Könyvvel a kezemben

Van, hogy egy könyv elvarázsol,
történetével elvon a külvilágtól,
Ám az utolsó két oldala,
belébúvik szívem rejtett zugiba,
könnyeket csal szemeimbe,
s úgy csinálok, mintha valami belemenne,
Miért szégyellem könnyemet,
mi elmondja, mit nem lehet?
Elmondja, hogy elbaszott ez a világ,
mert oly sok benne a hamisság,
hol a többiek, hol te vagy az álnok,
hol te taposol, hol rajtad mások.
Ha szelíd vagy, eltipornak,
ha nem, lelked nem nyughat.
A fészkes fene megette,
hogyha könyvvel a kezembe,
ilyenekről filozofálok,
fától erdőt nem látok,
magamra mérgesen,
a pillanatot ítélem,
s nem sikerül továbblépnem,
nem látok a sötétségben....

Címkék:

Hozzászólások



Ó, én a hercegeket...

mindig könyvvel a kezükben képzeltem el!



Élő költők társasága :)

Örülök, hogy közöttetek lehetek!



:)

Tetszik!