Járd a saját utad!

"Ha egy kicsit rendet tennél a fejedben, s vele együtt a lelkedben, akkor talán mindent megszeretnél az életben. Szeretnéd az esőt, a havat, a hideg szelet vagy épp a tikkasztó meleget. Mert ezek akkor is lesznek, ha te nem szereted, sőt jobb, ha tudod, hogy nem ők okozzák a rossz kedvedet. Ezt csak egyedül magadnak köszönheted. Hisz ha belül minden rendben van, és a lelked ragyog, nincs az a felhő, vagy rossz idő, ami elronthatná a napod. Te vagy a felelős az életedért, s benne mindenért. A jó és rossz kedvedért, az érzéseidért, a félelmeidért, a cselekedeteidért, az előrejutásodért, vagy épp az egy helyben maradásodért. Törekedj hát arra, hogy a lelkedben mindig süssön a nap, s így biztos, hogy mindenre szeretettel nézel majd…" (Lippai Marianna)

***
Ne add fel!

Kérni, fogadni, megfogadni tudni kell!

Ez az év a rendrakás éve. :-)))

Azt kívánom mindenkinek, hogy érje el mindazt, amit szeretne, azon belül is, hogy lásson és érezzen, értsen és fogadjon, szeressen és hagyja szeretni magát, érjen meg különbséget tenni, mikor kell elfogadni és mikor elengedni.

Kívánom, hogy tanulja meg elfogadni és megszeretni magát a múltjával együtt, mert senki sem tudja azt bevonzani, amit kér, … csak azt kapja, ami Ő maga.

Legyen ez párkapcsolat, munka, mind-mind tükör… és célja van. Valahol egy teszt: lecke vagy áldás? Téged tanít vagy te tanítasz? Épít vagy rombol?

Rajtad múlik, utadon megtalálod-e a köveidet, s azokat másra hajigálod vagy azokból építesz menedéket vagy várat!

Rajtad múlik, hogy meglásd az élet napos oldalát, s habár könnyebb fókuszálni a rosszra, a jó mindenhol jelen van…. s igen, a bánatban, haragban, nem megbocsátó lélekkel nehezebb észrevenni.

Légy szabad, engedd el, ami nem szolgál, ami nem épít, amit nem építhetsz tovább, ami fáj és szorongat…

Erősítsd önbizalmad: nevezd meg a félelmed, hívd ki és nevesd ki. Akkor nyersz önbizalmat, ha kis sikerélményeket szerzel egy általad nehéznek (fájónak, ismeretlennek) talált helyzeteben, és tudatosan mész bele. Nem az a bátor, aki hősként rohan szembe, hanem az, aki egy nehéz nap után is – újrapróbálja.
Aki pont annyiszor áll fel, mint ahányszor elesett. Ne add fel! Nem véletlenül vágysz arra, amire!

Jómagam minden álmom kislépésekkel kezdtem, és kőkemény kitartással ötvöztem. Sok kis és nagy álmom vált már valóra. Céllá váltottam, mert egyszerűen csak nem hittem el, hogy nem sikerülhet. Ez meg sem fordult a fejemben…. De ha csak azt teszem amit eddig, azt kapom, amit eddig… Ahogy az évszakok változnak, úgy kell követnünk folyton változó önmagunkat. A változás szelét, ahogy az emberek többsége, én is nehezen viselem. Kényelmes kis világom komfortzónáin túl megtettem az első kíváncsi lépést az ismeretlenbe, még kettőt… és a dolgok valahogy a kezem alá rendeződtek, mert nem adtam fel. Éreztem, hogy a vágyott dolog dolog felé tartó ösvényem hozzám tartozik, hogy a magamé vagyok. És még más is belém villant.

Magamban bízni a legfontosabb… és … Bízni kell az élet fordulataiban. A kiszámíthatatlanban. A bizonytalanban. A szerencsében, mondhatnám.
Bár véletlenek nincsenek. Ha olyan ösvényre tértem, ami sorozatos kudarc és fájdalom, onnan arrébb léptem. Jól tettem. Nem áldozatként akarok magamra tekinteni, hanem rendezőként!
Veled is történt már ilyen? Melyik volt a gyakoribb? Időnként rátalálni és jól érezni magam benne, vagy az a visszatérő érzés, hogy nem, ezt nem kérem.

Ehhez kell, igen, hogy ebben a “normális” világban nem normálisként, fordítva tudjunk működni időnként. Álmaink megvalósulásáért először meg kell tanulni hálásnak lenni azért, ami VAN. Kevés embert láttam, aki mögött ne lett volna ott a múlt fájdalma, a jövő félelme, a jelen káosza, míg odaért, ahova tartott. Igen, néha csak a zuhanórepülés adja meg a teljes rálátást az elérni vágyott dolgokra. Néha célt tévesztünk és átgondoljuk, tényleg arról álmodom-e még? Mennyire erősen is tartozik ez hozzám? Jogunk van újratervezni, pontosítani. Józan ésszel, másképp tenni, máshogy is nézni. Centírozni azt a kereket, önszervezést tanulni. Vagy a tömlőt erősebbre cserélni, önbizalomra szert tenni. Vagy magad vagy a probléma vagy már a megoldás vagy!
Ezért hát sose adjuk fel azt, amit magunkénak érzünk. Igenis hallgassunk az ösztöneinkre, a logikus sugallatainkra, tudatos önmagunkra! A sok nem akarom meghozza a választ, mit akarok tényleg, igazán. Aztán fejben dől el. Az elhatározást pedig tett követi…

S miután van erőnk újraképzelni életünk, állj bele kicsit abba az érzésbe, ami akkor majd elfog! Engedd át magadon! Játssz vele! Ahogy a jövő nagykabátjába bújunk, ahogy a képek éle(se)dnek bennünk, ahogy a jó, a meleg szétárad testünkben s agyunkban, s ahogy a fantáziánk álomszárnyra kel, az álom élni és lélegezni kezd, csak szeresd, ébren, nyitott szemmel és éjjel, csukott szemmel, csak szeresd és tégy egy lépést… aztán még egyet. A görcsöket, megfeleléseket, elvárásokat engedd el! Tedd a dolgod, s észrevétlenül válik tieddé vágyad. Mert közben magad is azzá válsz. Felnősz a vágyaidhoz. Megérsz rá, s egyben megvalósítod.
Amikor már tudsz magadra így gondolni….: LOREÁL!

“Mi az az egyetlen aprócska dolog, amely ekkora hatalmat gyakorol az életed felett? Lehetsz bármennyire képzett, szép és ügyes, ha azt gondolod, hogy valami nem lehetséges a számodra, akkor nem is lesz az. Ha azt gondolod, hogy nem vagy képes elérni valamit, akkor nem is fogod elérni. Ha azt gondolod, hogy nem érdemelsz meg valamit, akkor nem is lesz részed benne. Minden, ami jelenleg körülvesz az életedben, legnagyobb részt annak köszönhető, ahogyan Önmagadról gondolkodsz. Minden tapasztalatod, minden elért eredményed, minden boldog, felszabadult és örömteli pillanatod legalapvetőbb kulcsa az, hogy milyen kép van a fejedben Önmagadról, mit gondolsz, és hogyan vélekedsz arról, Aki vagy! Ez a legfőbb Titok!” (Álomkereső)

“Mindig bántott, hogy nem felelek meg neked, de most… sajnálom, hogy soha nem feleltem meg magamnak.”
Peter Soyer Beagle

“Hogy mire tartjuk képesnek magunkat, és mire nem, annak ritkán van köze valódi képességeinkhez. Inkább azt mutatja meg, hogy mit gondolunk magunkról.”
Anthony Robbins

szeretettel:
Márti

Hozzászólások



Kis ideig én is láttam a

Kis ideig én is láttam a képeket... most megint nincsenek... :-((



Imádom a teknőst!

Tegnap este hosszasan gyönyörködtem a fenti képben. Az írás pedig okos, mint az Uni- bejegyzések mindegyike!



Uff de jó! :-))

Uff de jó! :-))



:)

Uff de nekem szóló ez is :P