Szmörcsi blogja

Elmefecsegés

Itt, ebben a végtelen csendben,
elcsendesedik az elme? Rendben!

Akartam... maradni csendben. Hiába!
Folyamatos volt az elme locsogása...
csak karattyolt, karattyolt, és mondta,
hogy mennyi mennyi is az ő gondja.
Félni a múlttól, félni a jövőtől,
megfeledkezni a végtelen jelenről.
Hallgass! Hallgass már, te majom!
Nem érted, hogy a csendet akarom?
És csak megállás nélkül mondta... Tovább »

Címkék:

Költészet napjára

Azt mondják, ma van a költészet napja,
erről beszél az ország apraja nagyja.
Reggel óta azon gondolkodám,
miként fogom szólítani, rég nem látott anyám.
Vagyis inkább hogy fonjam rímekbe,
édes elődeink mennyit is tettek le.
S vajon én hogyan válasszak,
kedvenc költőt miként ajánljak?
Mindegyikük egyedi, mindegyikük más,
mindegyikük verse varázslatos, és csodás. Tovább »

Szöszölés 3.

Felejts el mától félni.
Helyette kezdj el élni.
Éjjel holdat, s csillagokat fürkészni,
avarban, fűben heverészni.
Az erdőben nagyokat sétálni,
pacsirtával versenyt fuvolázni.
Verebeket lesni, ahogy fürdenek a porban,
bokor aljából figyelni a halakat a folyókban,
ízlelni a napsütést, egy jó testes borban.
Titokban készülni szülinapi zsúrra,
lesegetni a sütőt, ahogy sül benne a torta. Tovább »

Címkék:

Csak ülök, és szöszölök

Feküdj fel a hullámra,
s ne gondolj a hullámra,
nincs halál, csak megújulás,
az élet örök feltámadás.
Mint a főnixmadár, olyanok vagyunk,
hamuvá égünk, és utána fent szárnyalunk,
kell a halál, kell az élet,
sohasem volt végítélet,
Mindez ott van a szívedben,
s ott van a szívemben,
hunyd be a szemed, s lásd a csodát,
ki a tükörből néz vissza rád.

Mindegy, hogy nagy zajban ülsz, Tovább »

Címkék:

Megint szöszöltem

Békében magammal,
békében a világgal.
Békében sorsommal,
békében mindavval,
mit az élet hoz, s tartogat,
ki békében van, nem válogat
Egybeolvasztja magába,
az élet színkavalkádját,
a pillanat csodás varázsát,
hisz élte érted van,
s élted értem van.
Így vagy te, mindaz, ami van.

Szabad vagy, hiszed, vagy sem,
sosem volt külön semmi sem,
a mesék mind, mind igazak, Tovább »

Címkék:

2 szösszenet

Álom határán,
ákom-bákom partján,
ugrasz a semmibe.
Senki, bárki, mindegyki,
címkével ellátott akárki,
állva, ülve, sebtibe.
Sírva, nevetve, csendbe,
szavakat dobálva egymás hegyibe,
értelme az egésznek semmise.

Játszmáidba bevonni nem tudsz,
mert látom, mikor hazudsz.
Nem is a legjobb szó rá a hazugság,
hisz a te szemüvegeden át más a valóság. Tovább »

Címkék:

Amikor anyád azt mondja, kövérnek érzi magát…

A gyerekek mindent látnak. Hol a szemükkel, hol a fülükkel, hol a szívükkel, de tényleg, mindent észrevesznek. Az elejtett megjegyzések, az elfojtott sóhajok, az elégedetlen pillantások a tükör előtt, mind ott maradnak bennük, gyökeret vetnek, és mire felnőnek, jó eséllyel elburjánzanak. Az anyák testképe észrevétlenül befolyásolja a gyerekeikét, különösen a lányokét. Tovább »

Címkék:

Egy „rossz” gyerek levele a tanárokhoz

„Kedves Tanáraim!
Lassan 14 vagyok, tele intőkkel és figyelmeztetésekkel. Rossz jegyekkel és romló magatartással.
Meg kell felelnem a sulinak, meg kell felelnem a koromnak, meg kell felelnem a szüleimnek és meg kell felelnem a barátaimnak.
Tanulnom kell nyolctól háromig, háromtól ötig, majd még este lecke és kis készülés. Ez 10 óra naponta.
Te hány órát dolgozol? Tovább »

Címkék:

Paradoxonok

Az élet csupa paradoxon,
csúcson innen, s túl a csúcson.
Egyszerre vagy fent és lent,
Egyszerre vagy kint és bent.
Egyszerre vagy teremtmény, és teremtő,
körülményeidben lubickoló, vagy szenvedő.
Egyszerre vagy megfigyelt és megfigyelő.
Egyszerre vagy Férfi és Nő.
Te vagy a Nő napja,
s te vagy a Férfi holdja,
Egyszerre vagy kicsi kislány, s bölcs matróna, Tovább »

Címkék:

A Hold arcai

Csak nőknek…

… és egyszer majd a lányaimnak… Tovább »

Címkék:

✿❤✿

Testem lelkem otthona,
Szívem a mindenség motorja.
Ereim összefutó úthálózatok,
Tüdőm egy nagy esőerdő,
Elmém rajta fodros felhő,
Szellemem a nagy teremtő.

Címkék:

Napfogyatkozás

Láttad ma a napfogyatkozást?
Érezted szívedben a természet csodáját?
Meg tudtál állni néhány pillanatra,
Megízlelni mekkora erő van a most-ban?
Vagy végig csak a dolgod után rohantál,
a lassulni tudó embereken bosszankodtál?
Meghallottad, ahogy a természet elcsendesedik?
Ahogy a fénybe az árnyék belesettenkedik?

S azt vajon észre vetted-e,
Ami történt, a minden, és a semmi se.

Címkék:

Miért?

Miért kék az ég?
S néha csupa szürkeség?
S miért süt fent a nap?
Vajon újra fel kel holnap?
S miért szakad az eső?
Ha jő egy otromba felhő?
Miért hull télen a hó?
Fehéren, és ezer színben szikrázó?
Miért repülnek az égen a madarak?
S miért nem kapott az ember szárnyakat?
Miért úsznak a vízben a halak?
S miért nem beszélnek, csak tátognak?
A vízparton miért zöld a mohaszőnyeg? Tovább »

Címkék:

Uff. Én szóltam...

Drága Teremtőm, Te jól tudod,
Mit akarsz, s azt, hogyan akarod.
Eddig csendesen szóltam,
Most már hangosan,
Csinálj valamit máshogyan!
Értékelem humorod, s mindent ami van,
de te sem korlátozhatsz szabad akaratomban!
Eddig, és ne tovább!
Keresztre feszítést velem ne játssz!
Ha kihozod ördögi énem,
pusztítás lesz fizetségem!
Az energiám nem versírásban adom át, Tovább »

Címkék:

Fess az égre

Fess az égre színeket,
Pilleszárnyút, könnyedet,
Méh viasz színt, édeset,
Nyugibogyó zöldeket,
Fess olyat, mit nem lehet.
Őzikeszínű barnát,
Mitől a melegség jár át.
Rózsaszínűt, babásat,
Lilát. Olyan harsányat.
Vérvöröset. Ragyogót.
Érzékien izgatót.
Kék árnyalatot, játékost,
Haragvó szürkét, Tajtékost,
Naplementést, narancsost.
Éjfeketét, bársonyost,
Aranyat. Nemest, igazat, Tovább »

Címkék: