A remény fecskéje

Egy fecske nem csinál nyarat.

Ez egy óriási nagy átverés, amit beültettek az emberek fejébe.
Mert igenis csinál!
Egy fecske nyarat.
Mindjárt kifejtem, hogy hogy jutott ez eszembe.

Ma van Advent 2. vasárnapja, ma a remény gyertyáját gyújtjuk meg az adventi koszorún.
Az adventi készülődésnek elsősorban nem a külsőségekben kell megmutatkoznia, hanem belül.
Amíg takarítottam a lakást (mert azért jó, ha kint is rend és tisztaság van), azon elmélkedtem, a lelkeinkben vajon ki hogy tesz rendet.
Ki hogyan készíti fel a lelkét, hogy megszülethessen benne a fény?!
Mindenki tudja, hogy még mindig hosszabbodnak a nappalok (21-éig, utána fordul át), és ez azt is jelenti, hogy egyre nehezebb, keményebb lecke fent tartani az egyensúlyt.
Szóval a reményen-reménytelenségen elmélkedtem.
Kerestem magamban bent, hogy hol is mutatkoznak ezek meg bennem?
És megmutatkoznak-e egyáltalán?
Érdekes volt ráébrednem, hogy mindkettő jelen van bennem.
Ezen nagyon ledöbbentem, mert az gondoltam, én az örök reménykedő vagyok!
Bennem soha nincs reménytelenség. Pedig van, és ennek a gyökere elég régre nyúlik vissza.
Felbukkantak bennem különböző gyerekkori sérülések (amiket már azt hittem rendbe tettem), és ennek ellenére megint előbukkantak. Pl. eszembe jutott egy alkalom, amikor (lehettem vagy 4-5 éves), és anyukámmal pesten csavarogtunk, a vásárcsarnokban. Mivel vidéki gyerek voltam, elvarázsolt a nagyváros.
A sok ember, a nagy választék, a rengeteg érdekes látnivaló.
És sokkolt egy reménytelen helyzet.
Már hazafelé tartottunk, és szálltunk volna fel a villamosra, de hatalmas tömeg volt, és alíg fértünk fel rá.
Anyukám előretuszkolt, hogy fent legyek, és jött volna ő is, de csengettek és be akarták csukni az ajtót.
Én annyira megrémültem, hogy mi lesz velem egyedül, hogy szinte hisztérikus sírásba kezdtem.
Végül is fel tudott szállni, de ahelyett, hogy megvigasztalt volna, el kezdett nevetni rajtam, hogy mit vagyok oda, majd utánam jött volna a következő villamossal. Ami ugye igaz, de ezt én kisgyerekként elveszett állapotként éltem meg. Ilyen, és ehhez hasonló sztorik bukkantak fel.
Kicsit eklektikus összevisszaságban. Így jutottam el oda, hogy volt olyan alkalom, nem is egy, amikor valamit elmondtam, az igazságérzetem által vezérelve, és ahelyett, hogy megerősítettek volna az adott helyzet helyességét illetően, le lettem oltva, mondván, hogy egy fecske nem csinál nyarat.
Minek állsz ki X.ért, vagy Y.-ért, úgysincs semmi értelme, nem fog változni semmi.
S ha belegondolunk, így, ebben a megvilágításban ez is eléggé reménytelen.
Így érkeztem el ehhez a mondáshoz. S be is ragadt rendesen.
Végig gondoltam, hogy vajon hány és hány embert vezethettek félre tudatosan, vagy tudat alatt, ezzel a mondással? Vajon belegondolunk-e nap mint nap, hogy mennyire mély és lehúzó ereje van ennek a mondásnak?
Jobban belegondolva, biztos vagyok benne, mindenki talál példákat erre. akár a saját helyzetében, akár a környezetében. S abban is biztos vagyok, hogy ha megfigyeljük, azon túl, hogy mennyire negatívan, reménytelenül állnak az emberek dolgokhoz, a lelkük legeslegmélyén mindannyian mégis reménykednek!
Nagyon is szurkolnak neki! Hogy az az egy fecske igenis csináljon nyarat! Minden ellenére is!

Hogyan?
Úgy, hogy közvetett hatást gyakorol.
Nem tőle lesz nyár, hanem attól, hogy jelzi, van remény!
Hogy lesz még nyár, hogy lehet nyár.
S aki elhiszi azt, ami még nem lát, az látni fogja azt, amit hisz.
Számomra azt sugallja, hogy merjünk kiállni magunkért, az igazságért, azért amiben hiszünk, akkor is (vagy annak ellenére is), hogy erről kinek mi a véleménye.
Merjünk fecskék lenni, merjünk szembeszállni a sötétséggel.
Mert a sötétség csak a fény hiánya. A sötétség sosem szüntetheti meg a fényt.
De a fény eltüntetheti a sötétséget.

Kedves fecsketársak.
Kívánom, hogy a lelketekben mindig megmaradjon az a kicsi szikra, az a kicsi fecske, aki hiszi, tudja,
hogy nélküle nem lenne nyár, vagy csak sokkal később.
Kívánom, hogy a lelketekben szülessen meg a fény, hogy egy sokkal fényesebb, sokkal reménytelibb napra ébredhessetek. S ne felejtsétek el:
A remény a felébredt lélek álma.
Álmodjatok ébren!

Áldott adventi készülődést mindenkinek.

Szeretettel:Ági

Címkék:

Hozzászólások



??? Ha eggyel kevesebb, aki

???
Ha eggyel kevesebb, aki olvas, már jól járunk!
***

Szmörcsi, szép volt! Lelkesítő és jól érzem magam ezután, hogy elolvastam! Olyanhoz is kedvet kaptam, amiről úgy gondoltam, nincs erőm!

Köszönöm!

Teszek is az álmaimért, nemcsak remélek, gondolkozom és lépek is.
:-))



:)



GyermekLét

éljetek úgy, akár a gyermekek!

Tisztán, szelíden, őszintén.
Telve reménnyel, vággyal,
csillagfénnyel, cseppnyi
napsütéssel...

Aki ezt tudja, mindent tud. Sosem félt, s vét célt, hanem szabadon játszik. Szárnyal. Felhőtlenül olykor felhők közt. :)

Lehet kicsi a Nagy, s Nagy a pici: szívszerelmünk a Fény.



:)
Köszönöm.
Fecsketárs ;)