Gyerekeket boldogító iskolák

A jó iskolák szerintem azok, ahová a gyerekek örömmel járnak.
Az elmúlt napokban két olyan iskolába látogattam el Ubud környékén, amelyek a jövő iskolájának modelljei lehetnének. A felnőttek egy csodás világot teremtettek a gyerekeknek.
Igaz, mindkét iskola nemzetközi, haladó szellemiségű, és a helyi gyerekek közül csak a legszerencsésebbek tudnak ide járni, akiket az iskola az adományokból tud szponzorálni. Itt Balin egyébként nincs ingyenes képzés, sajnos sok gyerek kimarad az iskolákból, mert a szülők nem tudnak fizetni a tanításért.
Reggeli sétáim során nap mint nap látom, ahogyan az egyenruhás gyerekek megérkeznek a robogókon (11-12 éves gyerekeket látok, akik már ezzel közlekednek!). Az udvaron gyülekeznek, miközben a napos gyerekek seprűikkel megtisztítják az iskola környékét, majd közös imával, énekkel kezdik a napot.

Abban a szerencsében volt részem, hogy összebarátkoztam egy nem mindennapi kanadai házaspárral, akiket elkísérhettem egy iskolába, ahol a gyerekeknek adtak tanítást. Della Burford író- és festőnőnek több könyve is megjelent az álmokról, és az iskola kérésére arról mesélt a gyerekeknek, hogy milyen jelentősége van életünkben az álmoknak. A barátságos hangulatú osztályteremben a srácok nagy érdeklődéssel hallgatták, hogy Della mit tudott meg magáról álmain keresztül, hogyan segítették őt az álmok a rákból való gyógyulásban, hogyan találkozott álmaiban azokkal, akik már meghaltak, vagy hogy mit lehet kezdeni a rémálmokkal.
Elmesélte azt is, hogy mit tegyenek a gyerekek, ha álmaikra jobban szeretnének emlékezni, és hogy az álmokat érdemes leírni vagy lerajzolni. Válaszolt a gyerekek kérdéseire, melyekből számomra az derült ki, hogy a világnak ezen a részén az álmoknak már gyerekkorban nagy jelentősége van, és a gyerekek számára az a természetes, hogy belül is van egy világunk, amely ugyanolyan valóságos, mint a kinti világ.

A házaspár férfi tagja, Dale Bertrand, szintén több könyvet publikált már a druidák utolsó leszármazottjának műveiből. Ő egy másik osztályban a mitikus lényekről beszélt, druidákról, indián hagyományokról, az őselemekről. A téma telitalálat a gyermekek inspirálására ahhoz, hogy olvassanak vagy kapcsolatba kerüljenek saját belső világukkal.

Eddig is tudtam, hogy itt keleten az emberek a lélek nyelvének elsajátítását is alapvetőnek tartják az iskolai képzés kialakításában, de ennek megtapasztalása számomra torokszorítóan mély élmény volt.
A tanárok a gyerekek között a földön ülve osztoztak az élményben. Az óra vége egyben az iskolai nap vége is volt, így szemtanúja lehettem, ahogyan befejezik a napot. A gyerkőcök egy imában megköszönték, amit aznap tanulhattak, elbúcsúztak az iskolától, majd egyenként odamentek a tanárhoz, aki az ajtóban állt, a tanár tenyerébe csaptak nagy vidáman, majd megölelték egymást és elköszöntek. Ezt minden első találkozásnál és búcsúzásnál így csinálják…még fényképezni is elfelejtettem. A gyerekek arcát amúgy sem fotózhattam.

A másik iskola a Green School, amit szerintem mindenkinek látnia kéne.
(Itt van a TED-talking verziója http://www.ted.com/talks/john_hardy_my_green_school_dream )
Ez egy olyan iskolamodell a test, lélek, szellem hármas egységének megalapozásához, melyre a gyermek biztonsággal építkezhet a későbbiekben. 2008-ban nyitotta meg a kapuit, Jelenleg 350 gyerek jár ide, de a helyi gyerekek is részt vehetnek különféle foglalkozásokon.

A mi világunkban a Waldorf-szemléletű iskolák hasonlóak ehhez, a képzés a steineri alapokon nyugszik.
Nem célom a különféle pedagógiai alapok összehasonlítása, sem a Green School reklámozása.
Ami személyesen fontos volt mindig is számomra: annak erősítése, ami a gyerekeket boldoggá, egészségessé teszi, és erre a családnak és az iskolának van hatalmas befolyása. Ha mindkettő rendben van, akkor a pszichológus szakmára nem is lenne szükség! :)
A gyerekek imádnak ebbe az iskolába járni, láttam őket, ezt nem lehet megjátszani a látogatók kedvéért.

A boldogságuk abból a szellemi forrásból ered, ami itt mindent áthat, az iskola kialakításától kezdve a tantervig, a tanári mentalitástól kezdve a gyerekek viselkedését meghatározza. (na jó, persze pénz is kellett a Paradicsomhoz, de azt sokkal rosszabbul is el lehetett volna költeni). Napokig lehetne mesélni, mi jó ebben a suliban, de csak azt sorolom fel, ami engem leginkább megfogott.

Elsőként a természetes környezet. Az iskola az erdőben van, a falu szélén. Minden épület természetes anyagból készült, helyi fákból, bambuszból, növényekből. (Tehát viszonylag „olcsó” volt)

Önellátó gazdálkodás folyik. A víz a földből jön, saját kútból. Az energiát a Napból nyerik.

Az étel nagy részét a saját termesztésű növények, saját nevelésű állatok szolgáltatják, és ezt az ökogazdálkodást a permakultúra szellemében űzik, azaz, a gyerekek azt tanulják, hogyan lehetnek harmóniában emberek, állatok, növények, egymással, a földrajzi adottságokkal, és hogyan illeszkednek ehhez az épületek.
A hulladék minimalizálása és a Föld bioszférájának védelme alapvető törekvése az iskola működésének.
(Az iskola fenntartása tehát szintén viszonylag „olcsó”)

A globális, holisztikus gondolkodás jegyei tükröződnek az egész iskolán, miszerint a fizikai, lelki, szellemi világ egymással összefügg. Például, ha egy növényről tanulnak a gyerekek, akkor a gyakorlatban megtanulják az elültetését, a nevelését, majd a növényből ételt főznek saját konyhájukban, miközben megtanulják a növénynek a táplálkozásban betöltött szerepét, egyéb felhasználását, matek példákat kapcsolnak hozzá, dalokat, verseket, vagy meséket, játékokat tanulnak, melyekben szerepel a növény. Spirituálisan is megközelítik a növényeket, pl. a lótusz, a fák, a rizs a lélek működésével is kapcsolatba hozható). Kihagyhatatlan része a tanulásnak a kreativitás, művészet is, alkotás kerül midenhova.

A multikulturális gondolkodás nagyon fontos itt, hiszen a gyerekek különböző országokból érkeznek.
Már pici korban megtanulják egymás tiszteletét és elfogadását. Arra a kérdésre, hogy mit kezdenek itt a nehezen kezelhető gyerekekkel, nagyon rövid választ kaptunk: nincs olyan. Mivel a „rossz” gyerek is el van fogadva, így már nincs oka rossznak lennie :) Amúgy is hamar kihozzák belőle a legjobbat!
A szülők is az iskola életének részei, van nekik jóga-csoport, beszélgetős csoport, alkotó csoport, stb.

A tanulási készségek fejlesztése része a tantervnek, amely az egyéni beállítottságot, érdeklődést is figyelembe veszi. Szinte kibontakoztatja a tanterv a gyerekeket, hogy a bennük rejlő lehetőségek szerint haladjanak, teljesítsenek.

Az „osztálytermeknek” nincsenek falai. Igaz, tél sincs. A kapcsolat folyamatos a természettel, de egymást mégsem zavarják az osztályok. Vannak zeneházak, ahol különféle hangszereken lehet tanulni, madárvédő oktatóhely, óvoda, iszapbirkózó, elvonulós kuckók, színpad, kiállítóterem, alkotóház, sport lehetőségek, és a tipikus Bali művészeti ágak: batik, gamelán-zene, fafaragás… és még sok más.

A világnak ezen az oldalán természetes, hogy a gyerekek fejlesztésében a művészeteknek alapvető szerepe van. Nincs gyermek művészet nélkül, mindegyik fest, zenél, táncol, énekel, bábozik, farag, stb.
Hálistennek nálunk, Magyarországon is sok olyan ember van, aki fontosnak tartja, hogy a gyerekek a művészetekkel kapcsolódjanak. Mivel ez egy személyes blog, így lehetek szubjektív és elfogult is.
Muszáj még egy saját tapasztalataimon alapuló magyar csodát is megosztanom ebben a témában. :)

Talán sok iskola nem is tud arról a programról, hogy tanórai keretben művészeket kérhetnek fel a gyerekekkel való foglalkozásra. A Mus-E program minden hazai és európai iskola számára elérhető, amelyek a művészeteken keresztül szeretnének olyan értékeket közvetíteni a gyerekeknek, melyek megszelídítik, megnyugtatják, örömmel töltik fel a őket. Minden tanóra játékos, és különféle művészeti úton közvetít emberszeretetet, elfogadást, együttműködést, önkifejezést. Olyan értékeket tanít a gyerekeknek, mint empátia, bizalom, tisztelet, kreativitás, megérezteti mire jó a csend, hogyan lehet észrevenni az apró csodákat, az emberekben rejlő szépséget.
Itt lehet megismerkedni a programmal:
http://mus-e.hu/

Forrás: http://manioka13blog.wordpress.com/2014/03/09/gyerekeket-boldogito-iskolak/

Szeretettel:Ági