés szóval.

Ne utasítsd el őket, mert ebben a lelkiállapotban, mikor a vonat vagy a hajó repíti őket a vélt csoda felé - minden változás: csodavárás -, felette érzékenyek. Mosolyogj, bólints, aztán fordulj könyved vagy a táj felé. Ne éreztesd velük, hogy nincs csoda. Igaz, ne is hitegesd őket a csodával. Annyit mondjál csak, hogy talán akad hordár, éjfélkor, Váradon. Egy szóval sem többet.

Márai Sándor

Címkék:

Hozzászólások



Egy szép vers: Egy útitárs emlékére



:)))

ma lecsófőzés közben eszembe jutott Márai Fűveskönyve.
micsoda beszédes dolgok vannak benne....

a könyvből idéztem, a lecsót megettem :)))
fincsi volt ;)