Márti dala

"A legvégén csak az számít, hogy...

...Szerettél? Éltél? Boldog voltál? Nehéz kérdés, amire kivétel nélkül, mindannyian választ kapunk majd egy napon. Azonban nem mindegy, hogy vegyül-e megbánás utolsó óráinkba.

Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér praxisa alatt, mintegy mementóként összegyűjtötte, hogy a haldoklók mit bántak leginkább életük végén. Öt megállító mondat, és mind arról árulkodik, hogy megélni kell a napokat, órákat, perceket, nem csak túlélni éveinket.

"Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni! Az utolsó órában, mikor már megbántam, ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam. Hogy elmúlt az élet... Kezdjetek el élni!"
(Márti dala - Kiss Tibi /Anna & the Barbies)

Bronnie Ware, palliatív és hospice ellátásban dolgozó ausztrál nővér évekig ápolt végstádiumú betegeket, akikkel az utolsó hetekben igyekezett arról is beszélgetni, hogy van-e valami, amit sajnálnak, vagy bánnak: hogy úgy alakult az életük, ahogy. Az először a blogján közzétett, öt megbánást tartalmazó listát kibővítette könyvvé is, amely 2012-ben számos országban megjelent angolul, és már több millió példányt adtak el belőle. A férfiak például leggyakrabban azt sajnálták, hogy túl sok időt töltöttek munkával.

"Jó lenne magamat csak úgy elnevetni... Sírni, ha fáj, remegni, ha félek, érezni, hogy ÉLEK."

A megbánások közül - a nővér szerint - a leggyakoribb az alábbi öt volt:

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig mások elvárásainak megfelelni.

"A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye" - írja a nővér.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.

"Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka taposómalmában töltötte."

3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.

"Számos ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett."

4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.

"Gyakran egy régi barátság értékét csak az utolsó hetekben ismerjük fel, amikor már sokszor nincs mód az illető felkutatására. Sokan számoltak be arról, hogy annyira lefoglalta őket a saját életük, hogy az évek során fontos barátságokat hagytak elúszni. Sokan számoltak be mély megbánásról, hogy barátaikra nem szántak elég időt és energiát. Mindenkinek hiányoznak a barátai élete végén."

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.

"Sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése. És ahelyett, hogy a boldogságot választották volna, beleragadtak a régi mintákba, szokásokba. A megszokás mind az érzelmi életet, mind a fizikai létet képes középszerűvé tenni. A változástól való félelem sokakat arra késztetett, hogy magukkal és másokkal is elhitessék: tulajdonképpen elégedettek az életükkel, miközben lelkük mélyén arra vágytak, hogy újra bolondozhassanak, és felszabadultan nevethessenek."

Kezdjetek el ÉLNI!

Márti a 20-as éveiben járó, pörgős, mosolygós lány volt, az egyik legközelibb és legrégebbi rajongója a zenekarnak. Beteg volt, de nem volt hajlandó ágyba feküdni. Az ő emlékére szól a dal, azzal az üzenettel, hogy nem szabad belefásulni az életbe."

Márti dala: http://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE

Innen: http://www.pozitivnap.hu/eletmod/a-legvegen-csak-az-szamit-hogy-1

Szeretettel, ezt nem hagyhattam ki:
Márti

****

Utóirat:
Részlet a Bakancslista c. filmből:

Az egyiptomiaknak volt egy gyönyörű hiedelmük a halállal kapcsolatban. Mikor a lelkük elérkezik a mennyország kapujához, az Istenük két kérdést tesz fel nekik. A válaszuk függvényében engedik be, vagy utasítják ki Őket.

1. Találtál-e örömöt az életedben?

2. A te életed hozott-e örömöt mások életébe?

Mi a Te válaszod?

Címkék:

Hozzászólások



Unique ma is járt itt

de nem szólt egyetlen szót sem. Ez már nem az első eset, hanem a sokadik és a neki címzett hozzászólásokra sem válaszol! Vajon miért viselkedik máshogy (másképpen), mint azelőtt?

ÜZENET:
Unique, szeretünk, hiányzik a dalod!



:-) Jó hegymászást, Pipacska

:-) Jó hegymászást, Pipacska kedves! -)



Bárcsak... Van egy film is

Bárcsak...

Van egy film is erről a témáról: If only...

https://www.youtube.com/watch?v=yWXNP3f_JZs

:-)



...

és így hát örömöt hoztál a mi életünkbe :-))))))))))))))))))))))))



Mi lett volna, ha? Tök

Mi lett volna, ha?

Tök mindegy... valamiért mégis ott maradtál.

:-)



A megbánásaim között első helyen szerepelne

A megbánásaim között első helyen szerepelne az, hogy itt, ebben a közegben (ezen településem) maradtam, ahol most élek! 18 éves koromban még pontosan tudtam, pontosan éreztem, hogy máshol kellene szárnyakat bontanom, de utána elrontottam mindent.

Ha akkor máshol gyökeresedtem volna meg, akkor egészen más embereket ismerek meg, ... és így tovább. Talán még az őseimre is haragszom, hogy mi a fenének telepedtek le ide, s amikor egyszer elmentek innen, utána miért jöttek vissza!?



Részlet a Bakancslista c.

Részlet a Bakancslista c. filmből:

Az egyiptomiaknak volt egy gyönyörű hiedelmük a halállal kapcsolatban. Mikor a lelkük elérkezik a mennyország kapujához, az Istenük két kérdést tesz fel nekik. A válaszuk függvényében engedik be, vagy utasítják ki Őket.

1. Találtál-e örömöt az életedben?

2. A te életed hozott-e örömöt mások életébe?

Mi a Te válaszod?



Ez a legnehezebb.... nekem

Ez a legnehezebb.... nekem is... :-(

:-)