Mosolyka - Te döntesz

Advent utolsó vasárnapjára a Szeretet nevében:

Ha már könyvajánló, akkor itt egy nagyon hiteles, ízig-vérig életszagú blog és könyv. Egy lány, mellesleg kerekes székben, aki bizonyítja, hogy nincs lehetetlen.

Kb. 2 éve követem sorsát, bögréinek, kezeléseinek, bánatának, jó hozzáállásának útját, szerepelt többször a tv-ben, egyszerűen nagyon hisz magában és az emberekben, s maga is tesz a sorsáért!

Megtaláljátok mindennapjait a közkedvelt netes csatornákon.

Ajánlók:

D. Tóth Kriszta ajánlója:
http://shopline.hu/news/news.action?id=12451&tab=konyv

Mosolyka, te szexelsz? Komolyan, de hogy?
http://index.hu/video/2013/12/22/mosolyka/

"Mosolyogj sokat, kérlek!"
http://librarium.blog.hu/2013/12/06/_mosolyogj_sokat_kerlek

***

Hajrá Mosolyka!

Hozzászólások



.

Másfél éves korában gerincvelői izomsorvadást diagnosztizáltak nála, és tizennyolc évet jósoltak neki. Most huszonöt. Tavaly kiadott egy nagyszerű könyvet - erről, az önállóságról, tabukról és vágyakról beszélgettünk vele.
„Szeretem zavarba hozni az embereket” - Hozleiter Fanny Mosolyka

http://magyarnarancs.hu/lelek/szeretem-zavarba-hozni-az-embereket-88597



Megvolt Pipacska, még most is

Megvolt Pipacska, még most is álmodom!

Ébrenlét és álomlét
télhatárán ácsorgok,
az hó már rámcsorog
az óra meg rámcsörög
én meg csak ücsörgök

repülök álmaim szárnyán
vagy tán épp az árnyán
csuda egy átok ez
gyerekszemmel élni meg
milyen is a lét s a tél.

szeretet(t)
gombócként
dózerolok,
ide-oda
gurítgatok

(egy hógolyót).
Hó, ha hó!
Hahó!
Legyen szép
a napotok!

:-)



lazíts... aludd ki magad

lazíts...

aludd ki magad rendesen, és ne teljen el a napod nevetés nélkül...

:-))



:-)

Igen, Fanni ! :-))

Áldott ünnepeket neked is!



ez se semmi

ez se semmi :-))

http://librarium.blog.hu/2013/12/06/_mosolyogj_sokat_kerlek

****

ééééés

Erre nincsenek szavak...

"Épp a karácsonyi bevásárló őrület kellős közepén a nagy tömegben csütörtökön szembejöttél velem. Nagyon dühös voltam. Nem rád, mindenkire, hogy nem lehet haladni, hogy nekem jönnek, lökdösődnek, kivernek dolgokat a kezemből. Közben pedig folyton az kattogott a fejemben, hogy mennyi mindenkinek még nem vettem semmit, nem főztem, sütöttem. A lakásom otthon úszik a rendetlenségtől és mennyire nincs kedvem ehhez az egész kötelező jopofizáshoz. Eközben több perce ott gurultál előttem egy kerekesszékben a hátadon egy táblával. Két dühöngés közben oda-oda pillantottam. Te döntesz, láttam a feliratot a fotód mellett.
Cinikusan nevettem magamban. Én döntök mi? Hát nem! Ki kérdezte meg tőlem, hogy akarom-e ezt az egészet most? Nem is dönthetek én. Az életet egy körforgás, egy mókuskerék, amiben a körülmények áldozatává válunk. Mondtam még magamban a magamét percekig, aztán eltűntél. Gondoltam jobb is, mert legalább nem dühítem fel magam azon, amit „hirdetsz”…

Aztán fél órával később sikerült beverekednem magam a könyvesboltba. Át a tömegen a nyelvkönyvekhez. Úgy gondoltam felelevenítem az angoltudásom valami jó tanulós könyvvel és CD-vel, hamarosan irány külföld. Majd ott biztos minden jobb lesz. Erre, ahogy jövök ki a boltból megint ott vagyok, vagyis a könyved. Rajta megint az a felirat, hogy Te döntesz. Kezdtem még idegesebb lenni. Aztán mégis megvettelek. Nem is értettem miért dobtam a kosaramba.

Hazavittelek. Aztán nem tudtalak letenni. Csak ámultam. Az, hogy megleptél azzal, hogy élvezhető nagyon is az írásod, történeteid, nem kifejezés. Nem találtam semmit, amit kamu lehet, ami ámítás. Csakis egy nagyon őszinte „meztelenre” vetkőzött csajt, aki megváltoztatta az éltemet, a gondolkodásomat két nap alatt. Igen, két nap alatt olvastam ki. Ez idő alatt képes voltál eddigi életed történetével az enyémet átformálni. Adni egy új „szemüveget”, ahogy te is mondtad. Nagyon tetszett, hogy nem mondtad ki legtöbbször, hogy mit kellene másképp tennem, vagy látnom, hanem meghagytad nekem, hogy rájöjjek, tényleg én döntök. Én döntök, hogy hogy állok a környezetemhez, a helyzetekhez. Én döntök, hogy mit hozok ki ebből az egészből. Én döntöm el, hogy tehernek látom-e az ünnepeket, vagy valami fantasztikus dolognak. Szenvedek, hogy nincs kicsinosítva, takarítva az otthonom, vagy örülök, inkább, hogy van, ahol lehet gigantikus rumlit csinálni. Én döntöm el, hogy hagyom-e, hogy veszekedés legyen a családi összejövetelből, vagy inkább fogom és megölelem a folyton morgó szüleimet. Nagyon sok mindent másképp szeretnék csinálni, terveim vannak. Már nem akarok elmenni. Máshol is ez van. Maradok, és itt váltom valóra az álmom. Az pedig biztos, hogy karácsony éjszaka nem fogom hagyni, hogy eluralkodjon a családomon és rajtam az őrület. Ideje másképp ünnepelnünk. Örömmel, boldogságban és szeretetben.

Köszönöm Fanny, hogy megírtad a könyvet. Köszönöm, hogy már tudom, mit kapnak a szeretteim és köszönöm, hogy fejbe vágtál! Szükségem volt rád!

Nagy puszi, remélem hamarosan megölelhetlek téged is.
Kata"

Áldott ünnepeket!