Szöszölés 4.

Túl szorosra fűződött a kötelék,
ezért mondom azt, hogy elég.
élezem Damoklész kardját,
elvághassam a gúzs fonalát,

Kiszabadul a kisbogár a pók hálójából,
kiszökik az átláthatatlan gubójából,
szárnyait kicsit megrezegteti,
majd röptével az eget szeli.

Szabad voltam, vagyok, s maradok,
markolhatsz belőlem kicsit, nagyot,
ujjaid közül mindig kicsusszanok,
mert befelé végtelen szabadság vagyok.

*****

Nincs magyarázat.
hol a néma alázat,
felforgathatod a házat,
ha benned nincs, rád nem találhat.
a hálát is, kintről hiába követeled,
elvárhatod, de meg nem leled.
S ott van még a tisztelet, és megannyi "szó",
kívülről oda egyik sem adható.

Csak ha magadat tiszteled,
akkor jön kintről is ugyanez,
s ha magadnak hálás vagy,
felismered mekkora kincse vagy a világnak,
akkor érkezik meg csendben az alázat,
mert az csak lábujjhegyen járhat.
Nem hagy nyomot a homokban,
nem elefánt a porcelánboltban,
csupán lágy fuvallat, egy átsuhanó szellő,
bőrödön épp csak bizsergetést keltő.

Címkék: