Mindenbe...

A szerelem rossz verem.
E gondolatot száműzettem.
Van "tárgya"? Nincs "tárgya"?
Légy szerelmes a világba!

Légy szerelmes egy fűszálba,
A kora reggeli napsugárba,
Hűs folyó csobogásába,
Vagy a dalos pacsirtába.

Égen tova úszó felhőbe,
A zivatarba, az esőbe.
Jégesőbe, hófúvásba,
A szellő, vagy orkán hangjába.

Légy szerelmes a születésbe,
A meghalásba, és az elmúlásba,
Az élet csodálatos körforgásába,
A játékba, az áramlásba.

Légy szerelmes a morcos katonába,
Ki fél meglátni, hogy lelke jósága,
Megmutatkozna e gyönyörű világba,
S békével borulna mindenki karjába.

Vagy az út szélén a sok kavicsba,
Melynek éleit a víz csiszolja,
Folyóparton a homokba,
S benne az elomló lábnyomba.

Légy szerelmes a fa levelébe,
Formájába, s ezer féle színébe,
Az életet szállító erezetébe,
Ősszel a boldog elengedésbe.

A fára körben felfutó borostyánba,
Gyökerei közt szaladgáló gyíkocskába,
Az erdő millió árnyalatába,
A levelei közt átsejlő napsugárba.

Szellő fújta táncába,
Oldalán a mohába,
Kidőlése után a korhadásba,
S rajta új életként a gombába.

A mezőn repdeső bogárba,
Kertedet feltúró vakondocskába,
Kandallóban a tűz pattogásába,
Kit szeretsz, ölelő karjába.

A gondolatba a fejedben,
Az érzésbe a szívedben,
Bőrödön a tapintásba,
Kedvesed lágy simogatásába.

2014. augusztus 16. ·