Napi Feldmár

Színészek vagyunk és egyben rendezők, a sors forgatókönyve pedig lehet akár börtön, akár napos tengerpart, tőlünk is függ, minek látjuk... igen! (Ez jó sok munka...)

Az áramlás sokkal szebb szó a sodródásra, igen, valami többet sejtet, például adni is, ahogy sodródom.

***

Honnan tudjam, mit kell tennem? - Heti párbeszéd Feldmárral

ESZTER: Kedves András, honnan tudja az ember, hogy éppen mit kell tennie és merre menjen? Vagy egyáltalán ezt tudni kell, vagy sodródni kell? Például, ha sokszor vált valaki munkahelyet, az szerinted miért van? Úgy, hogy dolgozni akar, céljai vannak és állandó akadályok tornyosulnak elé, azokat legyőzi, és jön a következő. És ha ezt talán maga az ember csinálja ezeket az akadályokat, akkor az miért van, ha közben meg nagyon nehezen éli meg az akadályokat? Köszönöm!

ANDRÁS: Én sohasem tudom, mit kell tennem és hogy merre menjek. Pontosabban, tudom, rájöttem, hogy semmit sem kell tennem, és hogy lehetetlen tudnom merre megy a legjobb út. Ha létezne egy séma, ha meg lehetne győződni arról, hogy mi az optimális, ha lenne egy forgatókönyv, amiben elő van írva a legjobb út, akkor nem lennék szabad, akkor színész lennék, egy színdarab börtönében.

Sodródni sem kell. Sodródni lehet: az is egy döntés, ha elhatározom, hogy nem döntök. Fontos kérdés és kevesen kérdezik, “Mit tegyek amikor nem tudom, hogy mit tegyek?” Talán a legjobb, ha semmit sem teszek, hiszen valószínű, hogy ha sürgetném magam, akkor rosszat, irrelevánst, vagy feleslegeset tennék. Gondolom, hogy ha a helyzet követel valamit, akkor érzékelném. Például, ha a tengerparton sétálok és egy fuldokló gyereket veszek észre a hullámokban, azonnal hozzá úsznék és kihúznám a homokba.

A szokás illúzió, a szabadság tény, valóság. Az életem egy regény, aminek én vagyok a szerzője is, főhőse is. Az, hogy mit tesz a hős a következő fejezetben, teljesen tőlem függ, az én felelősségem. Kivándorol. Politikus lesz és bekerül a parlamentbe. Drogozni kezd és mindenét elveszíti. Játszik a tőzsdén, beleszeret egy prostiba, milliomos lesz és megveszi magának a prostit.

Mi az, hogy akadály? Ha A pontból B-be akarok menni és az úton egy falba ütközöm, akkor a falat akadálynak tekinthetem, mert útban van. Tulajdonképpen a fal csak egy fal, csak az én szempontomból akadály. Számomra egy nem-kívánt, felesleges élmény. Ha az ember örül, hogy él, ha mélyen hálás azért a csodáért, hogy van élménye egyáltalán, akkor valójában szemtelenség, pimaszság káromkodni, panaszkodni azért, ami van. Ha a vizet meggátolja valami abban, hogy tovább folyjon, a víz türelmesen tanulmányozza a gátat. Itt, ott talál esetleg egy hézagot és folytatja útját, vagy felgyülemlik és végül is átkel, átömlik mindenen, ami útját állja.

2014. szeptember 17.

Címkék: