Vallás, Isten, Hamburger

Örömmel tapasztalom, hogy utóbbi írásaimmal sikerült "egymás ellen hergelnem" magunkat. :) A cél az volt, és tudom, hogy ez hihetetlennek hangzik, hogy leírjam amit gondolok. Pontosan ennyi. Hogy a gondolataim kiből mit váltanak ki, az már nem az én dolgom.
Nos rendben, akkor ragozzuk kicsit a kérdéskört, és ilyenformán kifejtem a véleményemet a vallásokról, hangsúlyosan a keresztény vallásról. Egészen pontosan "elmondom", mi az én gondom ezzel, és mért állítom azt, hogy a jelenlegi kereszténységnek mért nincs túl sok köze istenhez.

A napokban sörözés közben beszélgettem egy orvos barátommal, aki hithű katolikus. Nagyjából e köré a beszélgetés köré építeném fel a mondandómat. Lényegében az első percben sikerült felvernem az agyát. :) ..tudod, a feltétel nélküli szeretet nevében. :) Azt azért tudni kell, hogy én nem az a fajta figura vagyok, aki csak úgy mond, meg leír dolgokat, mert éppen jól hangzik, aztán egészen másképpen cselekszem, mint ahogy beszélek. Amit itt eddig írtam, ahogyan gondolkodom a világunkról, az a hétköznapokban a tetteimben is jelen van.. Már pedig én egyszer csak eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, mindenféle árnyalás, finomítás nélkül kimondom amit gondolok, akkor is, ha az mások számára épp hízelgő, de akkor is, ha az nem esik valakinek jól. Ugyanis nem azért születtem erre a földre, hogy folyton azt figyelgessem, kinek vagyok úgy általában szimpatikus, hanem azért, hogy megéljem a saját életemet. Ez pedig úgy gondolom másképpen nem megy, csak ha adom magam. Ezzel egy időben azt is eldöntöttem, ha jó vagyok úgy ennek a világnak,az embereknek ahogy vagyok az buli, de ha nem akkor sincs harag, de én tovább ezt a képmutatást, hazudozást nem csinálom tovább, sem pénzért, sem azért, hogy másokban esetleg ne okozzak lelki válságot. Meggyőződésem ugyanis, hogy a saját gondjaimat is nagyrészt ez okozta az életemben, és ugyanilyen bizonyos számomra az, hogy a társadalmunk is azért jutott mélypontra, mert felvettük ezt körülírós stílust, és hogy bár tudjuk, hogy amit mondunk az hazugság, de félelemből mégis csak mellébeszélünk, magyarul hazudunk. És ha most valaki azt mondja, hogy már pedig ő sohasem hazudott életében, kiröhögöm.

Szóval ott ülünk egymással szemben, épp jól is érezhetnénk magunkat, mert a sör isteni hideg, és ahogy a pára lecsapódik a pohár oldalán a fülledt melegben, és ahogyan az aranyló pilsner sör tetején jéghegyszerűen kiemelkedik a hófehér feszes hab, még az is megfordul a fejemben, hogy ez annyira tökéletes, hogy vétek meginni, ebben gyönyörködni "kell"! :) Persze ez az érzés néhány másodpercnél nem tart tovább, mert úgy legurítom a söröm felét a torkomon, mint aki hetek óta a sivatagban rekedt... na ennyit a művészetről :)
Szóval a vallás témakörével indítunk. És elmondom, hogy számomra a katolikus, úgy általában a keresztény vallások köcsög vallások, sőt az összes vallás egy faszság szerintem, és csak arra jók, hogy szétbarmolják az emberek agyát, és egymás ellen hergeljék a jónépet. Barátom arcán, akit egyébként nyilván kedvelek, és elismerem a tudását is, furcsa árnyalatokban bontakozik ki a felháborodás, és nekem szegezi a kérdést, hogyan mondhatok én ilyet? Há mondom, orvos vagy, hamar meg fogod érteni, a tüdőből kiáramló levegő, megrezegteti a hangszalagokat... :) De most komolyan!!! Hát egyszerű, ezt gondolom erről, és így lazán kimondtam.. mi ezzel a gond?

Na ez az első pont, ami úgy érzem, hogy magyarázatra szorul. Elég baj, hogy ide jutottunk, de ha már így van, akkor álljunk meg itt egy szóra! A barátomnak elmondom valamiről a véleményemet. Hozzáteszem, hogy szerintem, és egy szóval nem állítom azt, hogy akár ő, vagy bárki más gondolja azt amit én. Ő pedig halálosan besértődik. De kérdezem én, hogy mért? Azért mert őszintén elmondtam a véleményemet valamiről? Ez sértődésre adhat okot? Akkor már itt bajok vannak az én értelmezésemben. Gondolhatok amit akarok, kimondhatom amit gondolok, mondhatom úgy,ahogy az nekem jól esik? Még szép, hogy igen! És az a barátom, akinek a vallása úgy tudta csak meghódítani a világ jelentős részét, hogy le se szarta kell-e más kontinensen élő, vagy más országokban élő embereknek az ő vallása, hanem egyszerűen legyakta a jó népet az ő istene nevében, és ráerőltette az egyházát másokra, nos ez a barátom kiakad attól, hogy kimondom hangosan amit a vallásáról gondolok. Az nem zavarja, mennyit gyilkoltak a katolicizmus nevében? Az belefér az ő hit világába? De az már nem, hogy elmondhassa valaki amit gondol? Gondolkozzunk már el ezen egy kicsit! Egyben itt üt - vág az agyamba a Biliárd fél 10-kor c. novella, amiben a náci vezérkar annak a felháborodásának ad hangot, hogy az még is csak nonszensz, hogy a tisztek kuplerájba járna, és kurváznak.. az, hogy halomra gyilkolnak, és kínoznak embereket, az rendben van, na de ez a kurvázás már mégis csak mindennek a teteje.. :)

Ezután konkrétan szóba is jön, a katolikus egyház rémtettei fejezet a beszélgetésünkben. Sorolnám, hány ember vére tapad a kezükhöz, amire a közbevetés: - Ne sorold, ez engem nem érdekel, és úgy sem hallgatom meg!
Jó,én nem erőltetem, csak nem látom be, hogy akkor most hogyan is lesz tárgyilagos ez a beszélgetés. Ezután el akarja nekem magyarázni a barátom, hogy egyébként sem érdekes, mert az, hogy mit tudok egy dolog, ugyanis a hit és a tudás két különböző fogalom. Én meg ezen a pontom fejtem ki azt az egyszerű, és világos álláspontomat, hogy ezt a gondolatot is baromságnak tartom, mert a kettő csak külön lett választva ebben a vallásban, amit elég nagy bajnak tartok. Ugyanis, ha minden átgondoltság, vagy tapasztalat nélkül hiszek valamiben, akkor az lehet bármekkora hülyeség, és akkor is elhiszem Magyarul, azt mondják ugorjak a kútba, én meg megteszem...ez a gondolkozás, a tudás nélküli hit.. Ha soha nem gondolom át, hogy miben is hiszek, akkor egyszerűen csak elhittem azt amit nekem mondtak, és olyan szépen irányíthatóvá válok, mint annak a rendje. A hit úgy bevisz a málnásba, hogy mire jóllaknék, éhen haltam. Két dolog van bennem, gondolatok, és érzések. Az érzéseim eligazítanak abban a tekintetben, hogy nekem mi a jó, vagy a rossz, a gondolataimmal pedig megfogalmazom ezeket az érzéseket, meg segítenek az életemben a megoldásokban. De én semmiféle hitet nem találok magamban. Valahogy ilyesmi nincs genetikusan belém kódolva. Azt mondod, de hát mondjuk hihetek magamban. Hihetek abban, hogy én jó ember vagyok, jó képű vagyok, vagy hogy amit elterveztem azt meg tudom valósítani. De már mért kéne ebben hinnem? Én tudom, hogy úgy vagyok jó ahogy vagyok, tudom, hogy jók a vágyaim, tudom, hogy a vágyaim azért vannak, hogy azokat megvalósítsam, és tudom, hogy képes vagyok megvalósítani. Milyen hitről beszéljek én neked? Nem hinni kell,hanem tudni. A hit annyit tesz, hogy vagy így van, vagy nem, de én azért inkább elhiszem, mint nem hiszem. Ettől aztán kurvára határozott, és tökös lesz valaki. Lesz itt önálló gondolat, meg tartása valakinek, egy ilyen felfogásban? Dehogy lesz, csak irányíthatóvá válik.

A jézusi tanítások az egységről szólnak. Mi emberek itt a földön, jelen állás szerint kétféle képen élhetjük az életünket: vagy széthúzunk, alá fölé rendeltségi viszonyt teremtünk a társadalmunkban, vagy éppen családon belül is, vagy úgy tekintünk magunkra és minket körülvevő világra, hogy az egy energia, vagyis egységben élünk. Az én felfogásomban ez nem két lehetőség csupán. Hanem két különböző szint, két különböző rezgés, és tudatállapot. A széthúzás, a mesterségesen létrehozott különbségek emberek között, az alacsonyabb rendű létforma. Ebben erővel szerezzük meg amit akarunk, hazudozunk, félünk, basztatjuk egymást, és minden csak nehézségek árán valósítható meg, vagy a vágyak egy jelentős része lényegében megvalósíthatatlan marad. És ami talán a legfontosabb, ebben a felfogásban, háttérbe szorul a szeretet, az empátia. Az egységben minden könnyedebb, humánusabb, szeretetteljeseb, őszinte, élvezhető, és békés. Meggyőződésem, hogy ez nem csupán vágyálom, hanem ez a fejlődésünk következő szintje,és nagyon bízom benne, hogy hamarosan érezhető, látható módon ez a változás kibontakozik az emberek világában. Nem állítom, hogy itt vége a dalnak, és nincs egy ennél is magasabb létforma. Most ennyit látunk még csak a fejlődésünkből, azt érezzük sokan, hogy ide tartunk, ide kell eljutnunk, az egységbe. De könnyen lehet, hogy az egységben egyszer csak megjelenik valaki, mondjuk pár ezer év múlva, és azt mondja, van ennél jobb is, és akkor majd afelé haladunk. Az egységnél tovább én sem látok, de hát nem baj ez, haladjunk szépen lépésről lépésre, én ezt el tudom fogadni. De azt nem, hogy mozdulatlanok vagyunk.

Folyt köv.

Hozzászólások



Azért a kereszténységet

Azért a kereszténységet megbélyegezni néhány pszichopata pápa vagy döntés helyes vagy helytelen megítéléséből. Ez kb. olyan, mintha megbélyegeznének téged mint magyar embert az 1969-es cseh forradalom leverése miatt. Vagy ha kijelentenénk minden német emberről hogy náci, mert volt 60 éve egy nácik által kirobbantott második világháború. Persze, hogy nem állt veled szóba a barátod, mert egyenlőséget húztál a hite és a Vatikán bűnei között. Ez a te szűklátókörűséged. A keresztény vallás nem egyenlő az inkvizícióval, vagy az amerikai bennszülöttek erőszakos térítésével. Ezek mindig egy testület, vagy akár egy ember döntései. Magával az emberrel nem beszélgettél, csak nyomattad a saját látásodat.



Kedves Clarinet!

Az igazi barátok melletted maradnak, hidd el! Aki nem marad, azért meg nem is kár - menjen csak, mert nem barátod volt, csak akart tőled valamit, amit attól kezdve, hogy már nem a megfelelési kényszer vezérel, nem kap meg:)

Igaz barátból viszont nem is kell sok:)
Legyen egy, az bőven elég.
Ha netán több is akad, az külön áldás:)



Ezzel én is találkoztam már,

Ezzel én is találkoztam már, a vallásos emberek általába bepöccenek ha szidod a vallásukat, de ennek több oka is lehet:
-Hisz az Igazi Istenbe, Teremtőbe, Erőbe, stb. csak ezt szabályok(vallás) szerint teszi, és így azt hiszi hogy az Istentől akarják megfosztani.
-Mivel ő hisz benne ezért személyes sértésnek veszi ha a vallását szidják.
meg biztos van még pár indok de ezek a legvalószinűbbek illetve ezeket írtam most le :P



reagálás keislának

Kedves Keisla!
Szeretném tapasztalásaimat leírni a témával kapcsolatban.
Főiskola végeztével jött számomra az első megvilágosulás, hogy dolgozó, ÖNÁLLÓ ember vagyok. Egyedül dönthetek a dolgaimban, és végre önállóan alakíthatom az életem. Gondoltam, nem kell már megfelelnem senkinek, ...szóval az abszolút szabadság. Idővel el kellett ismernem, a munkahelyemen kötelező jelleggel alkalmazkodnom kell ha jót akarok magamnak, majd ez átragadt a magánéletemre, én látszólag mindenkit kedveltem, nekem minden tetszett ami másoknak...stb, csak hogy megfeleljek valakiknek. Aztán jött a második felvilágosodás, amikor azt mondtam, ennek vége:ÉN MÁTÓL MAGAM VAGYOK, NINCS TÖBB JÓPOFI, NINCS TÖBB MEGALKUVÁS. MIÉRT KELLENE NEKEM KOMPROMISSZUMOK KÖZÖTT ÉLNI???MIÉRT?????MIÉRT KELL VALAKINEK MEGFELELNI????KI AZ A VALAKI????TALÁN TÖBB NÁLAM?????
Átalakult az életem, mindjárt kiderült ki miért cimbizett velem. Sokan maradtak a haverok közül, sokan mentek.
Sokan különcnek vélnek, én meg csak azt gondolom:Nem csak a matekban, hanem az emberi kapcsolatokban is a legrövidebb út az egyenes.



igen.igazad van..akkor most

igen.igazad van..akkor most térdelj le,és elégíts ki orálisan admin....ez is az élet egy formája:)...nem gondoltam,hogy valóban tedd meg...ezt csak a gyengébbek kedvéért írtam le:)...csak,hogy értsd miről beszélek...élni jó,csak az nem mindegy hogyan.



sok mindennel egyetértek

sok mindennel egyetértek abból, amit leírtál, de kicsit tovább mennék... a tudás ugyanis nem létezik, a tudás a szememben nem más, mint a 100%-s hit. olyan ugyanis nincs hogy abszolút igazság. illetve van, de csak az az egy abszolút igazság létezik hogy nincs abszolút igazság. na ez benne a paradox. tehát még ez sem igaz, de mégis. a relatív dolgok azért vannak, mert mindig lehet mondani egy olyan feltételt, hogy a korábbi tétel megdőljön. minden tudomány feltételezésekre épül, és amint kihúzzuk alóla a feltételezést, meg is dől.

visszatérve a hitre. ha te azt mondod tudod, akkor az azt jelenti hogy 100%-osan hiszel benne, hogy az van amit mondasz. tehát nem csak hiszed, hanem már "tudod". és a vonzás gyakorlati alkalmazásának épp ez a lényege, hogy amit szeretnél hinni, azt beprogramozod magadnak (gyakorlással) és máris tudás lesz belőle. ez a tanulási folyamat, aminek a végére tudás nélküli készséggé válik bármi. akár a pénz vonzása, akár a csajok felszedése, vagy bármilyen "teremtés". de lehet hogy nincs igazam, mert ez is csak bizonyos feltételek esetén működik. pl. za egyik feltétel hogy én alkalmazom. nálam működik :) de lehet hogy másnál is. de tulajdonképpen tökmindegy, mert nem kell nekünk megváltani a világot, sőt, elmélkedni is felesleges róla, hiszen helyette lehet mondjuk élni is, ami egy sokkal érdekesebb dolog. vagy nem?



"...vajmi keves..."

Bekesseg nektek kedves Ugyanaz!

Tehat, szerinted mi az a keves, amihez Istennek koze van a vilagunkban kialakut vallasokhoz?



Kedves Keisla!

A szív szakad meg, valahányszor. A fejemet verem a falhoz és sikítozik bennem az értelem, hogy hová süllyedt az ember. Igencsak hánytató, amikor ráeszmélek hányszor, de hányszor éltek, élnek vissza az "erőfölénnyel" a jobb adottságokkal ma is.
Ebből a lerombolt, leromlott képünkkel kijönni lehetetlennek tűnő vállalkozás.

De én tudom, érzem, hogy nem vagyunk végképp elfelejtve, elhagyva. :)



Jó Kedves!

Írj!
Biztos érdekes lesz, ahogy lehullanak álarcaink.:)
Én szívesen olvasom játékos huncutságaid, bár még nem vagyok elég nyitott az igazságra.
A pofám leszakad. :)

http://www.youtube.com/watch?v=IR5ZL_aqjSc



Egyetértek veled:)

Egyetértek veled:)



Tudod, kedves Ugyanaz...

...nekem is épp abból lett egyszerre csak elegem, hogy mindig azt mondjam, amit gondolok, hogy a másik hallani akar. Így neveltek bennünket, ehhez vagyunk szokva. Azt mondják, ne bántsd meg a másik embert, legyél JÓ, mindenkit szeress, és akkor viszont fognak szeretni. És mivel az emberi lény tudat alatt nagyon is tisztában van azzal, hogy a szeretet az ő hajtóereje, életereje, életenergiája, évszázadokon át kipróbált ezer és ezer fúrmányos dolgot, amivel elnyerheti MINDENKI szeretetét.

Aztán egyszer csak rádöbbent: Banyek! Ez nem működik!

Mert ha Juli néni is szeret engem, meg Gazsi bácsi is, de egymást ők ki nem állhatják, és mindketten nekem panaszkodnak egymásra, akkor én egyiknek is, meg másiknak is igazat adok, de mi van, ha találkozunk egyszer széphármasban????

Szóval veszettül szépen hangzik, hogy LÉGY JÓ, de hogy a fenében kell azt csinálni?
Tudniillik az egyik embernek ez nem tetszik bennem, a másiknak az, a harmadiknak amaz, és mind azt szeretné, ha megfelelnék neki. A tét óriási, ugyanis ha nem felelek meg nekik, akkor ELÍTÉLNEK, NEM SZERETNEK, én pedig rosszul fogom érezni magam, de marha mód ám.

EZT ÉLTÜK EDDIG!!!!

A vallások egy tőről születtek, és mind azt a momentumot élezte ki legjobban, ami az adott vallást létrehozó politikai elitnek - a papokat is beleértve, mert jó ha tudjuk, ők is "politikusok" -, leginkább hasznára, előnyére vált. A Krisztíne által idézett sorok megtalálhatók a Bibliában, de Jehova tanúi ugyanezt szajkózzák - és a mai napig nem tudni, honnan jött, honnan származott az az ember, aki ezeket mondta. Ki is pontosan az a "Nektek", és mi is pontosan az a "nevemért"?????

Ráadásul mindezek a jóslatok már valóra váltak többször is. Például akkor, amikor a katolikus egyház cirka ötezer - de egyesek szerint ötmillió - nőt küldött máglyára, mert nem volt hajlandó fejet hajtani az ő dogmái előtt. Tudniillik a katolikus egyház, általában a kereszténység arra volt hivatott, hogy megtörje a nők, az anyák tiszteletét, és férfi alapú társadalmat hozzon létre. Direkt nem írtam, hogy "megtörje a nők hatalmát", mert a nők sosem uralkodtak, szerintem. A nők mindig nők, és anyák voltak, csak hát anno ANYÁNAK LENNI valami elmondhatatlanul csodás, fantasztikus, tiszteletre méltó dolog volt - ellentétben a mai állapotokkal.

A kereszténység az Ősvallást volt hivatott felülírni, feledésbe taszítani, és bár a Bibliában sok minden igaz, de el van ferdítve, ahogyan el van ferdítve a Karácsony ünnepe - és ez csak egy példa. Átszinezték a régi tanokat, a régi vallást a saját szájízük szerint, de elloptak a régiből minden használhatót, mert így könnyebb volt ráerőltetni az emberekre.

Megint regényt írok hsz. helyett, kérlek bocsáss meg érte, de a cikkeidről mindig millió dolog jut eszembe, s próbálom bezsúfolni pár mondatba - nnna, ez volt a pár mondat:))))



majd írok a hamis prófétákról

majd írok a hamis prófétákról is:)



:)

Elolvastam.

"Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket.
Mt 24.10
Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást.
Mt 24.11
Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek.
Mt 24.12
A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet,"

"Lám, előre megmondtam nektek."

Azért nem árt ismételni és körbejárni, körülnézni, tovább is olvasni és észrevenni.