A negatív dolgok elfogadása

"Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek."
-Buddha

A különböző helyzetek, különbözően hatnak ránk. A negatív dolgok, gondolatok, érzések, tettek elfogadása, épp olyan fontos része, szelete az életünknek, mint a pozitívaké, vagy az evés, ivás, alvás.
A negatív dolog fogalmába minden olyan érzés beletartozik, ami fájdalmat, kínlódást, szenvedést, gyötrődést, neheztelést, „lelki válságot” okoz, amitől félünk, és ami miatt aggódunk. Amit nem szeretünk.
Ha tiltakozol ezek megléte felől, egyrészt erőt adsz nekik, másrészt pedig nagyon becsapod magad!

Aki csak a jó dolgokat ismeri el, aki a rosszal nem tud azonosulni, nem tudja elfogadni, az olyan, mint a fél szárnyú madár. Ha Te csak a jobbik, szép szárnyát szereted a madárnak, a "rosszabbikat" kevésbé szépet nem, akkor nem fogsz felszállni a hátán. Fél szárnyú madár nem tud repülni!

A negatív dolgok benned is ott vannak. Igen benned is!
Vegyük észre, hogy a "rossz" dolgoknak igenis ideje, helye, és leginkább feladata van az életünkben.
Ez nem azt jelenti, hogy "rossznak" kell lenni, vagy dicsérni kellene azt, aki-ami rossz.
Mindössze szeretettel magunkhoz ölelni, elfogadni és elismerni.
Hisz tanít minket. Hogy mire?
Pl. honnan tudnád, milyen a jó, ha nem tudnád, milyen a rossz?
Honnan tudnád (éreznéd) milyen vidámnak lenni, ha nem ismernéd a szomorúságot?
Honnan tudnád milyen boldognak lenni, ha nem ismernéd milyen boldogtalannak lenni?
Honnan tudnád milyen hálásnak lenni, ha nem tudnál önző, hálátlan is lenni?
Honnan tudnád, milyen gazdagnak lenni, ha nem ismernéd a szegénységet?
Honnan tudnád milyen egészségesnek lenni, ha nem lennél időnként beteg?

Ezért mondom, hogy szeretettel magunkhoz kell ölelni, elfogadni és elismerni.
Senki ne mondja, hogy nem tud "rossz" lenni, nem tud haragudni másokra.
Csak gondoljuk végig!
Mi van akkor, amikor valaki megbánt, "belénk rúg", átver, vagy átgázol a lelkünkön?
Ilyenkor az az első reakciónk, hogy fellobban bennünk a düh, a harag, a gyűlölet, a dac, az ítélkezés, a másik ember beskatulyázása, a negatív töltetű érzések. Ilyenkor nem, vagy kevésbé szeretjük a másikat.
Sőt... kimondottan utáljuk...
És ehhez nem is kell feltétlenül "ellenerő". Elég, ha mondjuk olvasol egy cikket, és valaki negatív jellemzést ír rá, vagy "beszól", "trollkodik". Nem, nem neked szól be, hanem a cikkhez. Máris felborzoljuk magunkat, hogy milyen is a másik.
Szerintem ezzel nincs is semmi baj. Ismerjük el, hogy igenis mi is tudunk negatívan érezni.
Ezek is mi vagyunk!
A kérdés már csak az, mennyire engedünk ezeknek negatív érzéseknek utána teret.
Ha jól emlékszem, Osho írta a negatív dolgokkal kapcsolatban:
Arról, hogy átsuhan egy madárraj a házad felett, nem tehetsz.
De arról igen, ha engeded, hogy az ereszed alatt fészket rakjanak!

Sokáig én is úgy működtem, hogy tiltakoztam ezek ellen.
Megtagadtam őket, hogy én ilyen is lehetek. Sőt! Inkább az ellenkező oldalt "támogattam".
Ha valaki bunkó volt velem, én dafke nem. Ha valaki becsapott, én csak azért sem.
De nem azért, mert olyan nagyon bölcs voltam és tudtam, hogy így kell viselkedni, mert ez a helyes, hanem mert tudattalanul így akartam ellensúlyozni a rosszat. Nem is voltam tudatában annak, mit miért teszek.
Csak azt éreztem, ez meg ez, így, ebben a formában nem helyes és én még véletlenül sem leszek olyan.
Ez így ebben a formában sem jó! Ez így egyenes út, az áldozattá váláshoz.
Nem ellenerőt kell kifejteni, hanem megértést, és elfogadást.

A belső harmónia legfontosabb alapja az önmagunk és környezetünk elfogadása, valamint a mások és a környezet irányában való bizalom.
Ne ellenerőt fejts ki, hanem ismerd fel, ha felbukkan benned is a negatív érzés, gondolat, keresd meg a forrását, öleld magadhoz, köszönd meg, hogy tanított, rávilágított egy-egy gyenge pontodra és szeretettel engedd el.
Ne szégyelld! Ez is Te vagy, ez is a te részed. Nem tagadhatod meg.
Ha ezeket kicsit átkalibráljuk magunkban, máris jobban érezzük magunkat és nem azért vagyunk jók, mert a többi rossz, hanem azért, mert így helyes és ez minden ember eredendő sajátja.
Egész más a végeredmény. Tiszta, őszinte, mások felé való odafordulást jelent, amivel be lehet gyógyítani másokban is a sebeket. El lehet hitetni a másikkal is, hogy ő jó, mert jó is!
Ne hazudjunk a másiknak, csak engedjük meg neki, hogy azzá váljon, aki valójában!

Ha úgy bánunk egy emberrel, amilyennek mutatja magát, akkor rosszabbá válik, mint amilyen valójában.
Ha úgy bánunk vele, amilyen lenni szeretne, segítünk neki azzá válni, amire képes.
(Goethe)

Bölcs gondolat. Ízlelgessük.

szeretettel:Ági