A vilég hazug

Amiről most írok,nem a tuti,csak "hangosan" gondolkozom.

A világunk tele van hazugsággal.Sok időt töltöttem el azzal,hogy leleplezzem a bennem és rajtam kívül lévő hazugságokat.Ösztönösen tettem,erőfeszítés nélkül.Mindnyájan hazudunk.Kisebbet,nagyobbat,udvariasságból,tréfával elütve,olykor azt mondjuk,csak becsomagoljuk az igazságot,hogy másnak ne fájjon,vagy így elérjük a kívánt célt az életünkben.Ez az első pont,amit be kell látnunk.Mindnyájan hazudunk.És aki azt állítja,ő sosem hazudik,ő hazudja a legnagyobbat.Nem moralizálok,nem ítélkezem,csak rögzítem a tényeket.
Mért hazudunk?Mint mindennek ezen a világon,aminek köze van az emberi gondolkodáshoz,és érzelmeknek két oka van.Vagy nem akarunk valamit,vagy akarjuk.A hazugságok is ezért vannak.Ilyen esetben a hazugság eszköz.De be kell látnunk,hogy vannak köztünk olyanok,akiknek a hazugság cél.Ők szélhámosok,a hazugság mesterien felépített világában élnek.
Mi a hazugság valójában?Leegyszerűsítve mondhatnánk,hogy az igazság ellentéte,de ezzel még nem jutottunk közelebb a megoldáshoz.Mert a hazugság ugyanis nem az igazság ellentéte,hanem az őszinteség leplezése.
Az őszinteségről biztosan sokan írtak már itt,de mért nem írunk a hazugságról?Mert ez valami szégyenli való dolog az életünkben,mintha félnénk bevallani,hogy szoktunk hazudni..mert az olyan rossz színben tüntet fel minket,miközben mindennap megtesszük.Felteszem a kérdést újra:Mért hazudunk?Mert félünk,félünk,hogy kiderül,valójában mit gondolunk.És ezen a ponton természetesen nem azokról beszélek,akik ezt már jó ideje hobbi szinten űzik,vagy profi módon hazudnak.Itt azokról a hazugságokról beszélek,amikor nem mondjuk meg őszintén annak aki épp ott áll velünk szemben azt,amit valójában gondolunk.Szégyelljük,tagadjuk,de megtesszük.

Fordítsuk meg!Mi lenne,ha mindig mindenki igazat mondana?A válasz egyszerű:jobb esetben unalom,nem lennének titkok,nem lenne játék egy párkapcsolatban,rosszabb esetben atomháború.Tehát a hazugság jó..vagy jó is tud lenni.

De mért van ez,mért teremtene unalmat,háborúkat,ha őszinték lennénk?Képzeld el,ha tudnál mások gondolataiban olvasni..és nem csak te,hanem mindenki képes lenne erre.Mi jut most az eszedbe?Beléd látnának?Hmmm?Mi derülne ki akkor rólad?A kérdést persze magamhoz is intézhettem volna.

Bármily furcsán hangzik,embernek lenni,nem más,mint folyamatosan hazudni.Ezt rajtunk kívül,semmi,és senki nem teszi.Mert a hazugság túl van az ösztönökön,a hazugsághoz értelemre van szükség.Felfogjuk,hogy ha egy adott helyzetben hazudunk,akkor az milyen előnyökkel járhat,és megtesszük.A hazugság segít,hogy eredményesebbek legyünk az életben.Abban az életben,ami születésünk pillanatában halálra van ítélve.Kicsit paradox,nem de?

Aztán jönnek a lelki bajok,krízisek,a kimondatlan szavaktól nyüzsgő párkapcsolatokban napról napra rosszabb közérzet,és akkor már őszinteségre vágyunk.Mintha azért hazudnánk,hogy utána kénytelen kelletlen mégis csak őszinték legyünk magunkhoz,másokhoz.Látni kell azonban,hogy az őszinteségnek a világon semmi értelme nem lenne hazugság nélkül.

Mért ne hazudjak?

Csak.Nincs rá racionális magyarázatom,egyszerűen így érzem.És nehéz ezzel együtt élni.Az őszinteséget,az igazságot bántónak találjuk,sokszor még akkor is,amikor már rég nyakig érnek a gondok az életünkben.Nem szeretünk szembesülni az igazsággal.Szeretünk azzal takarózni,hogy igazság számtalan lehet,pedig ez is egy újabb hazugság.Nincs milliárdnyi igazság.Csak egy igazság létezik.És aki ezt megtalálja,minden kérdésére választ fog kapni.

Címkék:

Hozzászólások



Szerintem csak akkor lehet

Szerintem csak akkor lehet emberek közt élni,ha valaki hazudik.Őszintén csak egyedül lehet lenni.Tehát lehet választani,hogy őszintén egyedül,vagy hazugságban emberek közt.Kérdés az,hogy mindenki betörhető-e.Na meg az is kérdés,hogy egy betört életben mi a jó azon kívül,hogy praktikus.Egy ember maradhat hű önmagához,vagy élhet praktikusan.Vajon melyik a helyes döntés?Muszáj megalkudni,vagy csak "kéne"?