Fogócska

Fáradt fények cikáznak körben,
bár lehet, hogy magamban én látom így.
Talán belül a nyughatatlan gondolatok kergetik egymást,
lámpással kezükben, s ez a szürkeállományomra fényt vetít.
Nincs megállás, sodorják egymást,
az erősebb kutya érvényesül megint,
és bár a test pihenne, a tekervények perpeetum mobilét
játszadoznak saját törvényeik szerint.
Hol egy szó hiányzik még, egy hang
vagy egy apróság, mely átlendít,
de ha nem érkezik, konok daccal megállás nélkül
az összes még töri magát, még erőlködik,
erejük hol gyengít, hol hevít.
S a fények csak szaladgálnak, nehéz őket követni mind.
Nincsen kapcsoló, mely egy mozdulattal
mindent betöltő sötéthez és némasághoz segít….
Majd elég egy-egy pillanat vagy mozdulat
és a békesség közöttük úrrá lesz megint.
Megpihennek, elülnek,
mind pajkosan egymásra tekint ,
s a kis fények lassan egymást kézen fogva
bevilágítják, s kísérik utamat,
egy türelmes, mindent adó,
Mindenható szerint….

Hozzászólások



Hm

B. Radó Lili: Fogócska

Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.

Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:

ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.