Változunk, fejlődünk

Változásban van minden és ezáltal mindenki. A régi normák, régi sémák összeomlanak, mert ez a dolguk. A változások jó ideje zajlanak kívül, s belül egyaránt. Az utak, célok keresése sokaknál már jó ideje zajlik, sokaknál pedig már kialakult a cél, az út, amin megy, amin haladni akar. A főbb csapásvonalak megvannak, már csak kitartóan kell rajta menni még akkor is, ha esetleg időnként mellékösvényekre kényszerülünk. Igaz ez egyéni és globális szinten.

Egyénileg:
Hogy ez kinél mit jelent, azt mindenki maga látja, érzi.
Merről jött és merre tart, illetve mekkora utat tett már meg.
Egyéni szinten (nem győzöm hangsúlyozni) az önismeret útja a kulcs.
Ha elindulsz ezen az ösvényen, tudd, hogy nem könnyű, sok-sok pofonnal és gyomron rúgással van kikövezve, de rengeteg mosolyt és simogatást is ad. :) (valamit valamiért)
Ahogy elkezded megfejteni önmagad, szépen sorban felfedi a sorsod előtted a lapjaidat.
Elkezded megérteni, hogy hogyan működsz, mit miért teszel, és miért reagálsz (vagy nem reagálsz) egy-egy adott helyzetre. Sok-sok út van amin elindulhatsz, hát arra biztatlak, ne vacillálj, hogy melyiken menj, csak "fogj egyet meg" és indulj el rajta! Merj belemenni, szembenézni ezekkel a pofonokkal és simogatásokkal.
Most nyilván azt gondolhatod, hogy a pofonoktól érted miért tartasz (mert fáj) de nem érted a simogatást miért írtam hozzá. Azért, mert bár nem ezt szoktuk mondani, meg gondolni, de mégis sokaknak gondot okozhat a simogatás, a szeretet elfogadása. Gondold el, hogy mondjuk olyan valaki akar megsimogatni, akit nem kedvelsz, sőt, kimondottan irritál, legszívesebben nem is vennél róla tudomást. Vajon tőle el tudnád fogadni a simogatást?
Ahhoz, hogy ezt úgy érezd, ahogy kell, már járnod kell egy ideje a tudatos utat, mert csak akkor kezdesz elfogadó lenni, vagy leszel olyan elfogadó, hogy tudod, Ő "csak" egy tükör :) és neked segít, hogy ráismerj a saját gyenge pontjaidra, így tudod azt javítani, fejleszteni. Illetve segítesz ezáltal neki is, hogy el tudja fogadni önmagát, hogy Ő is értékes, akárcsak TE! :)

Egyre-másra alakulnak az önismereti csoportok, hát válassz egyet.
Ha neked pl. fontos a társkapcsolatod, keress olyat, ahol ez van a fókuszban.
Ha neked pl. az a fontos, hogy valamilyen formában segíthess másokat (redukáld le magadban, milyen módon akarsz segíteni), akkor keress ilyen csoportot, ahol ez van a fókuszban.
Szinte nincs lehetetlen, nincs olyan, amire ne találnál (ha akarod) lehetőséget.
S ha mégis, akkor Te tartsd ezt a fókuszodban, indulj olyan úton, ahol ehhez hasonló dolgokban tudsz fejlődni és ha elértél egy bizonyos szintre benne, valósítsd meg TE! S máris van célod. :)
Járj azon az ösvényen, ami odavezet, s ne add fel akkor sem, ha néha mellékvágányra kerülsz.
Csak tartsd a célodat a fókuszban és menj!
Merd megkeresni, megtalálni és a helyére tenni a puzzle darabkáidat, hogy egyre tisztább képet kaphass önmagadról. Azt se felejtsd el, hogy ez nem (teljesen) magányos út. Kellenek a visszajelzések, hogy merre tartasz, s bár a magad fejlődését a tudás beintegrálását csakis egyedül Te tudod megtenni magadnak, az úton nem vagy egyedül! Nézz körül! Tele a sztráda! :))))

Országos szinten is igaz ez.
Kis hazánkra levetítve én ezt úgy érzem, hogy az idei hosszú tél, és talán leginkább a Március 15-ei hóhelyzet volt a nagy áttörés. Az égiek gondoskodtak az ugrási lehetőségről és mi ezt sikeresen vettük :)
Mit értek ezalatt?
Azt, hogy a bajban olyan mértékű összefogásról adtunk tanúbizonyságot, amire azt gondolom igen régen volt példa. Véleményem szerint az az egymás felé irányuló odafordulás, és szeretet, hogy segítsünk egymásnak (mindenféle hovatartozás nélkül) csodává tette a Március 15-ei ünnepet.
Megmutattuk, hogy kik is vagyunk MI és milyenek vagyunk valójában ott legbelül.
Az ősök (azon túl, hogy szorítottak nekünk) azt hiszem örömtáncot jártak odafent, mert méltóak voltunk (és vagyunk) az ő emlékükre. Büszkék lehetnek ránk és MI is magunkra, mert azt tettük, amit a szív diktált.
A legcsodálatosabb az, hogy ez az odafordulás, és segítségnyújtás nem csak egyszeri volt.
Egyre másra alakulnak kisebb-nagyobb csoportok, csoportosulások, akik ebben az új minőségben dolgoznak és hozzák le a fizikai síkra ezt az energiát.
Áldás és hála kísérje útjukat, mert mindannyiunkért teszik.
A kollektív tudatot emelik, felemelve ezzel mindenkit.
S hogy pár példát említsek ezekre. itt van pl. a „Bátorság, hogy adjunk” csoport.
Céljuk, hogy 29 napon keresztül adhatsz valamit valakinek, akár önmagadnak is. 29 nap 29 ajándék. :)
Ez bármi lehet, a lényeg, hogy minden napban találj lehetőséget arra, hogy adhass.
http://www.vanvalasztas.hu/eletmod/batorsag-hogy-adjunk

Egy másik ilyen csoportosulás, az adj egyet ajándékba (Suspended Coffee Magyarország).
Céljuk, mint ahogy a nevük is mutatja, adj +1-et ajándékba, ha teheted.
Ez esetben is lehet bármi amit adsz, (akár egy kávé, egy szendvics, pár gombóc fagyi, vagy vetőmag, vagy bármi.
az oldalon rengeteg féle felajánlás érkezik nap mint nap)!
Az oldalon elolvashatod a történetet, hogy mi volt a mozgalom elindítója.
Itt a lényeg az, hogy az az üzlet ami elfogadóhely, egy bögrébe, dobozkába, bármibe beleteszi azokat a blokkokat, amik +1 felajánlások, s akik rászorulnak, élhetnek ezzel a lehetőséggel.
Ha rászorulsz, merj bemenni és megkérdezni, hogy van-e a számodra felfüggesztett, vagy ajándékba dolog, amit megkaphatsz. S ne felejtsd el, nem minden rászoruló hajléktalan. (pl egy sokgyermekes anyuka, vagy egy idős bácsi, néni is lehet rászoruló, független attól, hogy egyénként van hol laknia).
S hogy, hogyan szereznek tudomást róla az emberek, az adakozók és rászorulók?
Szájhagyomány útján! :))
Terjeszd el Te is az országban!
Ez a mozgalom ugyanis országossá nőtte ki magát pár hét leforgása alatt. :)))
https://www.facebook.com/adjegyetajandekba

Globális szinten is zajlik a változás.
Az internetnek hála, létrejönnek és össze tudnak olyan csoportok kapcsolódni, ahol pl. közösen meditálunk azért, hogy tovább emelkedjen és tisztuljon a kollektív tudat.
Miért fontos, hogy lehetőségeidhez mérten TE is tégy ezért?
Egyrészt, mert ezzel teszel önmagadért (és ez a legfontosabb!),
másrészt teszel mindannyiunkért,
valamint az utánunk jövő generációért is.
Ne felejtsük el, vannak (vagy lesznek) gyerekeink, s ha netán valami miatt nem lehet, a családban rokongyermek tuti van. :)
S visszatérünk megint magunkra, mert amikor ebből a fizikai testből elmegyünk, azaz "meghalunk", később újra leszületünk, visszajövünk, nem lesz hát mindegy, hová, milyen közegbe térünk vissza!
Szóval lehet "önzőzni" és tenni magunknak, magunkért. :D Csak magunkért.
De tudd, hogy ezáltal akarod, vagy sem, mindenkiért teszel.
S ha ez zavarna, jusson eszedbe, hogy a többiek is tesznek érted, akár akarod, akár nem, s ezzel máris megvan a körforgás. :))
Adok-kapok egyensúlya.

"Ha olyan akarsz lenni mint én, tudva, hogy hasonlóak vagyunk, én segítek neked.
Ha nem akarsz olyan lenni mint én, én várni fogok, amíg meggondolod magad.
És meg fogod gondolni magad!"

Az idézet a Quantum pillanatok - Dr. W.Dyer : Az ambíciótól az értelemig film végén hallható, ezen túl pedig a Jézus szavai, a Jelenések könyvéből.

Szeretettel:Ági

Hozzászólások



:-)

Ez de jó lett! Köszi!

Amit adsz, körbeér!

Igen!