Szöszölés 10.

Megfogadtam, többet nem írok,
sem neked, sem magamnak,
ám kibuggyannak időnként a sorok,
van hogy ok nélkül, s van hogy keres okot.
szidom magam, nem elég szép és jó,
majd fejemre koppint a mindenható.
Nem bírál!
Csak csendben van, és irkál.
Ilyen erővel mit is kezdhetnék,
ez ellen hogyan is mehetnék...
nem állok ellen, csak hagyom,
kijöjjön, hogy tollamból kicsorogjon.
Már az sem bánt, e sorokat ki nézi,
Sári, Benő, Lujza, avagy Rézi.
Az ember úgyis csak önmagának felel,
akkor is, ha istennel felesel.

*****

Benned is csak önmagam látom,
bár van mikor nem erre vágyom.
De hát mit is láthatnék mást?
Az egész külvilág csak látomás.
Minden kicsi apró részlet,
önmagamba befelé késztet.
Nincs is más, csak e játszótér,
energiaörvény, csodalét,
minden ember virág, s rét,
mi mind máskor nyílik,
így csodaszép a teremtés,
rajtunk keresztüli történés.

******

A szeretet mindenen túl mutat,
megtalálja mindenkihez az utat.
Téren és időn keresztül halad,
sosem kér, mindig csak ad,
a világba örökösen kiárad,
szívedről a jég így leolvad.
Ha csak egyszer is igazán szerettél,
már nem hiába születtél.
s ha most azt érzed, nem szeretsz,
jobb ha magadat figyeled, lesed,
megkeresed honnan ered félelmed,
behunyod egy pillanatra két szemed,
hol boldog voltál, magad oda képzeled,
s szíveddel figyelve már tudod,
valójában semmi nem változott,
nem a többiektől függ boldogságod.
A világban csak egy igaz van, a szeretet,
hagyd, hogy beragyogjon mindent a fényed.

Címkék: