Isten útja

Érdekes dolog ez, mint amikor hárman vagy négyen kártyán játszanak olyan játékot, amiben az győz, akinek először elfogynak a lapjai:
Az öröme csak pár percig tart a győztesnek, hisz a "vesztesek" játszanak tovább, ő meg nem tud mit kezdeni a fene nagy győzelmével.
Szóval, megtaláljuk Istent, mondjuk, és innentől nincsen koreográfia.

Egy világ van, amit vagy sikerül itthagyni, vagy nem.
Meg van valami, ami másik dimenzió, és semmi sem érvényes, ami eddig érvényes volt.
Talán egyedüli jutalom, a megnyugvás: jó minden úgy, ahogy van, és az ember ne irigyelje embertársa kalapácsát.

A képnél maradva, én győztem egy ilyen kártyajátékon: nyertem egy utat a leprások völgyébe, csak oda, teljes ellátás szolíd komfort.
Végülis az a völgy, a leprások völgye, az igazi élet tere: minden másodpercnek jelentősége van, és a holnap a galaktikus semmiből jön elő, ha előjön.
Biztonságos távolságból szánalmas szánakozók szemlélik a mozdulatlanságot, ami végülis felfoghatatlan száguldás.

Hozzászólások



.

"merthogy az már az isteni szféra
mert ugye isten jelenleg csak figyel"

Ha figyelünk, akkor istenek vagyunk, különben is, csak már pislákolunk. :)



és

jelen van/vagyok :)



ez az

ez az!

merthogy az már az isteni szféra
mert ugye isten jelenleg csak figyel



Ó

ó



A győztes lehet figyelő :)

A győztes lehet figyelő :)