A játszmák és drámázások az emberi életben

"Az Élet drámák nélkül

Nos, mi történik, amikor elengeditek a drámákat? Lesz egy rövid időszak, amikor is nagyon fogtok unatkozni. Ennek az unalomnak a mértéke fog rádöbbenteni arra, hogy mennyire jelen volt az életetekben a dráma. Olyan messzire megyek most, hogy kijelentem, hogy az ébrenlétetek alatti tapasztalataitok 93% valamilyen dráma körül zajlik - legyen az mások közreműködésével, vagy csupán önmagatokban, az aspektusaitokkal,a testetekkel,- valami mindig történik éppen. Mindig van valami, amit meg kell oldjatok, amin dolgoznotok kell, amivel szemben küzdenetek kell, vagy ami elől futnotok kell. És ez a dráma. El tudjátok képzelni azt a hihetetlen mennyiségű személyes energiát, amelyet a drámára pazaroltok?

Tehát, amikor elengeditek a drámát, egy rövid – ám intenzív- időszakban azt fogjátok érezni, hogy az élet nagyon unalmas. Amikor lekapcsolódtok a nagyon drámai, érzelmi életmódról, amelyben az kötött össze a többiekkel, hogy állandóan táplálták a drámaigényedet, egyszeriben nagyon unatkozol majd– „ Mi jön most? Mit kellene tennem?” Késztetést fogtok érezni rá, hajlamosak lesztek rá, hogy visszakerüljetek a drámákba, mert bizony ez egyfajta élvezet a számotokra- bizonyos szintig. Egyfajta stimuláló erő, egy szintig. Egy bizonyos szintig emlékeztet benneteket arra, hogy éltek. És most ezen a szinten vagytok.

Átmentek egy rövid unalmas időszakon. Amelyben úgy tűnik, hogy nincs semmi. Olyan, mintha egy tágas, üres sivatagban lennétek. Amikor is felteszitek magatoknak a kérdést: „ Nos, egyáltalán miért is kellene élnem?” A dráma eltűnt, csakúgy, mint azok az emberek, akikkel jól kijátszottuk magunkat, nem érzem az úgynevezett Szellemet, és nem érek fel semmilyen kozmikus tudatossági tapasztalathoz sem. Nem beszél hozzám semmilyen entitás- akkor minek maradjak egyáltalán?

Hadd mondjam el, kedves barátaim és tanítók, hogy ez az a pont, ahol vehettek egy nagy levegőt. Ekkor bíztok meg magatokban a legmélyebben, a legbelső szintjeitekkel ekkor léptek kapcsolatba. Nem erőltetvén ezt, csupán megengedvén.

Hamarosan túlhaladtok majd az energiáitokon és kitágultok, kiterjedtek új birodalmakba, miközben továbbra is a Földön tartózkodtok majd. Elkezdtek kiterjedni az igazi Énetekbe. Az igazi énetekbe, amelynek nincs szüksége a drámákra, az énetekbe, amely megérti egyszer s mindenkorra, - s nem az elme szemszögéből- hogy mi is a benned rejlő béke, és mi az önmagadban való beteljesülés. Megértitek majd az önmagatokkal való létezés szépségét.

Meg fogjátok érteni a teljességet, amely vagytok, és amely mindig is voltatok, és a tényt, hogy… nevetni fogtok, kacagni fogtok és pár könnyet is ejtetek majd, és így szóltok: „ Édes Istenem, próbálták nekünk örökké elmagyarázni, hogy ITT van, hogy a Szellem itt van, és itt is volt” – és hirtelen felismeritek majd, hogy tényleg ITT van.

Felfedezitek majd, milyen mesterséges, milyen vézna és torz dolog volt ez a dráma, és felismeritek majd azt is, hogy többé már nincs rá szükségetek. Egyfajta rossz módja volt a táplálkozásnak. Egy eltorzított realitás volt. Hirtelen felismeritek majd az „Én Vagyok” elvet- önmagatokban, a tényt, hogy nincs szükségetek semmilyen rajtatok kívül álló energiára, minden ami a tiétek, már eleve itt van. Felismeritek a tényt, hogy a hatalom egy nagy illúzió, amelyben már nagyon régóta közreműködtetek, felismeritek azt a tényt is, hogy az élet valójában öröm- és nem küzdelmesnek szánták, soha sem szánták annak. Felismeritek azt a tényt is, mi szerint az elme egy szépséges dolog, ám sokkal többek vagytok az elméteknél, felismeritek azt is, hogy teljes mértékben teremtő lények vagytok, ám a teremtő energiáitokat eleddig lemerítették, vagy épp teljesen kiborították a drámáitok.

Fel fogjátok ismerni, hogy az, amire oly rég óta vártok,- hogy összekapcsolódjatok az isteni valótokkal és önmagatokkal, az arany angyalotokkal és hasonlókkal- mindig is hozzátok kapcsolódott. Ezek a részeid csupán türelmesen várták benned a pillanatot, amikor túllépsz a drámákon.

Ez nem egy nagy filozófikus pont. Nem kell hozzá misztikusokkal és gurukkal tanulnod. Nem kell éveken keresztül átszenvedned magad mindenféle meditációkon és hasonlókon. Nem kell. Ó, persze megteheted, ha ezt szeretnéd. Bizonyos szempontból ez is egy fajta dráma, a maga nemében.

Csak annyit kell tenned, hogy meghozod ezt az elszánt, tudatos döntést, hogy befejezted a drámázást, és utána lépj csak hátra, hiszen minden egyes részed hallja, amikor ezt kimondod: „ Befejeztem a drámázást. Élni akarok. Tapasztalni akarok. Teremteni akarok. Nincs többé szükségem a drámára.” Amikor ilyen tiszta és egyenes vagy önmagadhoz, azt minden részed meghallja. Egészen a lelked legmélyéig eljut ez a hang és a lelked tánccal ünnepli majd ezt a hírt. Aztán pedig csak lépj hátra, mert a természetes folyamat benned, a szellemedben kezdetét veszi.

Igen, keresztül mész majd néhány változáson az életedben. Igen, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy leválsz majd olyan emberekről, elengedsz majd olyan embereket, akik a dráma felgyújtói voltak az életedben. Igen, ez valóban azt jelenti, hogy megváltozik majd a viszonyod önmagaddal- egy olyan kapcsolat jön létre, amelyben többé nem lehetsz áldozat. Vagy teremtő vagy, vagy áldozat. Amikor kijelented azt, hogy befejezted a drámázást, és befejezted a táplálkozást, és végeztél ezzel az életmóddal, akkor minden megváltozik. Valóban így van.

Most, lépj vissza. Gyere ki az elmédből. Állj meg, és ne akard kitalálni, manipulálni, irányítani, hogyan is megy majd ez végbe. Csak engedd megtörténni. Tudsz annyira bízni magadban, hogy csak engeded ezt megtörténni? Meg tudsz bízni azokban a részeidben, amelyeket isteni részeknek hívsz, a kiterjedt tudatodnak, az isteni Önvalódnak? Meg tudsz bízni ezekben a részeidben kellőképp ahhoz, hogy bejöhessenek az életedbe, hogy veled legyenek, minden nap, minden úton, ahogy te mondanád, a jóban és a rosszban is, a nehézségekben és a kihívásokban? Pedig valójában nem azok. Elkezditek majd megpillantani a szépséget mindezekben.

Ha még van valami, amit mondhatnék, kedves barátaim, az az, hogy annyira egyszerű mindez. Annyira egyszerű, és talán ezért leszek olykor bosszús néhányatokkal. Néha ezért fogalmazok erősen, közvetlenül, mert ez ennyire egyszerű. Amikor visszatértek az egyszerűség eme szintjére,- nos, az egyszerűség az antitézise a drámának- tehát, amikor visszatértek ehhez az egyszerűségi szinthez az életetekben, megértitek majd, hogy mi is az igazi mélység.

Most ez ellentmondásnak tűnik. Az emberi elmétek ezt mondja:”Az egyszerűség azt jelenti: még egyszerűbben.” Olykor az elme, az érzelmeitek és az aspektusaitok szeretik a bonyolultságot, mert abban lehet kijátszani a drámát, az összetettségben. Ha visszatértek az egyszerűség szintjére, felismeritek majd, hogy abban rejlik az igazi mélység- a tudatosság mélysége, a szellem mélysége. Ám ez nem a bonyolult mélység, hanem a gyönyörű mélység. Mélység, mely könnyed, mélység, melynek valódi jelentése van, mélység, melyben igaz szeretet honol.

Ez a rövid üzenetem ma éjszakára. Remélem, kihoz benneteket az elmétekből. Remélem, hogy ezen keresztül megéreztek majd energiákat, aspektusokat, amelyek itt kószálnak körülöttetek, amelyek már jó ideje ott voltak. Most érezhetitek az energiáikat. Olykor meghallhatjátok, hogy próbálnak benneteket megszólítani. Ezek a ti részeitek, amelyek próbálnak elérni benneteket, de egy kicsit lefoglalt benneteket a drámázás.

Akárhányszor csak elsimultak a hullámok, újra és újra behívtátok a vihart. Most itt az ideje, hogy vegyetek egy mély lélegzetet, és lépjünk túl ezen. Lépjünk afelé, ami az igazi feladatunk, ami miatt itt vagyunk mind. Ó, és rengeteg feladatunk van ám, egyébként, hisz emberek milliói ébrednek most fel, keresztülmenvén azon, amin ti jó pár évvel ezelőtt keresztülmentetek. Azt tanulják, hogyan is éljenek isten-emberként itt a Földön, kezdenek kikerülni az elméjükből, a régi filozófikus és pszichológiai elképzeléseikből, és csak arra vágynak, hogy összekapcsolódjanak a valódi énjükkel. Szóval sok munka vár ránk."
- Adamus

Címkék: