Szmörcsi blogja

Csendben 2

Ne szólj. Maradj csendben.
Ülj ide. Vessz el tekintetemben.
Nyugodj meg. Ebben a néma térben.
Érezd. Ahogy szívünk összedobban.
Békére lelsz. Odabent önmagadban.
Ehhez. Valójában nem is kellek én.
Nem vagyok. Csak átsuhanó tünemény.
Azt hiszed. Tőled külön testben élek?
Honnan tudod. Hogy egyáltalán létezek?

Címkék:

Csendben

Ülök a szobámban.
Csendben.
Nyugalom és béke van.
Rendben.
A lelkem valahol a világban.
Tekereg.
Míg én itt némán ülök, ő
őgyeleg.
Itt hagyta a testemet.
Remek.
Szálldos erre és arra.
Csavargója.
Legalább valami szuvenírt.
Hozhatna.
Mit látnék, és két kezem.
Foghatna.
De nem. ilyesmi őtőle.
Nem terem.
Marad nekem a szoba.
Csendben.
S egyszer csak feltárul.
A végtelen.

Címkék:

A láthatatlan fonal

Nagyon kedvelem Vekerdy Tamást. Is. Egy cikket-riportot hoztam, amit Steiner Kristóf készített vele, A láthatatlan fonal könyvajánlója kapcsán.

Bár egyikünknek sem könnyű elbúcsúzni olyanoktól, akiket nagyon szeretünk, a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas az élmény - márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról. Tovább »

Hagyd a gyereket, hadd menjen!

A világ akkor kezd el repedezni, mikor a gyereket a saját hibáidtól akarod megkímélni,
nem akkor dől össze, mikor megbukik negyedikben töriből. Tovább »

Anyák napjára...

Mérhetetlenül szerencsés vagyok,
de hogyan mondjam el, mit nem tudok?
Hogyan mondjam el, mennyire szeretlek,
ha közben szívem a torkomban remeg?
Mondd, hogyan adjam tudtodra,
hogy mennyire, mennyire jó volna,
ha nem félnél a szeretéstől,
s én sem a kinevetéstől...
ha egyszer szívem a válladra borulna,
szememből a könnyem kitódulna,
minden sebet tisztára mosna, Tovább »

Szöszölés 7.

Lenyugszik a nap, alkonyul,
a fákra árnyak sora borul,
nyugovóra tér a nyuszi,
ébred a bagoly, és a süni.
Nappal után jő az éjjel,
szimatol rókaurfi szenvedéllyel,
vár az erdő, terített asztal,
egér, pocok, és nyulacska,
kerül be a jó pocakba.
Cirpel a sok tücsökbogár,
levegőben édes nektár illata száll.
Vízparton is a sok béka kuruttyol,
szerelmes legény barátnője fülébe duruzsol, Tovább »

Címkék:

Szöszölés 6.

Tűzzel játszok, meggyulladok.
Felizzok, és lángba borulok,
futótűzként tovaszaladok,
merre járok mindent meggyújtok,
magam után nyomot nem hagyok,
a parázs és a zsarátnok, mit látsz,
csak illúzió. semmi más.
új élet sarjad belőle.
ez az örök körforgás.
égjen el a tűzben a sok sallang,
menedék a szív. varázsbarlang.

*******

Megérint a zene, megérint a táj, Tovább »

Címkék:

Szöszölés 5.

Egyet jobbra, kettőt balra,
táncoljunk át ugyanarra,
nem külső zenére, belső dallamra.
Talpunk nem érinti a földet,
nyomot nem hagy a porban,
szívünk összeforr a közös dallamban.
Vezess! és én hagyom,
tudom benned megbízhatom,
vezess, vezess át az életen,
vezess vezess, mint a táncparketten,
nincs más rajtunk kívül. csak mi ketten.
behunyom a szemem, nem kell mi kint látható, Tovább »

Címkék:

A játszmák és drámázások az emberi életben

"Az Élet drámák nélkül Tovább »

Címkék:

Szöszölés 4.

Túl szorosra fűződött a kötelék,
ezért mondom azt, hogy elég.
élezem Damoklész kardját,
elvághassam a gúzs fonalát,

Kiszabadul a kisbogár a pók hálójából,
kiszökik az átláthatatlan gubójából,
szárnyait kicsit megrezegteti,
majd röptével az eget szeli.

Szabad voltam, vagyok, s maradok,
markolhatsz belőlem kicsit, nagyot,
ujjaid közül mindig kicsusszanok, Tovább »

Címkék:

9 igazság, amit mostanra már tudni kéne

“Az iskolában megtanítják a leckét, majd kapsz egy tesztet.
Az életben teszteket kapsz, melyek megtanítják a leckét.”
– Tom Bodett Tovább »

Címkék:

in lack'ech

Ki vagy? Nem tudhatom.
Benned is csak önmagam láthatom.
Ha azt mondom, te magad vagy a csoda,
elhiszed-e, hogy ez nemcsak üres duma?
S ha azt mondom, te csaltál lépre, tőrbe,
belemerek-e nézni a görbe tükörbe?
Ha azt mondom, légy átkozott!
Felismerem-e, hogy magam felett mondok átkot.
S vajon létezik-e rajtam kívül másik?
Vagy önnön tükröm, mi kifelé sugárzik? Tovább »

Címkék:

Feloldódva

Találkozunk itt, a jelen pillanatban,
egybeolvadva ölelő karodban,
s az én ölelő karomban.
Eltűnik a külvilág,
bár nekünk nyílik a sok virág,
nekünk dalol a fán a pacsirta,
és süt az égen a napocska.

De oh.. hiába e sok csoda,
sohasem érhet fel oda,
hol szívünknek van igazi otthona.
Ám álmodhatunk földi paradicsomot!
Szívtérből kivetülő varázslatot.
S ha szívem szíveddel összeér, Tovább »

Címkék:

Lennék, nem lennék

Nem akarok mondani sem kicsit, sem nagyot,
nem tenni többet, csak mit isten reám bízott,
magamban megtalálni a csendes alázatot,
tenni a dolgomat, névtelenül, némán,
szellőnek lenni a végtelen rónán.
Másodperc lennék a mulandóságban,
kicsinyke csepp a hatalmas óceánban,
homokszem Afrika sivatagjában,
lábnyom a futó homokban.
Kék kökény az erdei tisztáson,
hullócsillag az égi tejúton, Tovább »

Címkék:

Egyedi emberi

Érző lény vagyok. Olyan emberi.
Egyedülálló. Mint te is, isteni.
Egyikünk fut, a másik evez,
a harmadik mindezeken csak nevet.
Van ki házat épít, kőműves, vagy ács,
van ki finomakat főz, mert jó szakács.
van ki zenét ír, jobbnál jobb dalokat,
van ki cukrász, vagy pék,
olyasmit sütve, mi fincsi, nemcsak szép.
Vagy virágokból köt mutatós csokrokat, Tovább »

Címkék: