Mostanában

Mostanában hosszúak a nappalaim, sokáig vagyok fent. Este kilenc-fél tíz felé egyszer elkap az álmosság, de amint átlendülök a holtponton, akkor húzom egy-fél kettőig az időt. Meg persze titkoltan várom haza a gyermekemet, aki nálam élelmesebb, és talál magának programot házon kívül a nyári éjszakában. Nagyon gyorsan szaladnak a napok, jövő héten már augusztust írunk. Egy évvel ezelőttre visszatekintve annyi minden megváltozott. Ezt most nem sorolnám fel, tettem bőven a jegyzeteimben.

…mostanában, eltekintve néhány alkalmat, amikor is igyekszem úrrá lenni a bennem keletkezett feszültségeken, hallatlanul egységben vagyok magammal, és ez olyan jó! Természetesen vannak megoldandó feladatok, problémák, viszont többnyire nyugalommal állok hozzájuk és állandó késztetést érzek a türelem tanulásához, a rossz gondolatok elűzéséhez, a belső békém megőrzéséhez! Olyan zenéket hallgatok, ami kedves a lelkemnek, napról napra több árnyalatot, finomságot felfedezve bennük. Ez kell! Ugyanúgy, mint a csend is, a maga pozitívnak vett értelmében.

Derűs mosoly jellemzi az arcomat is, igazolja ezt a tükör is, ami ugye sok mindent elárul a bennünk zajló érzésekről. És ez megint csak olyan jó! Hálás vagyok érte!

…mostanában elkezdtem az éves nagytakarításom, ami nálam igazán nagy szó, hiszen hadilábon állunk egymással. Hozzá kell tennem, elég lassan haladok, hiszen nagyon nehezen válok meg a dolgaimtól. Volt kitől örökölnöm, mert emlékszem, vagy 10-15, de lehet már 20 éve, amikor a szüleim garázsában pakoltunk, megtaláltuk Anyu egykori télikabátját, amit a tesóm (41)születése környékén hordott. Mosolyogtunk egyet, és kitettük az ajtó elé, a kidobandó kupac tetejére. De érdekes módon, valahogy mindig a garázsban leltünk rá a pakolászás közben. Aztán megkérdeztük Aput, hogy hogy a fenébe kerül ez folyton ide, amikor is bevallotta, ő csempészgeti vissza, mert ebben olyan szép volt Anyu, és olyan jól állt neki. Igaz, hogy a kabát már molyrágta, ódivatú, koszos és kopott, de ő nem dobja el. Aljas cselhez kellett végül is folyamodnunk, hogy a szemétbe kerüljön. Azóta sem hiányzik senkinek. No, magam is valahogy így működöm, mert ebbe még belefogyok egyszer, jaj, ez volt rajtam mikor a fiam született, hú, ez még jó lesz az unokáimnak! De fejlődőképes vagyok, és már az összes (kettő volt) kismamaruhámat kidobtam! Viszont hátráltatja a munka menetét ez a tulajdonságom, de már mosolygok rajta. Meg aztán nem is megy már olyan sebes tempóban a munka sem, de ezen sem akadok ki. (Mint az ábrázolt példa mutatja, most sem takarítok, pedig még messze a vége...)

…mostanában történnek események, amik összeszorítják a szívemet, és most nem térek ki az országot felzaklató ügyre, írtak róla sokan, sokfélén, sok mindent. Természetesen mélyen megrázott, napirendre azóta sem térek felette és természetesen az aggódást még jobban kihozta belőlem. Vagy az értelmetlen öngyilkosságok, vizi-és autós balesetek. De említhetném azt a példát, ami szintén elgondolkodtató, amit a tv-ben (ritkán tévézek) éjjel láttam. A 2000 környékén készült dokumentumsorozat a Heim Pál gyermekkórházban, Hadas Krisztával. Amikor koponyaműtét közben a fúrógép elromlik… és egyéb ilyen apróságok. Lehet, hogy eltelt azóta több, mint tíz év, mégis csak remélni tudom, hogy a helyzet jobbra fordult. És azért csak remélni, mert a tapasztalatok nem ezt mutatják…amikor orvos ismerős mondja, hogy a klinikának normális fonalra sem futja…. Marad a remény!

…mostanában és tulajdonképpen régóta figyelgetem az emberek viselkedését. Veszek egy példát, mondjuk a közlekedést. Ilyenkor két oldalról szemlélem a dolgot, hiszen nagyrészt gyalogosként, időnként viszont autósként közlekedem. Mondjuk autósként türelmetlenebbül, az tény, de már ez is fejlődő tendenciát mutat! Ha annyira nem sietős, mert nekem mindig az, akkor abszolút nyugalommal állok meg minden zebránál, a gyalogost átengedve zokszó nélkül. Mert híres vagyok az autóban való szitkozódásomról… DE, azt azért még mindig nehezen viselem, ha a gyalogos odaérvén a zebrához meg sem áll, és körbe sem nézve azonnal lelép, fel sem mérve helyzetét. Napokban egy velem hasonló korú hölgy fülhallgatóval a fején olyan bájosan andalgott át előttem, szét sem nézve és fel sem tekintve a zene mámorából, hogy ha odaért, ahova kívántam, akkor most melegebb éghajlaton időzik.

Ugyanezt elmondhatnám azokról a biciklisekről is, akik elég gyors tempóban teszik ezt a zebrán, ha jól tudom, már pedig jogosítvánnyal rendelkezve tudnom illik, szabálytalanul! De sorolhatnám a zebránál várakozó éppen telefonáló embereket, akiket átengednék, de nem figyel a közlekedésre, így nem tudom eldönteni, hogy át óhajt-e menni, avagy csak beszélget. Gyalogosként sem élek vissza helyzeti előnyömmel a fent említett csíkos, elsőbbséget élvező gyalogátkelőhelyen, általában, mondom, általában megállok és körbenézek, és ha átengednek, igyekszem gyorsan tenni azt. Tényleg próbálok odafigyelni az emberekre, saját érdekem is kívánja.

…mostanában már nem rohanok annyira, és ez tetszik. Ízlelgetem ezt az új tempót, észlelem a különbséget, bár tudtam mindig, hogy a kapkodással rohanással nagyobb a hibázási lehetőség, ám az áldott körülmények azonban nem mindig tették-teszik lehetővé a lassulást.

…mostanában észre kell vegyem, mennyi minden jó történt és valósult meg az elmúlt időszakban, amit szerettem volna, ami feltölt! Történések, beszélgetések, olvasmányok, képek, találkozások, új utak, lehetőségek! Értelmük és bájuk van, erőt és energiát merítek belőlük és nem keseredek neki, ha nem csörög a telefon, aki akar, megtalál.

Ami meg kevésbé alakult kedvem szerint, ahhoz elegendő türelemmel állok elébe, csak legyen cél, álom, türelem és hit!

Az pedig van!

Hozzászólások



Kedves Sünike! Köszönöm

Kedves Sünike!
Köszönöm szépen , azóta tettem fel egy új írást is, fogadd szeretettel Te is!
Szép napot kívánok!



Jó írás

Jó hogy ezeket a sorokat ki írtad magadból,elgondolkodtató,tetszik,jóó írás! Szép napot! Üdv



Lényeg

Kedves Violetta!
Köszönöm a véleményed, ami a te szemszögedből elég szubjektív, van akinek tetszik az írásom, blogbejegyzés, mint a többi. Lehet, számodra nincs lényege, mert előrébb tartasz egy úton, gratulálok hozzá, én örülök a saját eredményeimnek. Talán nem tudok olyan lényegre törő gondolatokat írni, ami Neked felemelő és érdekes. Megjegyzem, nem egyszem gyermeket nevelek, éppen Őt említettem csak meg, de aggódom érte, talán csak nem bűn? Rohanok és szitkozódom, mert az adott pillanatban így alakul, de éppen arról írtam, hogy fejlődöm, a magam lassú módján, nem tartozom az általad "szegény emberek"-nek tartott kategóriába, és ezért hálás vagyok. Tanulom a türelmet és van hitem. Most itt tartok.
További szép napot kívánok!



vajon miért van itt?

Régóta keresgélek az interneten spirituális fórumokat. Az egyik, amit megtaláltam ez, a secret.hu. Ma ez a második cikk a címlapon. Az első rövid és egy-két banális tévedésre, mondhatni hamis frázisra épült. Nem rosszindulatból, csak igényességből írom. Ez a második, hosszabb, de milyen kár volt elolvasni... Mert ennek egyszerűen nincs lényege. Valakinek az icipici állítólagos fejlődése... Kérdem én: ez az egyszem, már éjszakába járó gyermeket felnevelt hölgy hová és miért siet úgy, hogy az autóban annyit szitkozódik? Szegény emberek. Ettől nagyobb fejlődésre van szüksége mindannyiunknak, lehetőség is van rá. Hogy miért csak kis százalék él vele, az talán a következők videókból kiderül, de inkább azt remélem, hogy az arány változik... Ha már címlap, hadd ajánljak tartalmasabbat:
www.youtube.com/watch?v=4e4vmyKZ6tI
http://www.youtube.com/watch?v=3B2CIBRA0rE