Kettőezer tizenkettő

Én is beírtam a határidőnaplómba: 2012.12.21-én megváltozik a világ. Majd valahogy betuszkolom ezt a programot a gyerek táncversenye, és a takarítás közé. :)

Mi dönti el, hogy milyen irányba halad az életünk? Határidők, vagy a pillanat varázsa?
Ugyanolyan vadnak, akaratosnak születtem, mint mindenki más. Esendőnek, haragvónak, engedelmeskedve az ösztöneimnek... meg kell szereznem! És hát itt van az idő, ami szorít. És ott fogok állni 2012.12.21-én és nem értem, mi közöm van ehhez?

A lehetőségek száma sosem volt végtelen az életemben. Hogy Al Pacino-t idézzem az Egy asszony illata c. film zárójelenetéből: Mindig pontosan tudtam, mi lenne a helyes út, de sosem azon jártam, mert az átkozottul nehéz.

A helyes út talán épp a felismerés. Golding Legyek ura c. regénye, nem csupán fikció. Meggyőződésem, hogyha manapság néhány tucat kamaszgyerek magára maradna egy lakatlan szigeten, idővel legyilkolásznák egymást.

Ugyanazzal a zsákmányszerző ösztönnel jövünk a világra mindnyájan. Önzők vagyunk, miközben a felelősséget a szüleink cipelik helyettünk. Már akinek voltak szüleik, és már akinek hajlandók a szülei felelősséget vállalni.

Ösztönösből haladok a tudatos felé. Ezt nem mindig értékeljük pozitív változásnak az életünkben. Sokszor azon kapjuk magunkat, hogy bár tudjuk mit kéne tennünk, nem tesszük. Mert félünk. Félünk a következményektől. De érdekes módon sosem félünk azoktól a következményektől, amik éppen abból fakadnak majd, hogy nem a "helyes" utat jártuk. Mitől is félünk valójában?

Szembeszállni a jól bevált klisékkel. Mert akkor munka nélkül maradhatunk, elhagyhat a párunk, elfordulhatnak tőlünk emberek. Magunkra maradhatunk, szegényen, reménytelenségre ítéltetve.

A tudatosságnak is két lehetséges következménye van: Vagy megdumáljuk magunkat, vagy átlátjuk a helyzetet, és a kettő sosem volt ugyanaz.

A TITOK óriási erénye, minden eddig általam megismert világvallás, vagy filozófiával szemben, hogy nem helyez kilátásba büntetést. Ezen mindenképpen érdemes elgondolkozni kicsit. Mindösszesen annyit mond, ha idejekorán feladod, azt mondod, nem működik, úgy is lesz. De ezen kívül más negatívumot nem olvasok ki belőle. Nem fenyeget pokollal, nem mondja azt, ha nem játszod végig, úgy is újra visszaszületsz a földre, és amíg végig nem csinálod a sorsfeladataidat nyomorban fogsz élni.

Az öngyilkosság bűn! De a világvégét kívánni nem az? Na ne má! Melyik a nagyobb gyávaság. Aki kicsinálja magát, legalább maga teszi. Álságos, hogy az öngyilkosságot elutasítjuk, de a világvégét nem, miközben mindkettő halállal végződhet. De mennyivel viccesebb az, ha mindenki kipurcan? :)

A tudatosság jelen van az életünkben most is. Csak most még negatív előjellel. Most még megdumáljuk magunkat. De az a fajta tudatosság, amiről itt beszélgetünk, nem erről szól. Nem a félelmeinkre épít. Ez az alapvető különbség.

A világ változása az én olvasatomban erről szól. Nem a gyalugépről, ami fizikai szinten eltöröl mindent. Hanem a saját választásunkról. A döntésről. Ugyanígy haladunk tovább, vagy változtatunk a felfogásunkon?

Ahogy most élünk, azok az erők, az a felfogás, ami a mai társadalmunkat mozgatja, már koránt sem titok. Mindnyájan átlátjuk hogyan működik, és félelemből engedelmeskedünk neki.

Nyugalom a hosszú élet titka :)

Címkék:

Hozzászólások



...ez a meghatározás

...ez a meghatározás egyszerűen remek.

:) ééééééééééééés ennyi... :)



...na és vajon az a Kupán

...na és vajon az a Kupán Tibor Honnan tudja, hogy mi fog történni? Erre kíváncsi vagyok.



kedves

kedves könyvajánló!
Tudom,hogy a jó szándék vezérel,de Nem:)Most már a saját utamat akarom járni:)