...kasztrendszer...

Ez a perpetuum mobile itt a fejemben soha nem hagy nyugtot.
Nem enged lazítani, folyton valamin dolgozik, agyal, és jár és jár és jár...
Így születnek az írásaim, is, mert egy mondat, egy szófoszlány szöget üt itt fent, és máris valamire késztet.
Addig ismétlődik egyre, amíg valamilyen kézzel fogató formát nem adok neki.
Most például eszembe jutott, hogy írtam már az önbizalomról, a hitről, nagyon sok olyan dologról, ami az emberi érzésekről szól.
Találtam egy újabb elgondolkodtató fogalmat.
A kaszt.
Ez kattog a fejemben már régóta.
A felállított kasztok, azok, akik úgy gondolják, hogy oda tartoznak és azok, akikről úgy gondolják nem kerülhetnek bele.
És nagyon-nagyon széles a skálája ezen dolgoknak.
Elindulhatunk a legapróbb dolgokból a világ nagy dolgai felé és észreveszük, hogy mindenhol találkozunk ezzel a jelenséggel.
Már a születésünk pillanatában kezdődik.
A bőr színével, a faji, nemi, nemzeti, vallási hovatartozással.

Ha belegondolunk nevetséges, de az óvodában is szelektálnak bennünket.
Katica csoport, Pillangó csoport, Cirmos cica csoport.
Persze a könnyebb a megkülönböztetés végett.

De adott esetben mennek tovább az iskolába, és ott folytatódik, két ovó-tanítónéni közös vezetésével az egy osztályba kerülő gyerekek között, a TE csoportod meg az ÉN csoportom gyerekei.

Vagy az a fajta megkülönböztetés, ami jellemző volt általános iskola felső tagozatában, az A osztály a vegyes képességűeké, a B osztály a jó képességűeké, a C osztály pedig a kevésbé jó képességűeké.
Hmmmm... elgondolkodtató...

De kivetíthetjük a középiskolában, egyetemeken kialakuló baráti társaságok körét a (jelen esetben) pécsiekre és a kollégistákra szakítva.

Lehet, hogy manapság nem így működik, én a saját, megélt tapasztalataimat írom le.

Aztán elkezd az ember fia, lánya dolgozni.

Ugye vannak a pályakezdők és a már tapasztalattal rendelkező, rutinos kollégák.
Megint egyfajta megítélés alá kerül.

Majd házasodik és lesz belőle fiatal, gyermektelen, kezdő házas, szemben a sokgyermekes, családos, vagy elvált pályatársakkal ellentétben.

És jönnek az újabb és újabb skatulyák.

Legyél már kissé őszesbe hajló, életed közepén járó egyén.

Vagy van állásod, vagy nincs, vagy van végzettséged, vagy nincs, vagy van családod, vagy nincs, vagy vannak kapcsolataid, vagy nincsenek, de legyen bármelyik is, mind-mind rád húz egy jelzőt.

Egyre jellemzőbb és szembeötlőbb ez mindenhol, ahol az ember megfordul, ahol él, ahova csak körültekint.

Vannak olyan társadalmi rétegek, ahol ez a kérdés egyáltalán nem érint, mert az ember nem foglalkozik vele.

Vannak olyan szakmák, ahol a kaszton belüliek zárt burkot képeznek maguk köré,
ezen körön belül cserélődnek és váltakoznak az emberek, és ha nem rendelkezel olyan kapcsolati tőkével, amik kaput nyitnak oda, akkor kívül rekedsz a körön.
Lehet végzettséged, tudásod, szakmai múltad... hiába...

Aztán adódnak munkahelyen belüli kasztok, belső hierarchikus rendszeren épülő, maguk által kifejlesztett és kikiáltott törvényeik alapján.

/Persze ez is egyéni hozzáállás kérdése, mert amikor igazgatóhelyettes voltam, ugyanolyan kedves volt nekem a takarítónőnk, vagy egy halmozottan hátrányos helyzetű szülő személye, mint esetleg egy-egy másik megyéből érkezett igazgató jelenléte. Mindegyikükkel tudtam jót beszélgetni, nevetni és emberi kapcsolatot tartani./

De ma ahogy ezeken morfondíroztam, megint eszembe juutott valami, ami örök érvényű, és bennünket igazol.

Választhatunk.

Beletörődünk abba, hogy léteznek, vagy nem veszünk róluk tudomást.

De mi is kell ehhez?

Megint az, hogy legyen meg a kellő önbecsülésünk, mert nem kell a dolgokról mindig egyoldalról vélekedni.

Érnek olyan " meglepetések" néhány elejtett szó, mondat erejéig, amik mind bennünket igazolnak.

Talán még az idő nem jött el arra, hogy a kapuk megnyíljanak. Még nem késő!

Talán úgy érzik, hogy belezavarhatunk a köreikbe, féltik a renoméjukat, vagy az elért pozíciójukat, nem tudom...

Azt mondjuk sosem értettem, hogy bármilyen felmutatható eredmény nélkül mitől is érzik feljebbvalónak magukat, mint a másik, nem is érdekel. Vagy ha mégis van mit felmutatni, az miért teszi ennyire különbbé a másiknál?

Mert sok olyan emberrel találkoztam és volt szerencsém beszélgetni, akik igazán sokat letettek már idehaza és nemzetközi szinten az asztalra, mégis emberek tudtak maradni bűvös körök nélkül!!!

De úgy gondolom, hogy amíg van hitünk és motivációnk az előrelépéshez, addig ezeket a kasztokat, skatulyákat, köröket nem kell figyelembe vennünk.

Csakis azok számára léteznek, akik elhiszik, hogy nem lehet átlépni a hatátokat, és akik ezen túl tudnak lépni, azok előtt a határ a csillagos ég!

Hozzászólások



Igen, ez roppant érdekes és elgondolkodtató

és az is, hogy vajon én miért nem ülök a minisztériumban... :)

"... az A osztály a vegyes képességűeké, a B osztály a jó képességűeké, a C osztály pedig a kevésbé jó képességűeké".



:-)

Igen.
Legyen szép napunk!!!



„Csak egyetlen vallás létezik, a Szeretet vallása.
Csak egyetlen szó létezik, a Szívnek szava.
Csak egyetlen kaszt létezik, az Emberiség kasztja.
Csak egyetlen Isten létezik, és ő mindenütt jelenlevő.”

Én (is) ebben hiszek!
Ismét köszönöm az írásod. :*
Ági



Kedves unique, ez is benne

Kedves unique, ez is benne van, de nem a túloldalról, hanem az én oldalamról, hiszen, pontosan én vagyok az úr, hogy ezt hogyan és miképpen fogadom...mármint az ő viselkedésüket, akik annak gondolják magukat... és sok mindent nem neveztem nevén, nem is csak a köztisztviselői vagy közalkalmazotti állásokra gondoltam, vannak más körök ,ilyen például a sport is, és sorolhatnám, de ez is adja magát, amit írtál "Mintha csak lételeme lenne egy pár "kasztnak" , hogy egy másikat lenézzen, kirekesszen. A világ összes gondja ebből fakad."

Látom, megint talált a témám, és nem csak engem foglalkoztat...

Legyen szép napunk!!!



Nekem még az 'úrnak születni

Nekem még az 'úrnak születni kell' is eszembe villant.

Mintha csak lételeme lenne egy pár "kasztnak" , hogy egy másikat lenézzen, kirekesszen.

A világ összes gondja ebből fakad.

:-(



máááás...

...hát nem igazán a papokra gondoltam... olyan szakmákra , ahova elvileg más, kevésbé ennyire elhivatott földi halandó is eljuthat... :D