Önző a beteg agya...az..:)

Volt a tanítóképző főiskolán egy tanár, aki minden felvételizőtől megkérdezte, mért akar pedagógus lenni. Mondanom sem kell, a jelentkezők nagy többsége nő volt, és hát többnyire azt a választ adta, hogy : "Azért, mert szeretem a gyerekeket". A mi felvételiztetőnk pedig minden esetben ezt válaszolta erre: "Én meg szeretem a nőket, még sem mentem nőgyógyásznak"...:)

És igaza van:)Az, hogy már akkor is bírtam a kölköket, az azt gondolom alap. De az igazság az, hogy szerettem szerepelni, ami ebben a szakmában elengedhetetlen,akárcsak az, hogy szerettem másokat tanítani.

Szeretnék eloszlatni néhány,szerintem hamis sztereotípiát,ami az önzés szóval kapcsolatban kialakult. Én továbbra is kitartok amellett az álláspontom mellett, hogy mindenki magáért van itt. Az egy más kérdés, hogy ki miben leli örömét. Vannak olyan emberek, akik inkább egyedül szeretnek dolgozni, ők programozók, netán írók, vagy éppen kutatók. Ők jobb szeretik a magányt, lehet hogy nem csak a munkájukban, hanem a magánéletben is, és bár persze ez nem törvényszerű, de ha így van, akkor nekem ezzel nincs semmi bajom, sőt elfogadhatónak tartom. Vannak persze olyanok is, akik emberekkel szeretnek foglalkozni, mint pl. a pedagógusok, vagy a nővérek, de akár a fodrászok is.És ebből a szempontból számomra teljesen mindegy az is, hogy egy időben ilyenkor valaki egy emberrel foglalkozik, vagy egy egész embercsoporttal. Teljesen mindegy az is, hogy valaki a szabadidejében teszi ezt, vagyis amikor épp ráér, szívesen tesz egy közösségért, szívesen megszervez programokat, vagy éppen szívesen lebonyolítja azokat. A hangsúly ugyanis a szívesen szón van.

Ha valaki csupán azért tesz egy közösségért, vagy csak azért dolgozik egészségügyben, szociális szférában, vagy pedagógusként, mert muszáj, nincs más, de kell a pénz, vagy mert így nevelték, de valójában nem is leli örömét benne, akkor mondjuk ki bátran, kényszerből teszi, vagy eljátssza azt, hogy szívesen teszi, ez esetben akkor az egy önámító, hazug ember. Ha valaki viszont azért tesz egy közösségért, mert abban örömét leli, akkor meg legyünk megint őszinték, akkor azt meg azért teszi, mert abban örömét leli, vagyis magáért végzi azt a tevékenységet. Mindenki a maga örömére végzi azt, amit csinál. Az számomra puszta véletlen csak, hogy van aki ezt a közösségért végzett munkájában éli meg. És amikor azt mondja, számára az jó érzés, ha másokat boldognak lát, akkor megint csak arról van szó, hogy számára jó érzés az, vagyis magáért teszi elsősorban. Ő akarja jól érezni magát mások örömén keresztül. És megkérdezem én, mi ezzel a gond? Szerintem semmi.

Az a normális, az az őszinte, aki bevallja, hogy a saját boldogságát keresi. Fura is lenne, ha a szomszédasszony boldogságát keresném....feltéve, ha azt a szomszédember nem tudja meg, mert bizony időnként a szomszédasszonyomat is igen boldoggá tenném:):):)

Persze, hogy számomra is az a jó, ha a kölyköket boldognak, és kiegyensúlyozottnak látom, vagy a saját gyerekemet, vagy a páromat. De tudod ez is csak azért van, mert ez számomra jó érzés. De nem gondolom ezért különbnek magamat, és nem fordítanám szembe magamat azokkal az emberekkel, akik viszont nem ilyenek, mint én. Akik pl. a magányos munkában lelik örömüket. Mert tudom, hogy ők is csak jól akarják magukat érezni, és hát uram bocsá, ők ilyen habitusú emberek.

A másik hamis sztereotípia számomra az, hogy aki embereken akar segíteni, annak feltétlenül nyomorognia is kell. Tudom, hogy mára az így formálódott a köztudatban, így aztán a nővérek, az orvosok, a pedagógusok stb. szarul is keresnek. Én viszont nem látom a kettő közti kapcsolatot. Már mért kéne ezeknek az embereknek nyomorognia? Mert kialakult egy tévképzet bennünk, és megint csak utalnék a kereszténységre, miszerint a jó és segítőkész embereknek szegénységben kell élnie. Ez pedig meglátásom szerint egy manipulált faszság. Nyugodtan élhetnek ezek az emberek is jómódban. Tudod azt rakták a fejünkbe, hogy aki jól érzi magát, akinek mindene megvan, az szarik a másik emberre. Pedig ez is egy hülyeség. Dacára annak, hogy minden szakmában vannak persze kóklerek, bizony van egy rakat ismerősöm, aki szeret egészségügyben, oktatásban dolgozni, jól is csinálja, és akkor is bemenne, ha mindene meglenne amúgy. Mert szereti csinálni, örömét leli benne.

Egoista, önző emberek lennének? Hát igen, ez is egy manipulált gondokozásmód, amin én réges-rég túlléptem, és persze mindenkinek lelke rajta, hogy hogyan tesz.

Az a felfogás, az a gondolkozásmód, amit én magaménak vallok, és amit a titok kapcsán is visszaigazolni látok, lényegében azt jelenti, hogy érezze mindenki jól magát, valósítsa meg mindenki a vágyait. A földi életben az is lehet irányvonal az emberi gondolkozásban,hogy mindig várunk valamit, meg valakit, aki majd jobbá teszi ezt a világot, de lényegében az az jelenti hogy az emberek többsége azért csak szívjon, meg szólhat arról is, hogy érezzük jól magunkat. És van aki erre utóbbira még mindig képes azt mondani, hogy ez egy önző szemlélet. Szerintem pedig őszinte szemlélet. Az ugyanis, hogy én szeretném magam jól érezni,számomra sosem jelentette azt, hogy ebbe mások dögöljenek bele. Sőt, épp ellenkezőleg,azt kívánom másoknak is, hogy érezzék jól magukat. Mi több, azt kéne felismerni, hogy azért cseszteti egymást egy csomó ember, azért van a sok önzés a világunkban, mert ugyan van itt minden, csak éppen rosszul van elosztva. Ha mindenkinek megvan mindene, ha mindenki jól érzi magát, a csesztetések, a bűnözés nagy része automatikusan megszűnne. Ja,és ha nincs bűn, akkor minek is a bűnt meggyónni?...jaaaa? Gondoljuk már kicsit végig...És tudod, ha én jól érzem magam, így, csettintve tudok másokon segíteni, mert nem épp a saját nyomorom jár a fejemben. Akkor tudok teljes egészében arra koncentrálni, hogy a másiknak is jó legyen.

És bár tudom, hogy vannak akik még mindig úgy gondolják, és azt szeretnék ráerőltetni másokra, hogy a földi életnek csak akkor van értelme, ha szenvedünk, és mindenkinek kereszthalált kéne halnia, én most is csak azt mondom, lófaszt, mert Az élet szép!:)

Címkék:

Hozzászólások



Röhej :)

Egy biztos ~ ha mégegyszer kezdhetném ~ inkább a fákkal ... mint pedagógussal.

"A gyerek a fontos, nem önmagam. :D" tényleg vicces :)

Oshonak igaza volt mikor azt mondta ~ a pedagógusok többségében szadista hajlamok vannak, akárcsak a rendőrökben.



Érdekes. Tanítani nem csak szerepléssel lehet, hanem...

azzal is, hogy a gyerek "szerepel". :-)
http://www.szabadpolgar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=...

http://www.ajkszp.hu/digitalcity/news/newsheading.jsp?dom=AAABDCGG&prt=A...

http://parentia.hu/cikk/ovodaineveles/154-alternativ-pedagogia-a-montess...

Kicsit lemaradtál, már ami a sulit illeti. Van még több módszer is, ami arra épül, hogy a gyereket megfigyelve a benne rejlő tehetség kibontakozzon. Nem a tanár szerepel, a tanár segít, azt segíti elő, hogy a gyerekben meglévő kompetenciák fejlődjenek. :-)
A gyerek a fontos, nem önmagam. :D