Orvos helyett önismeret?

Helyettesítheti egyik is a másikat? Most azt gondolom: soha! Együtt? Igen.

Amíg ilyen mederben folyik a világ, a mohó sapiens veszi át felettünk az uralmat, és mindenki a másiknál akar ügyesebb, tehetségesebb, szebb, okosabb, különb lenni, és nem saját magánál akar jobb lenni, addig soha nem is leszünk olyan mentális szinten, hogy egyik is helyettesítse a másikat.

Az önismeret ma már rettenetesen sokféle jelentéssel bír, beleértve az alternatív gyógymódokat, teljes (akár étkezési) szokás váltását, szinte totális átváltozást a materialista énünkből és a lélek rezgésére MERNI hangolódni.

Elémkúszik, olvasom:

"Az alternatív és "természetes" gyógymódoktól még ma is azt várjuk, hogy a nyugati orvoslás módszereinél kíméletesebben, mellékhatás nélkül, csaknem csodás módon nyerünk általuk gyógyulást.

Nos, éppen a cukorbetegek azok, akik a modern orvostudomány vívmányai nélkül ma nem élhetnének teljes életet."

Aztán meglepetten olvastam ezt:

"Nagyon szerettem Barbel Mohr "Megrendelős" könyveit. Mindig úgy gondoltam, hogy na igen, valahogy így kéne ezt csinálni: könnyedén, humorosan. Épp ezért rendített meg a halála híre. Magyarországon nem túl sok mindent lehetett hallani róla, utánanéztem, és csekély német tudásommal kibogoztam annyit, hogy a diagnózis kiégés és rák...Két pici fiú maradt utána.

Legutolsó könyveit a hooponoponoról és az önszeretetről írta...

Olvasgattam a horoszkópja elemzését is, ott olyan magyarázatokat adtak, hogy túlságosan ködös volt a hétköznapokhoz való viszonya, spirituális illúziók stb...

A másik ilyen "vonzásos irodalom nagy öregjének" Jerry Hicksnek a halála. Szinte minden könyvükben megemlítik, hogy annyira hisznek a tudatos teremtés erejében és a Jól-létben, hogy betegbiztosításuk sincs. Ennek ellenére Jerry Hicks leukémiában halt meg, és láttam róla képeket a sikertelen kemoterápia után..."

Íme egy baráti vélemény, akivel ti is tudjátok, ha olvastok, mélyen egyetértek és sok borsót is hánytam a falra, de ami legalább zöld lett... :

"Bärbel Mohr kezdetben jól lazán csinálta, de aztán elment a "csak pozitív érzések" felé, ami azt jelenti, hogy elnyomta a negatív érzéseit és az testi bajban nyilvánul meg, ugyanígy járt Jerry Hicks is. Én a Titokban (A vonzás törvényében) sose tartottam hitelesnek azt például, hogy a nehéz múltat nem kell feldolgozni, elég elintézni annyival hogy "Na és akkor mi van?". Az elnyomott érzések az énvédő mechanizmusok alatt keringtek, a külvilágnak mutathatott mást, de akkor a test maga akarja megoldani a lelki konfliktust szervi elváltozással, amit köznyelven ráknak neveznek. 9! hónap elég, hogy folyamatos és erős belső konfliktus elégesse az ember életerejét, ezt nevezik kiégésnek. Szép, szép a spiritizmus, de önmaga elől nem bújhat el az ember, mert emberi teste is van, nem csak lelke. Úgy kerülhették volna el, ha folyamatosan a jelenben és pozitívan élnek, de lehetetlen mindig a jelenben élni és pozitívan! Mindig az okot kell megszüntetni és nem a tüneteket, a pozitivitás csak tüneti kezelés, az okot nem szünteti meg!" (Alfi)

Hozzáteszem, a negativitás (magunkban őrzött harag, elengedni nem tudás, örök bűnvád) is öl, de a realitás talán nem. Azt gondolom, hogy az igaz, őszinte szó, magunk felé, mások felé, az a megoldás része. Bár pont ezeket a legnehezebb, magunk előtt a magunk kis önbecsapásait leleplezni és alázatosan elfogadni!

Természetesen a realitás szót most is úgy értem, ahogy. Egyszerűen csak, mint az arany középút. Az illúziónk és vágyaink helyén kezelését. (Nem, nem azt mondtam, hogy add fel az álmaid. Csak azt, hogy valósítsd is meg őket. Ne várj senkire. Ne mástól várd! Tégy. Képzelj. Adj. Higgy. Tudj. Fogadj. Engedj. Engedd. Kalibrálj.)

No de nézzünk meg egy üzletembert, ne csak mágusokat. Az Apple birodalom feje, Steve Jobs hasnyálmirigyrákban halt meg. A betegség lelki okainak kutatása és eredménye teljesen a személyiségéhez illő diagnózis. Bővebben, akit érdekel Józsi bácsinál olvashattok, jó hosszú, de a lényeg az alázat hiányában keresendő. A siker ugyanis nem engedi meg az alázatot. Pedig jó néhány esetet tudnék megint csak említeni, ahol igen, az teremtette meg a sikert. De ezekről már nem írok, a régebbi írásokat erről pedig ismeritek, veszteségeink sosem kudarcok, csak lehetőségek valamit tanulni magunkról és valami újba fogni. Félreértések elkerülése miatt: az alázat nem egyenlő a meghunyászkodással.

Ahogy arról is tudatnak minket, hogy 3 liter víz csodákat tesz velünk és meggyógyít gyógyszerek nélkül!

Aztán kicsit körbenézel és még az ásványvizet sem ajánlják jónéhányan... a vízivás pedig pontosan fordítva is működhet és a sejtjeink közé ragadnak, bevizesedünk, és ahonnan tényleg különleges módszerekkel lehet csak kivarázsolni. Sőt, néhány betegség gyógyításának első fázisa, hogy vizet hajtanak... ki, belőlünk. (Nem, nem extrém hőségről vagy kóros dehidratáltságról beszélek. Netán az emberi kéz által nem érintett forrásvízről.)

Nem tudom mikortól is kezdtem kutakodni a gondolatok-érzelmek-kimondott szavak-tettek témakörében, de egyre biztosabban látom, hogy aki nem éli meg a gondolatait érzelmi szinten, majd aki az érzelmeit nem képes kontrollálni, mást mond, mint, amit érez, mást tesz, mint amit mond, súlyos öncsapdába kerül, ami az egész betegség melegágya. A lélek betegsége fizikai szintre téved, és ha már testi tünetei vannak, kell kezelni!

A kemoterápiáról szintén ellentétesek a vélemények, ki ajánlja, ki nem. Ebben egyedül talán a hit (további célok fellelésében, a gyógyulásban, az orvosban), és maga az emberi megérzések lehetnek döntőek.

A placebóhatás, mint olyan, szintén ezen alapuló elmebecsapósdi. Az elme becsapja saját magát. :-) A géneknek viszont fuccs, változhatnak... :-) Upsz...

Talán a magunk kis hazugságainak, önbecsapásainknak a leleplezése lenne az egyik lényeges eleme a megoldásnak, a gyógyulásnak, igen. Nem az okosság, a bölcseletek ismerete, hanem azok alkalmazása. Nem a birtoklás, hanem az átengedés. Az alázat. A lelkiismeretünkre hallgatás. Igen, az mostanság éppen hiánycikk.

Hogy miért ÍGY halt meg Mohr, Steve Jobs vagy Jerry Hicks? Mások halála mindig magunk felé is nyit.

Igazából talán az egyik következmény lehet az, hogy kibogozzuk a saját életkénket. Akár még időben. Ha egyedül nem megy, akkor pedig arra, hogy segítséget kérjünk, arra is meg kell érni.Arra meg pláne, hogy kit is válasszunk vagy kitől is fogadjuk el.

Naná, hogy izgat ez a téma. Szeretném kideríteni, mik azok a dolgok, amikben a lelkiismeretem ellenében cselekszem. És bátorságot, hogy abbahagyjam akkor azt. Még ha mást meg is bántok vele. Pedig az sosem volt célom. Keresem azt a vékony mezsgyét, ami az túlzott önszeretet és a megtépázott önbecsülés között van.

És egyszerűen csak szeretnék végre futni. Lépcsőt mászni kifulladás nélkül. Boltba menni és cipekedni fáradság nélkül. Könnyedén szanálni és nem siránkozni az elmúlton. Befogadni az újat. Mert helyet kell csinálnom neki. Különben nem fér be a sok (félek-lélek) kacattól. Na megyek is tornára. Az jól kirázza a fejemből a hülyeséget, és a lábamból a vizet.

Címkék:

Hozzászólások



Ölelés Neked Pipacska!

Igen!

"Miért? Szerintem azért, mert a szeretetteljes érintés valamiféle energia, amely azonnal hatást gyakorol az érzelmi és fizikai állapotunkra. "

Vajon mikor szeretjük meg magunkat annyira, hogy teszünk is magunkért? Hogy vigyázunk magunkra. A szeretet hiánya oly nagy bizonyos emberekben.

Meghalt a Bajor Imre. :-( Láttam vele egy interjút. Csak nevettetni és nevetni akart. Sok-sok szeretetet, érintést. Örök gyerek maradt, vágyott a szépre, a jóra, az örömre. Máris, frissiben megítélték...
Sajnálom, nagyon. Szerettem.

Ölelés Neked Pipacska!



„Az embernek – mondja

„Az embernek – mondja Hellinger – bele kell egyeznie a valóságba, amilyen volt. Nem kell sajnálni, hogy úgy alakult. Anélkül, hogy arra vágyna, bárcsak másképp lett volna. Akkor a rossz esemény is barátságossá, erővé válik.” Hogy még egyszer összefoglaljam: arról van szó, hogy a valóság működik, nem a terapeuta. Az embernek „csupán” egyenesen és nyitottan kell állnia vele szemben. Azért teszem idézőjelbe a „csupán”-t, mert ez egyáltalán nem könnyű. Hatalmas lelki teljesítmény a valóságra igent mondani úgy, ahogy van, mert ehhez az kell, hogy búcsút vegyünk a régitől, mivel a valóság szemében szétpukkannak az illúziók, és némely nagy tévedésből fájdalmas kijózanodás következik. A családfelállítás ugyan sokszor gyorsan megmutatja, mi a megoldás, de hogy az a sajátunk is legyen, annak sokszor ára van."

forrás: ursuslibris.hu/Wilfried Nelles: A gyógyító valóság – részletek a könyvből
http://betegsegnyelv.hu/blog/hagyd-hogy-hasson/



Sajnos nem vagyok nagy tudója

Sajnos nem vagyok nagy tudója a masszázsoknak, csak olvastam pár fajtáról.

Na az a korona az egészre. Olyantól, aki szeret! (Magadtól sem rossz!)

áááááááá

Jó éjt Kedves!



Nem jó betegnek lenni. A

Nem jó betegnek lenni. A betegség mindig jel(ez).
Jelentem, jól vagyok!



:-)

Kirázta. :-)