szsm blogja

Akkumulátor

...azon gondolkodtam, mindennap használjuk őket, megvesszük, töltjük lecseréljük, leginkább bosszankodunk, ha lemerül.
...igen, az elemek és az akkumulátorok.
Mire is valóak, mik is azok pontosan?
Energiatárolók. . Tovább »

Diszfónia

Lelkem húrjai pattanásig feszültek,
őrjítő kavalkád veszi körül mindet.
Próbálom hangolni disszonáns létüket,
de a csavar nem mozdul, rozsda eszi őket.
Keresem a megoldást, az olajozógépet,
hitem még megmaradt nekem,
s talán lassan mind enged.

A Karácsony

Nincs kedvenc Karácsonyom... Nekem minden Karácsony kedves... Vagy a szórendet változtatva a Karácsony mindig kedves... Ha csak a szó elhangzik, a szívem megmelegszik...

46 évvel a hátam mögött, mégis a gyerekkori karácsonyok emléke időződik fel bennem elsőre. Szenteste napján délután a nagypapám kézen fogott bennünket az öcsémmel, és elvitt bennünket a belvárosba. Tovább »

Címkék:

Pillangóvarázs

…pörög, forog, vetekszik egymással, elmélázik némely, újra sprintel, lefáraszt, elbágyaszt, felpörget, új erőt ad, megríkat, mosolyra fakaszt, makacskodik, simogat, aggódik, jövőbe kukucskál, múltba réved, rácsodálkozik, zsörtölődik, hálát ad…

Ó…..csupán a gondolataimat próbálom leírni…

Próbálom őket keretek közé szorítani (micsoda balgaság), de olyanok, mint a gazda, a szabadság, a tágas, falak nélküli végtelen után szomjaznak. Tovább »

...eljárt???!

Ma reggel egy kicsit megdöbbentett az egyik oldal mondata, (bár 2 éve íródott) mely szerint: Minden nőnek az életében eljön a pillanat, amikor szembesülnie kell azzal, hogy az idő bizony eljárt felette.

Így kéremszépen az arcunkba vágva.

És nem az verte ki a biztosítékot, hogy felettem is, dehogy, ez benne van a pakliban, hanem ez a kijelentés így. Tovább »

...43 éve...

Az első konkrét gyermekkori emlékem, hogy a kórházban szólongatom a kályhaszerelő bácsit, hogy: bácsi, hívd fel az anyukámat, (de lehet, hogy apukámat mondtam) hogy jöjjön értem! Meg a kiskacsás, keménylapos mesekönyv, ami ott volt velem a kórházban. A történet 43-44 éves, akkor laryngitisnek hívták a betegséget, ma már krupp-ként ismerik. Tovább »

...kasztrendszer...

Ez a perpetuum mobile itt a fejemben soha nem hagy nyugtot.
Nem enged lazítani, folyton valamin dolgozik, agyal, és jár és jár és jár...
Így születnek az írásaim, is, mert egy mondat, egy szófoszlány szöget üt itt fent, és máris valamire késztet.
Addig ismétlődik egyre, amíg valamilyen kézzel fogató formát nem adok neki. Tovább »

...gordiuszi...

Évek óta kötögetek egy "valamit". Készült már sálnak, aztán pelerinnek, vagy éppen szőnyegnek, aztán mire készen lettem vele, valahogy elkezdett bomlani...

Most úgy döntöttem lefejtem az egészet és újrakötöm.

Nehezen tudtam az első sorral (ami ugye a befejező volt) haladni, mivel nem egyszerű fonal, hanem szép kis bolyhos-szőrös, ami elakad, összeáll, egybefonódik, szóval előkerült végül az olló is. Tovább »

E/3

Valami elveszőben van…..
Nagyon nehéz napokat élünk mostanában.
Az emberek fáradtak, furcsán viselkednek.
Az értékrendek felcserélődtek, kissé eltorzultak.

Kevés a mosoly, a felhőtlen jókedv, a séta, a nyugodt tempó.
Egyre több az olyan ember, akik akkor érzik jól magukat, ha sározzák a másikat, ha panaszkodhatnak, ha gyűlölködhetnek és vádaskodhatnak. Tovább »

Falak...

Vannak helyzetek, amiket nem tudok kezelni. Nagyon-nagyon hétköznapi és közhelyes dolgok, de egészen egyszerűen felpiszkálják az egómat, és belepiszkítanak a magam kis csodálatos világába.

Pedig nagyon igyekszem, akik közelebbről ismernek, tudják, hogy az élethez és a dolgokhoz való hozzáállásom nagyon megváltozott az utóbbi években. Mint ahogy az életem is.

Sosem volt jellemző rám, hogy halk, csendes, komor, szomorú, életunt, közömbös, tehetetlen, és még sorolhatnám a hasonló jelzőket. Tovább »

Novemberi este

Az országút sötétjében csillagszóróként kalimpáltak az angyalok lábai.
Elbújtak a csillagok mögé, amitől még fényesebb lett azok ragyogása.
A lusta, vén hold sárga hajóhintaként mélázott alattuk,
onnan figyelte csilingelő játékukat.
Olykor előbújt egyik-másik szárnya a rejtekhelyről,
akkor sok kis apró angyal borította be az mélysötét eget.
Aztán egyikük begyújtott egy rakétát, Tovább »

Magunkért

Valahogy olyan furcsa minden…
Az emberi életek lángja egyre sűrűbben alszik ki az ismerőseim, barátaim körében, és egyre jobban összeszorul a szívem, egy-egy újabb hír hallatán. Az elmúlt hetekben megugrott ezek száma, megdöbbentő módon.
Milyen szépen lehet írni, beszélni az elmúlásról, az elengedésről, és milyen jó, ha valaki könnyedén meg is tudja tenni. Csak amikor már növekszik a sor, egyre több emlék tolul fel, egyre nehezebben sikerül a könnyedség. Tovább »

Visszaköszön

Ma megint lezárul egy fejezet, egy része. Döntöttem úgy, hogy nem volt biztosíték mögöttem. A lépés egy ideje érlelődött bennem, aztán sok kis apró mozzanat előre vitte a lábam. Érdekes érzés volt. Ma, amikor mindenki természetesen a biztonságra, a biztosra törekszik, elég merész gondolat volt, hogy megtegyem.

De szükségét éreztem. Persze nem vártam a sült galambot, és két irányba próbálkoztam tovább. Tovább »

Napraforgó

Kipattant a szemem, és jóleső, de kipihentem magam, érzésem volt. Na, most vagy korán van, vagy az utóbbi időszak felhős napjainak egyike köszönt rám? Bingó, az első. Alig pár perccel múlt el öt óra. Tovább »

Búcsúzó...

Se szeri, se száma a neten, olvashatjuk naponta az okosítani próbáló tanmeséket. Rendre elolvassuk őket, és sóhajtozva megjegyezzük, mennyi igazság van bennük, majd rohanunk változatlanul tovább.

Aztán eljön egy pillanat, hogy megakad a szemed néhány soron, hirtelen nem látsz a könnyektől. Nem érted, fel sem fogod, ami történt...

Csak annyit kérdezel, hogy miért... és eszedbe jutnak a mesék igazai. Tovább »