Lehet, hogy félreértelmeztük a pozitív gondolkoást?

Van egy hősünk, aki egy rövid történet erejéig legyen most főszereplő, és nevezzük Ben-nek. Ben zsebében a boldogság "kulcsával", tervekkel, egy új élet reményével a fejében és a szívében álmai megvalósítása felé halad. Ezért a kulcsért ami a zsebében lapul keményen meg kellett dolgoznia. De érzi, hiszi, hogy ez a kulcs megnyitja számára az új, és jobb élet lehetőségét.

És most képzeld el, hogy ez a kulcs nem más, mint egy jegy. Jegy egy hajóra, ami egy új világba vezet. Ám minden vágya, és igyekezete ellenére ezt a hajót az indulás napján lekési. S így az élete mégsem változik meg. Egészen addig, amíg ki nem derül számára, hogy ez a hajó a Titanic volt.

Lehet, hogyha lemaradunk valamiről, az nem a negatív gondolkodásunk eredménye?

A pozitív gondolkozással és érzelmekkel kapcsolatban sokszor felbukkantak már módszerek az életünkben. Üzleti körökben is a siker kulcsaként emlegetik jó ideje. Ez tehát nem újdonság, csupán más más körökben, más más formában jelent meg eddig. Vitathatatlan, hogy az utóbbi idők nagy szenzációja a Titok, a Vonzás törvénye, s annak folytatásai jellemzően Rhonda Byrne tollából..

Nézzük meg tehát, mit is jelent a pozitív gondolkodás ebben a formában, ahogy itt megjelenik előttünk. S mindezt nem azért, hogy démonízaljuk ezt a módszert, vagy kóklerségnek kiáltsuk ki, ahogy azt valószínűleg néhányan szeretnék. Azért teszem ezt, hogy ne kelljen többé ideológiát gyártani annak érdekében, mért nem működik a módszer. A módszer ugyanis (ahogy én látom) sok tekintetben jó, ám vannak hibái.

Mondhatnám úgy is, tegyük fel magunknak a kérdést:
- Egy irányzatot védünk ( ha kell foggal körömmel is), vagy valóban meg akarjuk érteni azt, hogyan működik ez az élet, és valóban tudni akarjuk-e azt, mi a boldogságunk kulcsa?

Kezdjük talán azzal, hogy Titok című történetben (filmben, könyvben) felbukkanó szereplők szinte kivétel nélkül elmondanak valamit. Valami olyat, aminek kezdetben még tulajdonítunk némi jelentőséget, de a későbbiekben megfeledkezhetünk róla.

Többen elmondják ugyanis, hogy az életük mélypontra jutott, és az lényegében teljesen összeomlott. Hajléktalanná váltak, halálos betegséget diagnosztizáltak náluk stb. Tehát ne felejtsük el, hogy mindnyájuk életében közös motívum a mélység. Sokan közülük olyan mély pontra jutottak az életükben, ahonnan már csak két lehetőség kínálkozott. Vagy rövid időn belül véget ér a földi pályafutásuk, vagy újra talpra állnak, és felkapaszkodnak.

Innentől kezdve logikus a folytatás. Az addigi rossz életem, a frusztrációim, félelmeim, negatív gondolkodásom eredménye volt. Majdani talpra állásom és felemelkedésem eredménye tehát nem lehet más, mint a pozitív gondolkozás. Mint "mondtam" a következtetés logikus. De mi van akkor, ha a kiindulási pont hibás, vagy nem teljesen igaz? Mi van akkor, ha kilátástalanná vált életük okozója nem, vagy nem csak kizárólag addigi negatív gondolkozásuk és érzelmeik eredménye volt?

Lássuk be, és ez számomra vitathatatlan tény, ha valamit az életünkben eleve negatívan közelítünk meg, akkor a megvalósulás esélye sok esetben egyenlő a nullával. Ha eleve kudarcra ítélünk valamit azelőtt, hogy az megvalósulhatott volna, vagyis negatívan gondolkozunk, és érzünk azzal a bármivel, vagy bárkivel kapcsolatban, akkor ne csodálkozzunk, ha nem jön össze, s nem lesz jelen az életünkben. Mégis azt mondom, a pozitív gondolkozás abban a formában, hogy az általunk ismert filmben megjelenik, félreértelmezi a pozitív gondolkozás fogalmát. Ez azonban innentől kezdve nem csupán fogalmi, vagy valamiféle filozófiai kérdés, hanem nagyon is hétköznapi, olyasvalami, aminek van köze az életünkhöz.

Térjünk tehát vissza a történet elejére. Valahogy olyan ez, mint egy ház, aminek van alapja. Ez fontos kérdés. Ha pl. egy párkapcsolat, ház, vagy éppen egy étel receptje alapjaiban nem stimmel, akkor az összeomlik, élvezhetetlen. Ezért nézzük meg ezt a történetet egészen az elejétől... vagy talán még előrébbről. A Titok alapja, tehát sok esetben az, hogy emberek mélypontra jutottak. Elképzelhető, bár meglátásom szerint igen ritka, hogy valakinek csak úgy, minden előzmény nélkül összeomlik az élete. Előfordulhat, hogy a vihar néha a semmiből jön, de lássuk be, a viharnak azért rendszerint vannak előjelei. Először csak fújdogál a szél, lassan sűrűsödnek a viharfelhők az égen, majd fokozatosan beerősít, és nyakunkba zúdul az egész. Vagyis mindenki, aki mélypontra kerül az életében, jellemzően nem egyik napról a másikra jut oda. Ennek mindig vannak előjelei az életünkben. Jelek, amelyekre kezdetben nem figyelünk, nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget egészen addig, amíg be nem következik a baj.

Egy valami azonban úgy tűnik vitathatatlan. A történet szereplői sok esetben egy igen erős negatív helyzetbe kerültek az életükben. És pontosan ez a negativitás az, ami változtatásra késztette őket. Az első kérdésem tehát, biztos, hogy a negatíivitás valami rossz dolog? Nem lehet, hogy ez valahogy az életünk természetes része. Lehet, hogy a számunkra rossz, negatív dolgoktól nem szabadulnunk kéne folyamatosan, hanem legalább egyszer az életben szembe kéne nézni azokkal? Szembenézni a félelmeinkkel,a világunk sötét oldalával. Szembenézni még azelőtt, mielőtt már nem lenne más lehetőségünk, mert az élet, vagy épp mi magunk olyan helyzetet teremtünk, hogy kénytelenek legyünk szembenézni vele.

Sokan tehát pontosan ezeknek a negatív élményeknek a megélése után változtattak. Olyan volt ez számukra, mint egy lökés, egyfajta indikátor.

Meglátásom szerint tehát, a világunk negatív, sötét oldala túl van démonizálva, abban az értelemben biztosan, hogy folyton szabadulni akarunk tőle, és elfordítjuk a fejünket egy teljesen más irányba. Természetesen nem mindenki.

A boldog élet kulcsa. Tudod én azt mondom neked, és persze legyen ez az én véleményem, a boldog élet kulcsa egy kérdésben rejlik, és az arra adott válaszban. A kérdés pedig így hangzik:

- Ha újra kezdhetnéd a mostani életedet, mit csinálnál másképp?

És ha erre a kérdésre az a válaszod, hogy szinte mindent, akkor boldogtalan ember vagy. De ha azt mondod, talán néhány dolgot másképp tennék ma már, de összességében ma is úgy csinálnék mindent, mint ahogy történt, akkor boldog vagy. Boldog vagy a sikereiddel, a bukásaiddal, a szerelmeiddel, és a csalódásaiddal együtt.

Ha megkérdezem tőled, mért szereted a gyerekedet, mit válaszolnál? Valószínűleg azért szereted, mert a gyereked. Szereted az ügyességeivel, és a bánázásaival együtt. Látod a jó, és a rossz tulajdonságait. Szereted, amikor a homlokát simogatod, mert beteg. Szereted, amikor eleven és visongva játszik. Megdorgálod, ha egyest hoz haza, de akkor is szereted.

Tudod, valahogy én is nehezen viselem a negatív embereket, akik mindenben csak a rosszat látják meg. Ha te pozitív vagy, akkor mért csak a világ egyik felében látod meg a jót? Mért csak abban látod meg a jót, ami sikerre visz, ami gazdaggá tesz? Mért nem látod meg a kudarcaidban és a csalódásaidban is az értelmet, a lehetőséget?

Ez nem a vonzás törvénye, csupán egy régi mondás, amit mi magyarok sokáig mondogattunk,de mintha elfelejtettük volna. Minden rosszban van valami jó.. és... és ez még csak a kezdet. :)

CsatolmányMéret
arc.jpg13.64 KB
Címkék: