Kósza vágy

Szélfútta, kis kósza vágy..
Megszületett, befészkelte magát,
s nem hagy…
sem nyugtot, sem békét nem ad.
Motoszkál, folyton ficereg,
felelőse a napoknak…
néha megpihen, de az rosszabb..
akkor keresem, mert olyan,
mint egy csicsergő kismadár,
ki szárnyát próbálgatva fészkéről
tovaszáll…
Aztán érkezik , és megint nem bír magával.
Adrenalinnal telít, tüzel, felhevít,
akkor újra élni kezdek!
Elhiszem a helyem, mert ha nem,
kinevet s azt mondja: hitetlen!.
Játszik, nekem s velem,
mint egy rossz gyerek,
hol bújócskát, hol fogócskát,
alig követem…
Majd hirtelen megáll,
szembefordul s rákérdez:
mit akarsz? Akarsz-e igazán?
S ha velem tart elindulok,
de ha nincs itt,
marad a talány…
Játékra buzdít, legyen dal,szó,
mi tovaszáll…
Kell-e másnak?
... teszi fel a kérdést,
s ha együtt játszunk,
bennem társra talál.
Kergetőzünk, de fáradok…
olyankor megsértődik….
Elszáll….
Jó lenne szépen kézen fogni,
és azt mondani:maradj!
Maradj már!
Sétáljunk, ne rohanjunk,
a vetélkedésből elég….
De nem hallgat rám, csak szalad,
követnem kell, valamiért…
Hisz nem hagy…
sem nyugtot, sem békét nem ad.
Felelőse a napoknak,
a mosolynak…
Megszületett, befészkelte magát,
szélfútta, kis kósza vágy..

Címkék: