Valami bűzlik a nagyvilágban

"Hazugság az, hogy nincs mindenből elég, nem igaz, hogy hiány van."

Bár nem szó szerint idéztem, de talán sikerült kiemelnem az egyik lényeges mondatot a Titok című filmből. És ebben a mondatban, mint az életünk oly sok területén az egyik kulcs szó, a hazugság.

Ahogy én látom, azonban mégis csak van hiány a világunkban, az életünkben. Nem a pénz hiányzik. A pénz hiánya ugyanis könnyen megoldható. Nyomtatni kell belőle többet, és akkor van elég. Többen azt is kijelentették, hogy van itt mindenből, így pénzből is elég, csak rosszul van elosztva. De legyen bárhogy is, a hiány alapját számomra nem az anyagi javak, vagy az élelem, netán az energiahordozók hiánya jelenti. Valamiből valóban hiány van, és minden más csupán ennek a következménye.

Az életünkön végigsöprő, és úgy tűnik szűnni nem akaró válság alapjaiban nem pénzügyi, vagy gazdasági eredetű. Mondhatjuk úgy is, súlyos erkölcsi válságba taszítottuk magunkat. A hiány, vagy a válság alapját tehát nevezhetjük erkölcsi válságnak, vagy az erkölcs hiányának.

De nem szeretnék az erkölcsről prédikálni, megteszik ezt helyettem mások, jellemzően olyan emberek, akik nap mint nap megszegik a legelemibb erkölcsi szabályokat, mint a politikus, vagy a pap a templomban. És ez utóbbitól sem kell megijedni. Hogy Bödöcs Tibort idézzem:

"Aki szerint nem szabad a vallásokon viccelődni, annak azt tudom mondani, hogy DE. "

Szóval az erkölcs helyett, a hazugságra helyezném a hangsúlyt. Nem nehéz ugyanis észrevenni, hogy az életünk minden részét átszövik a hazugságok. Felfogásunk, életmódunk alapvető hazugságokra épül. Szükségünk van az életben kapaszkodókra. Van aki vallásba, van aki tudományos bizonyítékokba, és megint más a híradások, politikusok mondataiban találja meg a kapaszkodókat. Mindegyikre igaz azonban két dolog:

Jellemzően ezek mind hazugságokra épülnek. Némi igazság mindegyikben ott van, épp annyi, hogy képes legyen minket elbizonytalanítani. És még ha igazak is, sokszor tudjuk, hogy emberek mást mondanak, mint amit tesznek. A politikus számára fontos a jó egészségügy, amíg erről beszél, de amikor tettekre kerül a sor, sokkal fontosabb a saját, vagy a haverok boldogulása, és anyagi gyarapodása. A papról pedig csak a régi mondás jut az eszembe, miszerint vizet prédikál, de bort iszik. A híradók hazugságait sem érdemes hosszasan elemezni. Hiszen ők csak beszámolnak arról, ami a világban történik. de sosem néznek a történések mögé. A tudomány, amit hiedelmektől, és babonáktól mentes tudásnak vélünk, valójában szintén manipulált, és mesterségesen lebutított. Az emberekben van tudásvágy, kiben több, kiben kevesebb. És ezt persze ki kell elégíteni. Kapunk tehát rengeteg gondoskodó, és egónövelő hamis tudást az iskolákban. Vagyis valójában sok esetben nincs tudásunk, életünk sokkal inkább hitekre, hitrendszerekre épül. De a magyar ember, nem hisz, hanem tud.

A másik, ami ezeket a kapaszkodókat egymáshoz köti az az, hogy szeretünk folyton kívülről kapni eligazítást az életünkben. Mondja meg valaki, aki nálunk okosabb, vagy tájékozottabb bizonyos témákban, hogy mit tegyünk. Intézkedjenek helyettünk mások. Vagyis az önállóság teljes hiányát jelzi az, hogyha a kéréseinkre a választ, problémáinkra a megoldást folyton kívülről várjuk. Ne értsük félre egymást! Bármelyikünkkel előfordulhat, hogy az életben elakadunk, és ilyenkor jól jön kívülről egy kis segítség, ezzel nekem nincs semmi bajom. De az, hogy egész életünkben másoktól várunk eligazítást, meglehetősen gyermeteg állapot.

Mindezek alapján, én úgy látom, ideje magunkba nézni, megtalálni magunkban a hibát, de nem csak azt, hanem a megoldást is, a válaszokat a kérdéseinkre. Mert hazugság az, hogy van egy ősz szakállas bácsi az égben, aki a sorsunkat irányítja. És pont ekkora hazugság az is, hogy néhány száz, vagy ezer ember döntése határozza meg az életünk, és sorsunk alakulását.

Az életünket mi magunk tesszük olyanná amilyen.

Mindez az egyik oldalon igen csábítón hangzik. Hiszen akkor mégis csak van szabad karatom, van hatásom az életemre, és ennek a világnak az alakulására. De ne felejtsük el, ez csupán az érem egyik oldala. Nem azt a kérdést feszegetem, hogy sorsunk van, vagy szabad akaratunk? Mert ahogy én látom, egy időben mindkettő igaz. Az érem másik oldala számomra valami mást jelent ebben az esetben. Hogy mit, arról majd máskor írom le, mit gondolok. Addig is, hagyom, hogy történjen meg az, aminek szerintem történnie kell. :)

Címkék: