A legnagyobb rinpocse

Van nekem egy drága nagyanyám, aki 85 éves, kos jegyű, vagyis súlyosan erőszakos, nyughatatlan, ingajáratban közlekedik az unokák és dédunokák között, akár több száz kilométert is megtéve havonta, és ha 3 napig nincs kapa a kezében, súlyos elvonási tünetei vannak, és imádom :)
Ha azt mondom neki, hogy reiki, agykontroll, pránanadi, meditáció, zsigerből visszakérdez hogy: és ezeket mellik levesbe köll tenni? :) Ha azt mondom neki, hogy utaztatás, tárjuk fel előző életeinket, ő csak ennyit mond: megint drágább lett a buszjegy :)

A rinpocsék jönnek mennek, sorban temetik a nagy buddhista bölcseket, de a nagyanyám még mindig itt van. Olyan ez, mint amikor Gustavson bácsi emígyen szól a fiához a Mégzöldebb a szomszéd nője c. filmben: Minden nap szalonnát eszem, elszívok egy doboz cigit, megiszom 4 doboz sört, 95 éves vagyok, a sok deltamatyi már rég halott, én még mindig élek... mintha megfeledkezett volna rólam a jóisten :)

Nagyanyám apja,vagyis az egyik dédnagyapám 94 éves koráig élt,életében nem volt kórházban,és ez annyira igaz,hogy otthon is született,és bábaasszony segítette a világra.83 éves korában még mindig ő biciklizett a leggyorsabban a faluban,és a hosszú életről vallott filozófiáját így foglalta össze egyetlen tömör mondatban:"Nem szabad jóllakni":)

Drága nagyanyám nem él bonyolult életet,és számomra a mai napig megfejthetetlen,hogy az 50 ezer forintos nyugdíjából hogyan képes félretenni,és a lányomnak 10 ezer forintot adni születésnapjára,karácsonyra stb,és ezt a többi unokájával is konzekvensen eljátssza.

Csavaros agyú,józan paraszti esze életben tartotta még a nehezebb időkben is.Az egyik kedvenc történetem (mert van neki nem is kevés)így hangzik tőle:

Eljött a nyár,és Jancsika,mint akkoriban sok más gyerek munkára lett fogva,a gyereknek is dolgozni köllött.Terelte ki a teheneket a legelőre már korán reggel,hajnalban,és hát gyerek,jó nagyok csattogtatott az ustorral.A tanító bácsi háza előtt is elment minden reggel.A tanító bácsi meg pihent volna,neki ilyenkor van szabadsága,de a gyerök miatt minden hajnalban felébredt,úgy durrogtatta az ostort.A mi tanítónk tudta ám,hogy a Jancsika nem az a gyerök,akinek ha azt mondják,kisfiam,de pattogtasd azt az ostort,mert nem lehet tőled aludni,és majd ezt a gyerök megérti....tudta,ha ezt mondja,annál jobban fogja csinálni.
Azt mondja hát a tanítóbácsi egyik hajnalban a Jancsikának:
- Na Jancsika,figyelj csak ide!Itt vannak a muskátlik az ablakom alatt,látod-e?
- Látom - vakkantja oda a kölök.
- Na akkor most figyelj rám jól!Én ez alá a nagyobbacska muskátli alá,beteszek neked 10 fillért.(akkoriban az egy gyereknek jó péznek számított)És amikor eljössz itt minden reggel,úgy durrogtasd azt az ostort,ahogy csak bírod!Megegyeztünk?
- Meg hát!-vágta rá a gyerök.

Így is lett.Jön másnap is a gyerök,kiveszi a pézt a muskátli alól,és úgy üti vágja az ustort,hogy beleremegnek az ablakok.Más nap is,következő nap is,így megy ez egy hétig.
Aztán egy hét múlva,megy a gyerek nézi-nézi a muskátlikat,borogatja föl mindegyiket,de egyik alatt sem talál pézt.Azt mondja magában:
Fogja neki az apja faca pattogtatni az ustort,ha nem fizeti meg!
..és innentől kezdve a gyerök nem pattogtatta többet az ostorát.:)

Szóval van itt egy asszony,aki történetesen a nagyanyám,a végtelennek tűnő magyar alföldön született,diktátorok,politikusok,nagy keleti tanítók,papok jöttek aztán el is mentek,de ő még mindig itt van.és szeli a kilométereket unokáktól,unokákig,és bőszen csattotgtassaja a kapát:)

Talán az élet pontosan ennyire egyszerű:)

Hozzászólások



életek

Azt akarták, hogy szenvedjenek? És erre boldogok lettek (vagy mégsem?), a mai gyerekeket kényeztetik és erre nem nagyon lesznek boldogok.
A szabadság a legnagyobb felelősség, mert a határokat önmagunk kell megismerjük és önmagunk erejéből kell betartsuk.
Egyébként én a háztartás vezetést pl. nem tartom kényszerpályának, alapvető dolog az életben. Földművelés már lehet kényszerpálya, de ha azt nézem, hogy ma mennyire spirituális a szemléletem és a hivatásom szintén, akkor visszatekintve az iskolai évekre, vagy a szüleim nevelésére, nem éppen erre neveltek és voltam kényszerpályán én is, nem is tudtam, akkor még az igazi, komolyan vehető metafizikát, spiritualitást nem is mertem, de egyébként is gyűjtenem kellett pénzt valamilyen munkával először.



egyetértek Jayme.

egyetértek Jayme.



Fantasztikus:)

Olyan jók ezek az igazi, egyszerű, "paraszti" kis történetek a múlt századból:))))))))))))))))

Az Élet amúgy rejtély...próbálgatjuk a módszereket, lessük magunkon a tapasztalatokat gyűjtögetve, mert vágyunk arra igen csak erős, hogy az IttLét minél tovább tartson...néha azt gondolom csak lutri az egész! De tanulnivalónk az ilyen édes kedves idős emberektől azért még igen csak vagyon:))))

Köszönöm ezt az írást, jó kedvre derített:)))

Jóllehet párom tegnap veszítette el az édesapját...



A nagymamákat nagypapákat

A nagymamákat nagypapákat kényszerpályára nevelték,hogy szenvedjenek sokat,legyenek minimális igényeik,erről szól az élet.Anyáinkat,apáinkat szintén kényszerpályára nevelték, de már azt akarták,hogy minél többet szenvednek,annál több igényüket elégíthessék ki,mert erről szól az élet.Minket arra neveltek,hogy legyenek igényeink,de szenvedni már nem akartunk érte,mert nem erről szól az élet,viszont akkor hogy mit hogyan érjünk el,azt nem mellékelték.Így a nagy céltalanságban viszont rájöhettünk hogyan legyünk szabadok.Szerintem ez az igazi felelősség.A szabadság felvállalása.



Nevelésen sok múlik

Szerintem a nevelésen sok múlik. A nagymamákat és nagypapákat még kötelességtudatra, felelősségre nevelték.



tenyleg jo story

:)



óóóóó hogy ez mekkora

óóóóó hogy ez mekkora story!!

Hatalmasat nevettem.
Nagyon jó! És nagyon igaz.

Én is ezt az egyszerűséget vallom.
Azt szoktam mondani, hogy ne vedd túl komolyan az életet, mert akkor ő is komolyan vesz.

Tiszta humor és játék.

Bulivaaaaan :)



Nagy igazság!

:-) Az az igazság, hogy én a nagymamámtól szoktam idézni a legnagyobb bölcsességeket. Szegény már nincs közöttünk, de nagyon sokat tanultam tőle és ha úgy érzem, hogy kaptam egy feladatot és nehezen tudom megoldani, az Ő bölcsességei mindig helyt állnak ilyen helyzetekben és beigazolódik, hogy tényleg úgy van, ahogy Ő mondta. Ne tegyük bonyolultabbá az életünket, próbáljuk meg minél egyszerűbben megkeresni a megoldást.
A megoldás mindig az orrunk előtt van, és különben is "úgy még nem volt, hogy sehogy sem legyen" nem igaz?:-D