A béke tudománya

Einstein relativitás elmélete és a Kvantum fizika

A tudósok manapság azt a dilemmát feszegetik, hogy van ez a két dolog, amit ha sikerülne összepasszintani, összeházasítani, akkor sok rejtélyre meglelnék a választ, sok mindent meg tudnánk oldani. De úgy tűnik ez megoldhatatlan. A probléma oka érthető, csak azt nem látják a fizikusok, hogy a probléma nem létezik. Ha ezt észrevennék, meglenne a megoldás is. Csupán annyit kéne felismerniük, hogy a két elmélet valójában egy. Ha felismerem, hogy minden egy, hogyan lehetne bármi is probléma?

A tudósok válaszokat keresnek, azt gondolják még most. De fel is ismerhetnék végre, hogy valójában a problémák okát keresik. És amíg ez így van csak megfigyelők. Nem hajlandóak még elfogadni a tényt, hogy teremtők. Nem azért látnak meg bizonyos dolgokat az atomok szintjén, mert az ott van, hanem azért, mert azt akarják belelátni, vagyis megteremtik.

A teremtésnek két formája létezik. Az első a nő. Aki nem keresi a logikát, csupán elképzeli és a valami ott van. Az érzései motiválják, nem variál. Érzi, hogy szüksége van valamire és megteremti. Csak a külsőt látja, mélységében nem teremti a dolgokat. Csillogjon, villogjon, tegyen jót a szememnek, és az érzéseimnek. Hogy az valójában hogyan működik, az nem érdekli. Egy szép harmonikus világot teremt, ami simogatja a lelkét. De ha rajta múlna ez a világ darabjaira is esne. Mert nem lenne benne logika, ami mozgatná az univerzumot. A nercbunda látható lenne, de hogy azt a bundát milyen erők tartanák össze? Nos ez az ő fejében meg sem fordul. A férfi dolga az a teremtés folyamatában, hogy meghatározza a dolgok működési elvét, ő a logika, ő az aki értelmet keres a világban.
Einstein ebben az értelemben egy női energiát szabadított fel. A képzeletét használva teremtette ezt az univerzumot. A kvantumfizika pedig egy férfi energiát alkalmaz, vagyis értelmet keres az univerzumban. Csak észere kéne hogy vegyük, a kvantumfizika is egy teremtés. A logika, a működési elv teremtése. Einstein kitalált valamit, aztán megmagyarázta, hogy az hogyan működhet. A kvantumfizika elmagyarázza, hogyan működik, és aztán kitalálja, hogyan néz ki. Ugyanaz a folyamat, csak más a sorrend. Vagyis a női és a férfi energia mindkét felfogásban jelen van, ott van a Nap, és a Hold, csak különbözőképen állnak egymás mögött.

A kettő úgy hozható össze, hogy felismerjük a kettő már réges régen egy, csak más sorrendet használ. Csak annyit kéne felismerni, hogy az van amit akarok, és úgy működik, ahogy akarom. És felismerem azt is, hogy mindkét teremtésre szükség van. A létezés formálható, az energia változhat, és mindez a tudat hatására történik. Minden azt a formát ölti magára, ahogyan a tudat megformálni képes. Akkor amikor a tudományt különválasztottuk a vallástól, vagyis a hit, és a tudás két különböző fogalommá vált, a tudomány féloldalasan működött. Ezért irányultak a felfedezések a praktikusság, az anyagiasság eszközeivé. Csak logikát, és működési elvet teremtettünk a tudományban sokáig. Persze nem mindenki, de tömeggyártásban így működött.

A tudósoknak azt kell felismerniük, hogy ők a teremtés folyamatában mit képviselnek. A művész is teremt valamit, a szakács is teremt valamit, és az autószerelő is. Ha felismerik a tudósok, hogy ők milyen teremtést vállaltak, hogy a termés folyamatában őket mi motiválja, megtalálják a megoldásokat is. A tudományt öntudatlanul alkalmazzák. A tudatos tudós, tudja, hogy mért teszi azt amit tesz. Ugyanazt teszi ha tudatában van annak, miért foglalkozik a tudománnyal, csal sokkal magasabb szinten. A tudósoknak tehát nem a tudományt kell megreformálniuk, nem a különböző elméleteket kell összhangba hozniuk, hanem megérteniük saját motivációikat, vagyis értelmet adni a saját létezésüknek. Miért van szükség tudósokra? Mert úgy vélem, hogy szükség van rájuk, csak újra kéne értelmezni magukat. Nem a tudományt, hanem saját lényüket.

Fel kéne vállalniuk, hogy a tudomány és ők maguk egyenrangú. Sok tudós, vagy istennek hiszi magát, vagy mélységes alázattal tekint felfedezései tárgyára. Ha egységbe hozzák magukat és a tudományt, két egyenrangú fél lesznek, és ebben a viszonyban már nem uralkodik senki a másik felett. Viszont belép képletbe egy "Új" fogalom, a szeretet. Azért foglalkozom ezzel, mert szeretem csinálni.
Azért mutatja meg magát minden, mert szeretettel fordulok hozzá. A tudomány hitrendszeréből sokáig hiányzott a szeretet. Pontosabban mindig is benne volt, hiszen a tudósok azért foglalkoztak a tudománnyal, mert szerettek vele foglalkozni. Csak mondják ki, tudatosítsák magukban, hogy van bennük szeretet, és a tudományban is felbukkan ez az érzés. Vállalják fel bátran, hogy bennük van a mindent tudás. Higgyék el magukról, hogy képesek megtalálni a megoldásokat. Saját érzéseikkel, és tudatlanságukkal küzdenek. A tudós és a tudás egyenrangú, és ezt a kohéziót a szeretet érzése tartja fent. Ha a tudáshoz szeretettel fordulok, az önként adja magát. Ha le akarom uralni, ellenáll. Ha magasabb rendűnek tekintem magamnál, elérhetetlenné válik.

Béke. Ez hozza meg a megoldást. Békét kötni a fantázia és a logika birodalmai között. Egységbe hozni a kettőt, érzéseket, és gondolatokat. Ez a tudományos alapja a tudomány fejlődésének... szerintem :)

Címkék: