Aprócikk

Megannyi dolog történik velünk nap, mint nap, akár észrevétlenül is. Egyetlenegyszer álljunk meg a napi sodrásban és szedegessük össze, mi is történt, mi az, amire felfigyeltünk és mire nem.
Ó igen, én például már tudatosan figyelem az újságok, netes oldalak hasábjait és nem szenzációként élem meg, ha valami tragédia vagy mások által figyelemfelkeltésnek használt negatív dolog történik.
Egyre jobban körvonalazódik bennem a tudatos butítás, pánikkeltés eme formát adása, amire már nem vagyok kapható.

Ma már nem böngészem át a heti női lapok írásait, felsóhajtva, sajnálkozva kül-és belhoni celebnek kikiáltott embertársaink napi problémáin (?). Olykor tágra merednek a pupilláim, és képes vagyok hangosan is megkérdezni: ez hír???

És egyszer tényleg összeszámolom, hány tudósítás szól arról, hogy jól sikerült, boldog, gondtalan és sikeres valaki. Manapság nem sikk erről sztorizgatni, nehogy ezzel azonosuljanak a népek, nehogy szép gondolataik kerekedjenek, és nehogy álmodni merjenek, nehogy úgy gondolják, az a járható út.
Kapják csak nyakukba a sok keserűséget, katasztrófát, viszálykodást, ellenségeskedést! Sötétre festik kis színesen is élhető létünket, és ha azonosulunk, akkor magunk is elszürkülünk, beleragadunk a panaszkodás, siránkozás, rossz érzések mocsarába.

Csak azt nem tudom töpörödött agyammal felfogni, ez miért jó nekik?

Ma már szívesebben olvasgatok, ha alkalmasint időm engedi olyan gondolatokról és történetekről, amelyek nem rombolnak bennem, hanem építenek. Persze mi tagadás, pillantást vetek néha, hisz kíváncsi a természetem, hogy mi is történik az előbb említettek háza táján, de már inkább csak fejcsóválva.
Olyankor eszembe jutnak a kis napi aprócikkeim, amiket a való élet tár elém, amik melengetik a lelkemet. Na és ha rólam szólnak? Annál jobb! Megpróbálom csokorba gyűjteni ezeket az apróságokat…

Sokszor írtam már a „jön velem szembe a bokor” megjegyzésről, amit a hajamra vonatkozólag idéztek. Mégis sokszor megállítanak, érdeklődve göndörsége eredetéről, megcsodálva (művi úton keletkeztetett) színét, kérdezvén a festék nevét és fajtáját.
Ezek persze picurka kis szépszavak, de szép szavak.

Mégis a minap egy buszsofőr megjegyzése volt az, ami igen jól esett, amikor futottam (képességeimhez mérten) a buszpályaudvar indulásra váró járatához.
Amikor felszálltam, az úr csak ennyit mondott mosolyogva, olyan szép a haja, ahogy így szaladt. Szemlesütve megköszöntem és jóleső érzéssel leültem. Hiszen megvárt, és még bókolt is.

Aztán mennyire különbözőek az emberi reakciók.
Munkám során, telefonkapcsolatokat létesítek, és nagyon toleránsnak kell lennem, bárminő is a fogadtatás. Óriási különbségeket tapasztalok a fogadó felek részéről, mert egyik-másik arrogáns és elutasító, holott a stílusom udvarias és tisztelettudó. Szerintem legalábbis.
Nehezére esik néhány embernek illedelmesen elutasítani az ajánlatot, pedig nem porszívót, vagy csodamasinát kínálok eladásra, csupán óvodai, iskolai pedagógusokat terhelek színházlátogatás lehetőségével.
Mivel magam is tanár vagyok ráadásul zenész, megérzem, meghallom a „pedagógus”hangot.
(Édesapám nyilatkozott annak idején így „peddaggógus”, amikor valaki vagy valakik feljebbvalónak érezték magukat tanárként.)
Szóval vannak különbségek, olyankor hálás vagyok, amikor köszönettel illetnek, amiért hívtam őket, hogy gondoltam rájuk. Akkor van kedvem tovább telefonálni.

Másik telefonos sztori, amikor egy bérletet megújító kedves hölgynek felajánlottam segítséget, nem győzött hálálkodni, amiért ezzel megkönnyítettem a dolgát. Sem pénzembe, sem túl sok időmbe nem telt, csak egy kis odafigyelés volt az egész. Mégis valakinek ez sokat jelentett.

És akkor még nem szóltam a kis reggeli idézgetéseimről. No, azért már kaptam hideget-meleget, hogy velem van tele a „fal”, hogy bizonyos vagyok-e az idézet eredetéről, hogy az éppen idézett személy milyen eszméket, nézeteket képvisel vagy képviselt, és így tovább. Volt néhány nap, amikor nem is alkalmaztam őket emiatt. Nem azt figyelgetem, hogy ki fia-borja mondta (természetesen ez is relatív), hanem a leírt sorok jelentésére, nekem szóló üzeneteire összpontosítok.
Ám legtöbbször olyan véleményeket kapok, hogy szebbé tette a reggelt, jól indult tőle a napom, mosolyt csalt az arcomra, nos….olyankor azt hiszem megérte a keresésre szánt időt és gondolatokat. Mert azzal az én napom is jobb lett, hogy adhattam.

Mostanában sikerült kifejezett erőlködés árán néhány fölös kilómtól is megszabadulnom. Tudom, hogy nem lesz olyan alakom, mint amilyen soha nem is volt, de nem is ez a cél. Már az megelégedéssel tölt el, hogy kevesebb teher cipelésétől könnyebben mozgok, és a kis változás láttán is illetnek dicsérő szavakkal. Manapság ez is nagyszó, és ez is örömöt ad..

Aztán a barátok, az ismerősök, vannak újak-régiek, sokukról azt hittem maradnak, de átmenő a forgalom.
Olyanokból lett barát, akiről sosem véltem volna, önzetlenségük meglep. És ezért nagyon hálás vagyok.

Talán folytathatnám a sort, ahogy teret és időt hagyok arra, hogy észrevegyem, begyűjtsem ezeket az apró kis mozzanatokat, vége-hossza nincs, csak kellő odafigyeléssel lehet őket magunkévá tenni. Mert mindez természetesnek tűnik, csak amikor nincsenek, hiányuk veteti észre az ürességet.
Azt hiszem, olyankor kezdődnek a problémák, a fakóság, és a közöny.

Nos, azt hiszem lassan ideje nekilátnom készülődni, hogy elinduljak a napi aprócikkeim beszerzésére.
Van máris egy biztos, mert most hívott egy barátném, egy kis kávés lélekmelegítőre.
A többit meg útközben meglelem!

Címkék:

Hozzászólások



Kedves csillaglány33!

Köszönöm szépen! És a hasonló gondolkodást is! :)



Szia, szóról szóra a

Szia,
szóról szóra a gondolataim ismertem fel. Nagyon jó olvasni. Meg is tettem többször egymás után. :)



....csak egy kérdés volt...

“Minden rosszul működik a világban!” “Nem lehetek boldog, ameddig nem lesz világbéke.”

Ezeket a mondatokat kedves Alfajáró Te fogalmaztad meg, saját gondolataid, nem ez volt a mondanivalóm lényege, én csak egy számomra érthetetlennek tűnő dologgal kapcsolatban egy kérdést vetettem "papírra"...

Ha tovább olvastál, láthattad, és ismét Téged idézlek: "Jobb ha már közben jól érzed magad, miközben azon munkálkodsz, hogy a világnak azon szegletében, ahol élsz, nagyobb béke legyen. Lehetséges úgy elfogadni a világot amilyen, és mégis elkötelezettséget vállalni arra, hogy javíts a dolgokon!"

Pontosan ezen vagyok, de köszönöm, hogy megerősítetted.

További szép napot kívánok!