Szmörcsi blogja

Grabovoj

„Ember!
Te vagy a Világ. Te vagy az Örökkévalóság.
Mérhetetlen erővel rendelkezel.
Lehetőségeid végtelenek.
A Teremtő Megtestesítője vagy.
Az Ő Akarata Benned él, s az Akaratával Összhangban megváltoztatod a Világot.
Az Ő Szeretete Benned él.
Szeress minden egyes Létezőt, ahogyan Ő, ki Téged teremtett.
Szívedből űzz ki minden keserűséget, Gondolataid a Jót tartalmazzák és tégy Jót. Tovább »

Címkék:

A szeretet az elfogadásról szól

"A szeretet az elfogadásról szól.
Elfogadásról elsősorban önmagammal szemben.
Ha képes vagyok elfogadni önmagam hibáival és erényeivel együtt, akkor ez a felismerés elvezethet odáig, hogy a társamat és embertársaimat is úgy fogadom el ahogy vannak. Tovább »

Címkék:

Varázslat

Amott egy árny alak.
Ki letörte szárnyadat.
De van még pár árnyalat.
Ne kergess árnyakat.
Emeld fel álladat.
Éld meg az álmodat.
Hisz mindjárt virradat.
S eltűnik az árny alak.
Mit magad körül láthatsz,
Illúzió. Varázslat.
Hajítsd el láncodat.
Az élet, csodálat.
Boldog, ki itt játszhat.
Kívánhatsz egyet. Vagy százat.

Címkék:

Maszkok

Farsangszezon. Áll a bál.
A sok ember ugrabugrál.
Új jelmezt öltenek, s maszkokat,
Ám némelyikükön a tavalyi is rajt maradt...

Rajt maradt a tavalyi,
Sőt az összes előtti,
Munkahelyi, gyermekkori,
Van kint az előző életbeli.

Szól a zene, áll a bál,
Mindenki önfeledten táncikál.
Reppennek az uszályok,
Pezsgőt hordanak a lakájok.

Az élet itt móka és kacagás, Tovább »

Címkék:

Elengedni

Ha nem veled,
akkor csak ellened?
így magad átvered...
dualitásba szegeled...

Önmagam ilyennek vállalom,
jókedvedért nem hazudom,
sem másnak, sem magamnak,
akkor sem, ha eldobnak...

Tetted nem engem jellemez,
elfogadtalak, bár nem értettelek,
tisztelem utadat, és téged,
utadra engedlek, mert szeretlek.

Címkék:

Elengedni

Ha nem veled,
akkor csak ellened?
így magad átvered...
dualitásba szegeled...

Önmagam ilyennek vállalom,
jókedvedért nem hazudom,
sem másnak, sem magamnak,
akkor sem, ha eldobnak...

Tetted nem engem jellemez,
elfogadtalak, bár nem értettelek,
tisztelem utadat, és téged,
utadra engedlek, mert szeretlek.

Címkék:

Én vagyok

Lehet, hogy néha neked is sok vagyok,
"ájem szori". Ez is én vagyok.
Ha kellek, kelljek így,
Nem titkolom, mi bent feszít

Nem fáj, hogy árulónak nevezel,
Mert evvel csak önmagadnak vétkezel.
Becsülöm, hogy vállalod így magad,
Szívem ajtaja számodra akkor is nyitva marad.
Bejöhetsz mezítláb, bejöhetsz cipővel,
Belőlem ez semmit nem vesz el.

Véleményed rólam téged jellemez, Tovább »

Címkék:

Híd vagyok

Híd vagyok emberek között,
Híd vagyok ég és föld között.
S a híd nem felesel,
Nem ugrál, nem megy el.
Ő csak ott áll a két part között,
Önmagán ezer léptet megőrzött.

Nem magyarázkodik,
A víz fölött békésen nyújtózik.
Nem tartozik sem ide, sem oda,
Ő összeköt. Így önmaga.

Ha akarsz rajta átkelhetsz,
Ha nem, felőle elmehetsz.
Lehetőséget ad csak az átkelésre, Tovább »

Címkék:

Szeresd magad

"Azon a napon, amikor sikerül megszabadulnod minden önostorozástól,
és az öntisztelet hiányától - azon a napon, amikor sikerül úgy gondolni magadra,
mint értékes emberre, akit a létezés szeret -, hatalmas áldás száll rád.
Attól a naptól fogva az emberek igazi fényükben tündökölnek majd előtted, a szíved pedig megtelik együttérzéssel. Tovább »

Címkék:

Ön-MAG-unk

Ha magam szeretem,
az már szerelem?
és a szerelem,
az nem verem?

beleestünk, mint ló a gödörbe,
önmagunk külvilági tükrébe.
nem értjük önmagunk,
kívülre csapkodunk,
így kifele akarunk,
pedig odabent vagyunk.

egymást akarjuk megérteni,
egymástól akarunk mindig kérni,
holott nincs rajtunk kívül senkise,
kit másoknak gondolunk, önMAGunk része.

meglátom-e önmagam benned? Tovább »

Meztelen lélekkel....

Férfi;

Elfáradtam játszani, nem bírom. Nem bírok már az a férfi lenni, akit szeretsz.
Kicsi vagyok és gyenge. Nem vagyok nagy, sem erős. Nem tudok semmit, azt sem egészen.
Csak leroskadni vágyom a lábaid elé, hogy megláss végre, hogy annak láss, aki vagyok. Tovább »

Címkék:

Calvin története – ez Neked is szól!

Amikor Calvin felébredt - elnézést a kifejezésért -, de halálra volt rémülve.

- Bekövetkezett hát - gondolta. - Meghaltam és most a mennyországban vagyok.

Körülnézett. Minden olyan tágasnak, fehérnek és ködösnek tűnt, de nem tudta biztosan, hová került. Úgy nézett ki… nos, igen, úgy nézett ki, mint egy óriási garázs.

– Te vagy Gyanakvó Calvin? – kérdezte a háta mögött egy hang. Tovább »

Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz Tovább »

Zongora.

Zongora.
Fekete, és fehér.

Hallgatva.
Szívem az égig ér.

Játéka.
Felemel, megnyit, megérint.

Hallgatom.
S repülök szárnyakon.

Áradok.
Téren és időn át vágtatok.

Engedem.
Vigyen a zene. Hagyom

Mozdulok.
Testemmel táncolok.

Elmúlik.
Oszlik a fájdalom.

Nincs más.
Csak a szabadság. Tovább »

Címkék:

A legfájdalmasabb élmény a szégyen

Megszégyenített gyermekek, szeretettől rettegő, mazochista felnőttek, és a meg nem élt pillanat: Feldmár András legutóbbi előadásán újra ébresztőt fújt.

„Ha én nem állok ki magamért, akkor ki fog értem kiállni? Ha én csak magamért fáradozom és állok ki, akkor mit érek én? És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?”

Feldmár András az ókorban élt talmud mester, Hillél által megfogalmazott három kérdésére építette legutóbbi előadását, melyet Most vagy soha! címmel hirdettek meg. Tovább »

Címkék: