Te = én

Ne azt nézd, mi a többitől szétválaszt,
embertársadban is önmagad csodáljad.
Leírhatatlan, irántad mit érzek,
hogy téged (is) végtelenül szeretlek.
Ám az érzést, valójában át nem adhatom,
a szóval a lényeget ki nem mondhatom,
vele a valóságot csak lesarkíthatom,
mit benned kelt, nem tudhatom.
Te olvasod, én pedig írom,
így vagyunk azonos hullámhosszon,
így lesz belőle közös teremtés,
ahány szem, annyi féle érzés,
gyémánton ezerszínű fénytörés,
mely mind csodálatos,
mind a maga valójában varázslatos.
S ha most ez megérintette lelked húrjait,
hunyd be szemeid, tárd ki karjaid,
itt vagy velem, s én is ott vagyok veled,
egyszerre dobban a szívem, s a szíved,
odabent ugye ezt te is érzed!?
Ez minden, mit neked adhatok,
mert én egy másik te vagyok,
bármi, mit most érzek,
önmagambeli visszatükröződések.
Nincs külön te meg én,
mert te=én.

Címkék: