Az én felett

“Köszi a megemlékezést. Aranyosak vagytok. 47 éve írtak fel a halálra ítéltek listájára.
Vágóhídra szánt baromként. Azt viszont nem feltételezték és soha nem is mondták, hogy fel fog tűnni előbb utóbb, hogy minden éjjel meghalok és minden reggel megszületek. A gépnek, aminek szántak, nincs szüksége ilyen ismeretre. Az elme amely börtönbe születik, az idővel saját börtönévé válik. A tudat ki van zárva.
Amíg a beteg hamis én szerte nem foszlik.

Ez vagy a test elmúlása után lepleződik le, vagy a tudat még is valahogy beszűrődik és ha talál még elevent, akkor “kitörésre” készteti a lelket és egyben a testet is az adott állapotból. Na most ez történik velem is. Azért akarok itt is “kitörni”, mert gépiesé vált a tevékenységünk.
Az is tiszta, hogy nem lehet másképp, mert legtöbben, a fizikai síkjukon is monoton gépies mesterséges, a mechanikus időben élnek. Tehát a játék is a robot világ meghosszabbítása és totál arra is van megalkotva.
A fantáziánk is fertőzött. Korlátozott üzemmódban sínylődik. Fél. Nincs hozzáférése az egészhez.
A maszkok mögött rejlő torzszülött, bezárta önmagát és ragaszkodik a nyomorához…..stb.

Memóriaként élni büntetés a fantáziának és ez a fajta fantáziálás büntetés minden létezőnek.
Kártékony. Ártalmas. Életellenes. Ebből van egyre inkább elegem. A rossz gyümölcsöt termő fát ki kell vágni. Mindenkinek a sajátját. Nem a másét. Erre viszont meg kell érni. Mert nyesegetni hiábavaló.
Gyökerestől kell megszabadulni tőle.”

A fenti sorokat egy barátom írta egy internetes fórumon, amikor a saját poklaiban tett látogatást.
Aki, hogy Tolle szavaival éljek, szintén “frekvencia-tartó”. – kimásoltam, mert akkor megfogott, gondoltam, majd írok hozzá valamit valamikor. - Ez is vagy fél éve pihent a szerkeszteni való anyagok között.

Sok helyről jön, hogy világunk elférfiasodott, a “Jang” irányába tolódott el és hogy a nők fogják megváltani világunkat. Ismert történelmünkben csak elvétve voltak matriarchális társadalmak, bár köztudott, hogy felépítési rendszerükben, jóval természetközelibb volt a működésük. Ezekről lehet találni elégséges irodalmat.
Azonban e téma kapcsán is adott a lehetőség, hogy értelmezési zsákutcában találjuk magunkat.

- De hol itt megint a csúsztatás? Miért lehet ez is tömegeknek szánt hullámvasút?

Azért, mert ez is alkalmas arra, hogy megosszon, – hogy továbbra is langyos vízben tartsa az érzékeinket.
Olyan világban élünk jelenleg, amikor érezzük, hogy minden változik, de nincs tiszta képünk róla.
Olyanok vagyunk, mint a béka, akit beraktak egy tál vízbe és alágyújtottak. Együtt emelkedik a saját hőmérsékletünk a vízével, de mivel nem a forró vízbe dobtak egyből, sokáig nem tűnik fel semmi.
És ez a felvetés is lehetőséget ad az elmének, hogy továbbra is vagy-vagy-ban fogalmazzon meg válaszokat. Játsszuk a megszokott játékainkat és nem vesszük észre, hogy közben csendesen megváltoztak a játékszabályok. Természetesen pici, apró csúsztatásokkal van tele az életünk, s ettől oly színes is, – de ezek csak a fekete és a fehér lenne?

A tény az, hogy a nők nem fognak megváltani semmit, hacsak nem magukat. Főleg abban az értelemben nem, ahogy a mindennapi gondolkodás ezt feltételezi. Vannak már ez irányban is mindenféle összecsördülések, konferenciák, s biztos vagyok benne, hogy ennek is már sokan látják értelmezési hiányosságait.
Még mindig utaznánk a tömegmegváltás felé, holott ebben csak azok tolonganak, akik megélni akarnak a közvetítői jutalékból. De erről is esett már szó több cikkben is. Ha csak a fenti idézetből indulok ki, ott sem az a lényeg, hogy férfiről, vagy nőről van-e szó, ilyen vagy olyan nemű az, aki elkövette. De tágítsuk tovább a dolgot.

Nézzük meg a valóságtartalmát. Ha túllépünk egoisztikus korszakunk hazabeszélésein, amiről már tettünk említést, akkor a női “befogadó” minőség az ami közelebb visz bennünket a válaszhoz.
Mai világunk csodálatos zűrzavarában nem gondolom, hogy általános értelemben beszélhetünk tiszta női princípiumokról. Emberen belül is annyira keverednek manapság a “milyenségek”, hogy családon belül sem egyértelmű, hogy ki viszi a puskát. Pszichológiai tény, hogy viselkedési morálon belül is vannak nőies férfiak és férfias nők. Testi adottságok alapján téves olyan következtetést levonni, amiből egyenesen következhet a problémamegoldás képessége. A helyes válasz megtalálásában segítségünkre lehet Lao Ce mondása;
– Keresd magadban a nőt!

Az hogy jelenlegi társadalmunk felépítése eltolódott a patriarchátum felé, az látható.
Ez Lao Ce korában sem volt másképp és inkább az egyensúly hiányára hívja fel a figyelmünket.
Az hogy beleragadtunk ebbe a hiányba, egy jó ideje látszik. S hogy az énünktől mennyire vagyunk képesek elszakadni, meghaladni, az attól függ mennyire ismerjük fel ezt a mókuskerék működési mechanizmusát.
Az első nő Éva. Nevének eredeti Ó héber jelentése életadó, élethordozó. Az ego, az én igenlésénél megrekedt, ahogy Wiktor bá’ mondaná, ideiglenesen időbe helyezett centrális görcs. Az élet igenlése csak a saját és mások életének, energiájának, fókuszának birtoklásában merül ki. Ezért viszont felesleges a férfi minőséget hibáztatni, hiszen erre a lépcsőfokra épül az, ami ebben a korszakban egyre inkább megmutatkozik.
Ez a ciklikusság fogalmi rendszeréből egyenesen következik is. De mégis mi lehet az alapja ennek a női minőségnek, ami ma, mint hiány jelentkezik és hogyan gyógyítható? Amennyiben őszintén vagyunk, “gyermekien” kíváncsiak és érdekelnek a kérdéseken túl a válaszok is.
– Mindig megkapjuk.

“Egy kis történelem

Az a fajta orvoslás, amit ma csinálunk, a betegségről szól. Vajon ez mindig így volt? Nem.
Mivel a problémák túlnyomó része nem túl jelentős, és érzelmekre vezethető vissza, nem igényelnek különösebb orvosi beavatkozást. Ehelyett inkább az egyénnek van szüksége rá, hogy meghallgassák, tanácsokat kapjon, és biztassák.

Ezenkívül a nők azok, akik ügyelnek a család egészségére, akik konzultálnak az orvossal a gyerekeik és még a férjük nevében is. Az egészség mindig is a nők érdekeltsége volt. Gondoskodni valakiről alapvetően női hivatás. Érzelmeket, intuíciót, felismeréseket, jó megfigyelőképességet, könyörületet, odaadást, szeretetet és bölcsességet igényel.

Ezek a tulajdonságok örökletesen női jellegűek, és általában erősebben fejlettek a nőkben, gyerekekben, idősekben, a szerény természetű emberekben, valamint az extraszensz képességekkel megáldott emberekben. Ez az, ami miatt az egészségápolást elsősorban nők látták el.

Családos anyák és nagyanyák gyógyító szereik tárházával. Dadák, bábák, kuruzslók, gyógynövényekkel gyógyító javasasszonyok stb. Empirikus (vagyis tapasztalati) alapokon gyógyítottak, – a tapasztalatokra és a józan észre alapozva. Így az egészségügy nem került sokba, a szegények számára is elérhető volt. Az emberek bölcs embereknek hívták őket. A hatóságok pedig úgy bántak velük, mint a boszorkányokkal és a sarlatánokkal. /Statisztikai adat, hogy az egyház pl. a középkorban évente 10 000 embert végzett ki az inkvizíció égisze alatt csak Európában./

Miután az – akkoriban mindenható – Egyház a betegségeket az elkövetett vétkekért járó isteni büntetésnek tekintette, a betegségeket, a szenvedést és a halált üdvösnek és hasznosnak találta. Ennek okán ellenezte az orvostudomány gyakorlását; amit egészen a 13. századig nem fogadott el. Ekkor az egyetemeken orvosi fakultások nyíltak, ahonnan a nők ki voltak tiltva.

Így született meg a hivatalos orvostudomány, amelyet már a férfiak uraltak. Az Egyház szigorú ellenőrzése alatt állt, amely kiterjesztette rá saját doktrínáit. A hatóságok által elismert orvoslás a babonákon alapult.
Férfiak űzték, és a gazdagok érdekeit szolgálta. A hatóságok már nagyon hamar eltiltottak bárkit az orvostudomány gyakorlásától, akinek nem volt diplomája. A férfiak megjelenése az egészségügyben egyben a nők által végzett orvoslás felszámolásának kezdetét jelentette. Azét az orvoslásét, mely gyakorlatias, hatékony és megfizethető volt.

Miért űzzük mégis szinte kizárólag a betegség központú orvoslást? Ami ráadásul egy vagyonba kerül.
A válasz: a hatóságok rákényszerítik a gyógyászokat, hogy az ő érdekeiket szolgálják.
Akár a sötét középkor inkvizíciós vallási törvényeiről, akár napjaink egészségügyi törvényeiről van is szó, az eredmény mindig ugyanaz. Emberek egy kis, kiváltságos csoportja törvényeket alkot, hogy uralhassa, kiszipolyozhassa a többséget; főleg azokat, akik a legnagyobb szükségben szenvednek a társadalmunkban.
A történelem egyszerűen megismétli önmagát.”

Vajon mi sarkalná jobban az eljövendő korszak kibontakozását, hacsak nem az, hogy egyre többször, amikor felébredünk a saját dolgainkkal foglalkozunk. A megértéseink mélységétől függően, választunk magunknak életcélt. Egyre kevésbé feszülünk neki a jelenlegi rendszernek, egyre kevésbé folytatjuk a mindennapi “energia-csatákat” és alkotni kezdünk. Észrevesszük, hogy vannak döbbenetesen szép pillanatai a létezésünknek, még akkor is, ha a mindennapos problémáink egyre inkább az egekig nőnek. Közben meg tudjuk, hogy mindannyiunknak ott javallott helytállnia, ahol van. Hiába járjuk be a világot, mindig minden körbe ér és hazatérünk.

Ha mondjuk szappant szeretnék főzni, mert abban tudom, hogy nincsenek ismeretlen kemikáliák, és egyébként is voltak ezzel, – engem megváltoztató tapasztalataim, – akkor a körülöttem élőknek a bensőmből is fogok tudni adni valamit. Ha technológiai az érdeklődésem, abban is széles a spektrum. Talán ami megvizsgálandó, hogy mi a köze a természethez és nem utolsó sorban az ember saját természetéhez milyen módon kapcsolódik.
Hogyan illeszkedik abba a változásba, amelyet ma már senki sem tagadhat. Tágul az ismeret, de valahogy mégis minden leegyszerűsödik. És egy idő után már azt nem érted, hogy a többiek miért nem értik.
Erre is megjön a válasz, de ekkor már egyre többször felismered, hogy mekkora értéke van a Te számodra a saját nyugalmadnak. Először harcolunk mindig mások ellen csordába rendeződve, aztán harcolunk másokért, szintén nem egyedül, de ekkor már közösségként. Majd meghagyjuk másoknak a harcokat és tesszük a dolgunkat. Hiszen idő közben nagyon sok sebet kapunk és adunk is.

Az ember a Földről című filmben, ami ha figyelsz rá, felér egy jó kis agyjógával, a végső konklúzió, mégis az, hogy; – Az igazság oly annyira egyszerű. De ezért a látásmódért az embernek a sebeivel kell fizetni, hiszen ennek megtapasztalása és folyamatként való megélése, nem a felszíni pezsgésről szól. A hatalom arról szól manapság, hogy csak semmi nyugalom. Őrizzük meg a pánikot!

A történelem valóban ismétli önmagát. És itt jön be a képbe, hogy szűkebb világunk is több síkkal rendelkezik és minden visszavezethető a legegyszerűbb formában a rezgésekre. Az ember nem más, mint egy rezgés-komplexum, amely minden egyes esetben egyedi jellemzőkkel bír. Ezekből alakul ki a személyiség, majd jóval később az egyéniség. Az egyéniség már saját tengellyel rendelkezik és Önmagán belül is képes látni a személyes rezgésállapotait. Minden ember egyben, egy energia rendszer is. Ennek az áramoltatásáért felelős például a meridián háló. Ami meg ezt felügyeli az az immun-rendszer. Ha a meridián rendszerünk elhangolódik, azt betegségnek nevezzük. Tőlünk függ, milyen úton járunk, s hogy ezzel az “úttal” mit kezdünk.

Hadd idézzem megint egy pillanatra Teslát a tegnapi cikkből;

“…Ezt szem előtt tartva, az életben elég korán elkezdtem fegyelmezni magam, kitervelve egy olyan életvitelt, amelyet a legtudatosabbnak és megvalósításra érdemesnek gondoltam. Azóta mindennél jobban szeretem a munkámat, így természetes, hogy addig kívánom folytatni, ameddig csak meg nem halok.
Nincs szükségem szabadságra, vagy arra, hogy véget érjen a munkám. Ha az emberek olyan munkát választanának, ami megegyezik a természetükkel, a boldogság összes nagysága mérhetetlenül megnőne a világban. Sokakat elszomorít és elcsüggeszt az élet rövidsége. Mi értelme van hát, megkísérelni bármit is megvalósítani?, mondják ők. Az élet oly rövid. Sohase fogjuk megérni a munka befejezését.
Nos, az emberek jelentősen meghosszabbíthatnák az életüket, ha tennének érte valamit. Az emberi lények sok olyan dolgot tesznek, amik egyenesen a korai halálhoz vezetnek.”
Nikola Tesla

Nagyon sok mindent tudunk már az életben. Elmével, szívvel és lélekkel is. Mostanában az történik, hogy szép lassan minden a helyére kerül értelmezésben is. Meghaladjuk a férfi, vagy női kategóriákat és emberekként, végre sok sok vajúdás után tesszük a dolgunkat. És akkor megváltozik a világ.
– Velünk együtt.

Forrás: http://charoninstitute.wordpress.com/2014/02/10/az-en-felett/

Szeretettel:Ági

Címkék: