Érzések vagy érzelmek?

Hétköznapi szóhasználatban a két kifejezést egymás szinonimájaként szoktuk használni, pedig nem ugyanazt jelentik. Gondoljuk csak meg: teljesen mást jelent, mikor valakiről azt mondjuk, hogy „érzelmes” vagy „érzelgős”; és mást, ha „érzékeny”, „érző”, vagy „érzéki”. Más, ha valaki „érzelmeskedik”, és más, ha „megérez”.
Ugye érezhető a különbség?
Alapvetően arról van szó, hogy érzéseink a jelen pillanatban gyökereznek, míg érzelmeink a múltban.

Az érzelmeket tekinthetjük olyan elnyomott és feltorlódott érzéseknek, amiket egykoron nem tudtunk átélni vagy kifejezésre juttatni. Amikor pedig életünkben előáll egy olyan helyzet, ami hasonlít arra a szituációra ami a múltban történt velünk, akkor az érzelmek elsöprő erővel törnek elő. Ilyenkor az erős érzelmeket átélő ember elveszti a tudatosságát, „elborul az agya”.
(Nem csak „negatív érzelmek” eseteben történhet ilyesmi: vannak olyanok, akik ha „szerelmesek” egész érzelemáradatot zúdítanak szerelmükre, miközben meg vannak győződve róla, hogy ők roppant mélyen és odaadóan szeretnek. A kiszemelt partner azonban legtöbbször érzi, hogy itt tulajdonképpen nem is róla van szó. A másik tulajdonképpen nem is látja őt, mert az elsöprő erejű érzelmek kirobbanása általi örömre figyel. Ilyen esetekben a partner egyrészt egy indítókulcs, aki beindítja az érzelmek áramlását, másrészt céltábla, aki felé áramolnak a heves érzelmek. Aki ezt megérzi legtöbbször menekülőre fogja, de legalábbis visszahúzódik a kapcsolatból. Mikor ezt „szerelmesünk” észreveszi, meg több tomboló érzelmet él át: ragaszkodni, kapaszkodni kezd, féltékenykedik, szenvedélyes érzelmeket, heves drámákat, szívet tépő eseményeket él át.)

Honnan tudjuk megkülönböztetni, hogy amit átélünk az érzelem-e vagy érzés?
 
Íme pár támpont:

Amikor érzéseket élünk át:

- élettelinek érezzük magunkat
- jelen vagyunk a testünkben, nincs benne feszültség
- az érzés kifejezésre juttatása után jó érzésünk van, nincs bűntudatunk, és nem a lépcsőházban jut eszünkbe, hogy mit is kellett volna mondanunk
- ha valakivel szemben fejezzük ki az érzéseinket, akkor könnyedén a szemébe tudunk nézni, és a kapcsolódás érzését éljük át, nem pedig az elszakadásét stb.

 
Amikor érzelmeket élünk át:

- testünkben feszültséget érzünk, megfeszül az állkapcsunk, ökölbe szorul a kezünk, megfeszül a hasizmunk stb.
- úgy érezzük, hogy elutasítanak bennünket
- másokra hárítjuk a felelősséget, másokat hibáztatunk
- állandóan ugyanazokon a témákon „csámcsogunk”
- kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzés
- feszültség, düh, ingerlékenység, nyomasztó, rossz hangulat
- vita, veszekedés, kötözködés, bosszúállás
- elkerüljük a szemkontaktust, nem tudunk a másik szemébe nézni

http://www.tudatossagakademia.hu/
http://tudatossagagyakorlatban.blogspot.com/

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Réka!

Köszönöm válaszod! Számomra így lett teljes az írásod!
Minden jót neked! :)
Ölelésem:Julcsi



Szia Réka!

Örülök, hogy erről a témáról írtál.
Az érzelmek nem jöhetnek létre gondolatok nélkül.
Viszont ha elnyomjuk őket egy helyzethez kapcsolódóan, akkor később újból megjelennek, ha feldolgozzuk, és megvizsgáljuk őket tudatosan, ahogy te is mondtad, akkor begyógyíthatjuk régi sajgó sebeinket.
Valóban érzünk a testben hozzájuk kapcsolódó feszültséget, érdemes megjegyezni, hogy mit és hol érzünk.
Úgy gondolom, nem baj, hogy elborulunk néha, így rájöhetünk, hogy hogyan tudjuk egyensúlyba hozni magunkat.
Nem rég meg voltam sértődve, és észre sem vettem magamon.
Lassan megvizsgáltam a közelmúlt eseményeit, amikor kiderült, hogy valaki méltatlanul bánt velem, és ez fel sem tűnt nekem. A képzeletbeli videómat végig elemezve jöttem rá, hogy benne nem lehet megbízni.
Nem hibáztattam, hanem elengedtem. :)))



Kedves Julcsi!

Az érzéseket és érzelmeket nem aszerint különböztettem meg, hogy „pozitív” vagy „negatív”.
A két kategóriát azért érdemes megkülönböztetnünk, mert az érzelmekkel ajánlatos kicsit dolgoznunk.
Az erős érzelmek mögött mindig erőteljes és kielégítetlen belső szükségletek rejlenek. Ha ezeknek nyomára bukkanunk akkor már nem tudnak bennünket olyan könnyen „ráncigálni”.
Amikor erős érzelmek öntenek el bennünket, akkor tanácsos – amennyire lehetséges, nem állítom, hogy mindig sikerül :) - megőrizni tudatosságunkat. Ha máskor nem, akkor az érzelmi tombolás elmúlása után érdemes önvizsgálatot tartanunk, amelyben megpróbáljuk megkeresni a választ arra a kérdésre, hogy milyen erős belső szükségletünk szeretne itt voltaképpen kielégülni.
Egyébként az érzések és érzelmek megkülönböztetésének életünkben roppant fontos gyakorlati haszna is van! Ugyanis a Tudatos Teremtés és életvitel gyakorlatában nagyon fontos, hogy képesek legyünk belső bölcsességünk, intuíciónk hangját követni. Intuíciónk pedig sugallatok, benyomások, érzések formájában kommunikál velünk, ezért is hívják megÉRZÉSnek, nem pedig megérzelemnek :).
Amikor valami „nem jön be”, az sok esetben azért fordulhat elő, mert amit (meg)érzésnek hittünk az tulajdonképpen érzelem volt. Sokan ezért félnek hallgatni a szívükre, mert amikor megtették fájdalmas tapasztalatokban volt részük. Ez pedig egyszerűen azért fordulhat elő, mert az érzelem mögötti kielégítetlen szükséglet nem más, mint egyfajta (álruhát öltött) hiányérzet, amiről ugye tudjuk, hogy mit fog teremteni???...... még több hiányt!

Aki pedig attól tartana, hogy az érzelmek tudatos vizsgálata után valamiféle érzelemmentes biorobottá válik és nem fogja tudni megélni az élet minden izét, azt sietve megnyugtatnám, hogy így fog élni igazan! Minél kevesebb a múltbeli érzelmi blokk, annál érzékenyebbek leszünk a jelen pillanatra, hisz erőteljesebben áramlik rajtunk keresztül az életerő! Az érzések roppant intenzívek és élettel teliek, pontosan azért, mert a jelenben gyökereznek. Ilyenkor nyugodtan megélhetünk un. „negatív” érzéseket is, nem fogunk gutaütést kapni. A jelenben gyökerező harag olyan, mint egy tisztító vihar, vagy mint amikor az oroszlán odacsap a mancsával oszt onnantól minden el van rendezve :)! Ennek sokkal nagyobb ereje van, mint amikor „kikérjük magunknak”, és sértődötten füstölgünk még órákig, napokig vagy ki tudja meddig...



Admin!

Köszi :-)))



szerintem ebben az írásban

szerintem ebben az írásban nem a szavakon van a hangsúly :)
nagyon hasznos gondolatok vannak benne!

köszönet érte Rékának :)



Kedves Réka!

Nem tudom!
Kicsit elgondolkodtattál!
Érzések és érzelmek. Az egyiket pozitívnak állítod be, a másikat negatívnak.
Én máshonnan közelíteném meg.
Az érzések bennem vannak... az érzelmek körbe lebegnek... egybe simulva/vagy éppen összetorlódva mások érzelmeivel.
Jó érzés, rossz érzés... nyíltság vagy szemlesüt... /érzés....
Jó érzelmek,rossz érzelmek... átölel vagy magával ragad...
Egy baráti őszinte beszélgetésben inkább érzelmek simogatnak a levegővel...
egy szerelmeskedésben,őszinte szeretetben betakarnak az érzelmek...
egy alkalmi összebújásban tombolhatnak az érzelmek...
egy családi vitában kitörhetnek az érzelmek....
a múltból fakadóan szomorú lenne,ha csak rossz hatással járó érzelmek boríthatnának el minket...
annyi szép élmény van,melyekről jó érzéssel beszélgetve az embereket magukkal ragadják az érzelmek,és mosolyogva,nevetve idézik meg az elmúltat...
minden éremnek két oldala van...
ha az érzéseket külön vesszük,annak is...
ha az érzelmeket külön vizsgáljuk,annak is...
Kár lenne szegény érzelmeket beskatulyázni! :)
És akkor még nem is beszéltünk az érzetekről... :)
Ölelésem:Julcsi