Feloldódva

Találkozunk itt, a jelen pillanatban,
egybeolvadva ölelő karodban,
s az én ölelő karomban.
Eltűnik a külvilág,
bár nekünk nyílik a sok virág,
nekünk dalol a fán a pacsirta,
és süt az égen a napocska.

De oh.. hiába e sok csoda,
sohasem érhet fel oda,
hol szívünknek van igazi otthona.
Ám álmodhatunk földi paradicsomot!
Szívtérből kivetülő varázslatot.
S ha szívem szíveddel összeér,
feléled odabent is a remény,
sohasem voltunk bukott angyalok,
"csak" örökké élő halhatatlanok.

Címkék: